Magyar Család, 1967 (8. évfolyam, 1-2. szám)
1967-04-01 / 2. szám
MAGYAR CSALÁD 5 —Tán csak nincs valami baj, Julis néni? —Nincs-e ám? A nehézség, aki megeszi. Hát nem szégyölnek ekkora mulatozást csapni? ! Lesz majd még ennek böjtje is. .. . ! A virágot hiába kerestem, már megették jó ízűén a tehenek, de vigasztalódtam, hogy úgyis elhervadt volna. Alig fújtam ki magam, Abai nénit szalajtották utánam: —Azonnal jöjjek, mert nagy baj van... mindjárt meghalnak a franciják... Nem tudtam elképzelni, hogy mi történhetett A kuglizó szaletlijában keservesen nyögtek a férfiak és odabent a szobában a kisasszony ’’haldoklott”. Ügylátszik utólerte őket a halálos nascsikarás. —Mi szégyen mi tagadás, a franciákat bizony be kellett vinni a korházba. Nem tudom biztosan, hogy a dagadós töltöltöttkáposzta, a kakaspörkölt tarhonyával, vagy pedig a sok "kecskebékázás” ártott e meg nekik, de három napig ápolták őket a kórházban. —Kajtár bácsi másnap megkérdezte tőlem. —No gyún-e virágot kaszányi a tanítókésasszonynak? —Nem megyek Kajtár bácsi, mert megharagudott tegnap rám, azt mondta, hogy menjek a franciákhoz... —Kajtár bácsi csóválta a fejét. —Hát mennyire egyformán buta ez a fehérnép. Már engedelmet kérek, hogy csak ilyen parasztosan fejözöm ki magam de az én Julisom is pontosan ezt mondta amikor röggel haza mentem. Kicsit morgolódott naphosszat, de osztán megbékútt, há mi mást csinálhatott vóna, igaz? —Így aztán kaszálás után csak odaálltunk az ökrös szekérrel az iskola elé, aztán amikor Iluska meglátott, először elfordította a fejét. Később mégis csak visszaszólt: — —Várjon, amíg beengedem a gyerekeket az osztályba... —Kajtár bácsi oldalt rámvillantotta a szemét. —No ügyi, hogy mennyire egyforma a fehérnépi Mondtam én azt... hát majd azért, ha virág kőll, szójjon. Vágunk még egy szekérre valót... Azzal megindult az ökrökkel a csójosi úton hazafelé lassan, az ősi parasztnyugalom megingathatatlanságával, mint aki egy szekérderékra való bölcsességet hordoz. Fenyvessy Jeromos: BÉCSTÓL A VASFÜGGÖNYIG (Folytatás) Burgeland csak 1921 óta Burgenland: Azelőtt Nyugat- Magyarországnak hívták... Ezer és egynéhány esztendőn keresztül. Még akkor is, ha átmenetileg osztrák lobogót lengetett a szél udvarházainak, vagy nehéz kváderkövekből rakott várainak tornyán... Mert lengetett, mi tagadás benne, —de csak ideig-óráig Vagyis akkor, ha a magyar királyság elvérzett valahol a keletről támadó hordák ellen. Muhi után 1241-ben, amikor II. Frigyes, az utolsó Babenberger markába kaparintotta és a “magáénak vallotta” azt, ami Szent István óta magyar volt már. Aztán 1246-ban magyar lett megint. Évszázadokra. Egészen 1526-ig, amikor a Mohácsi mezőn ott maradt a magyarság “színe s virága“ és a török félholdas lovasok előtt megnyílt a kapu Magyarország szíve, Buda felé. . . Habsburg Ferdinánd kihasználva Magyarország sirbaroskadását, újra megszerezte a Magyar Koronától Nyugat Magyarországot, vagyis a Lajta és a Rába közé eső területeket. Elorozta és Ausztriához csapta addig, míg az Eszterháyzy hercegek 1620-ban “önnálóvá“ nem tették! önnálóvá és izzig-vérig magyarrá; Újra magyarrá! A török uralom 150 esztendős járma után az osztrák sas önkényuralma alá került az elnéptelenedett, árva Magyarország. S ott is maradt 1867-ig, amikor a megtépázott osztrák sas (Kőniggratz, 1866) végre valahára magával egyenrangúnak ismerte el a “rebelis” magyart. Azt a magyart, aki a Habsburg-ház