Magyar Család, 1967 (8. évfolyam, 1-2. szám)
1967-04-01 / 2. szám
2 MAGYAR CSALAD már a történelmi idők kezdetén elpusztult volna. És százszor gondolja meg mindenki, mielőtt kimondaná a szót: nem érdemes! A nemzet örök, a nemzetnek élnie kell, s ebben az otthonnak csakúgy, mint nekünk kijut a szerep. Békét