uralmát biztosította Ausztria fölött, -aki “vitám et sanguinem” életét és vérét- adta királynőjéért “az osztrák örökösödési háborúban”, aki Napóleon kecsegtető ajánlatára a “nemesi felkeléssel” felelt, —s aki ellen—mert az elviselhetetlen terhek keresztfája alatt roskadozva fegyvert ragadott jogos szabadságának kivívására —koronás királya az orosz cár katonáit hivta segítségül. Szóval: 1867-ben független lett végre Magyarország s független lett— vagyis megint magyar —Nyugat-Magyarország (Burgenland) is. A Trianoni “békeszerződés” Nyugat-Magyarországot pont Ausztriának ítélte oda “koncként”. Ausztria elfogadta a “koncot”, — sőt még többet is elfogadott volna, ha Sopron történetesen belenyugodott volna az entente hatalmak jogtalan és önkényes döntésébe és népszavazás útján nem döntött volna saját maga a sorsa fölött. De döntött és 99%"0S “igennel” Magyarország kebelén maradt. S ezidö óta nevezzük Sopront “Civitas fidelissima”-nak, a leghűségesebb városnak. Prof. Dr. Málnási Ödön A SZÁZ ÉVVEL EZELŐTTI KIEGYEZÉS. “Bismark Poroszország katonai újjászervezésével a német nemzeti egységet Ausztria nélkül alapozza meg és Ferenc József kezdi belátni, hogy Magyarország megnyugtatása nélkül a német nyomással szemben védekezni nem tud. Apponyi György az ókonzervatívok nevében a császár előtt az Osztrák-magyar közös ügyek törvényhozási szabályozására delgeciós megoldást indítványoz. A monarchiára nézve biztonságot nyújtó kiegyezéshez a köznemesi rétegek megnyerését Deák Ferenc vállalja és a császár szándékai szerint, hosszas tárgyalások eredményeként írja meg a Pesti Napló 1865 ápr. 16. sz.-ba húsvéti cikkét. Az országgyűlés 1865 őszén összehivatott és ennek kiegyezést előkészítő bizottsága a 13 évvel korábban in effigie felakasztott Andrássy Gyula elnökletével a 48-as alkotmány alapján a kiegyezési törvényt teljesen előkészítette. ■z udvari körök a 48-as alkotmány elismerését nagyfokú engedménynek tekintették és gr. Belcredi belügyminiszter vezetésével a birodalomnak föderatív állammá alakítását kívánják. Választani kellett: vagy önálló nemzetiségek állam szövetségévé válik a monarchia, vagy előbb-utóbb szétbomlik A föderatív alkotmány híveit 1918 október 16-án Károly császár elkésett rendelkezése igazolta is... A német-olasz nagyhatalmi koncepciót az osztrák-porosz feszültség és a königrazi vereség (1866júl.3.) sírba tették. A nemzetiségek centrifugális törekvéseitől recsegő-ropogó monarchia federatív kiegyenlítés helyett mulóértékű dualizmussal menti meg magát az időelőtti összeomlástól. Ausztriában a németségnek, Magyarországon a magyarságnak biztosít hegemóniát. A katonai vereség lelki nyomása alatt Ferenc József gr. Beust Ferdinand javaslatára elfogadja Deák Ferenc és pártja kiegyezési tervét és gr. Andrássy Gyula elnöklete alatt 1867 február 17-én kinevezi a második felelős magyar minisztériumot, jún. 8-án pedig magyar királlyá koronáztatja magát. Palacky nagy történelmi ismeretei alapján arra következtet, hogy a dualizmus és a pánszlávizmus egyszerre üli születésnapját. Az öreg Habsburg-birodalom a kiegyezéssel megfiatalitási műtéten esett keresztül és ezzel a pángermán vágyakat újabb nemzedékek számára keresztezte. Reményteljas korszakot nyit meg a gazdasági hatalom és pángermán vágyakat újabb nemzedékek számára kereztezte. a király megegyezését tartalmazó 1867. évi XII. t. c. A pragmatica sanctió megerősítésével Magyarország és Ausztria
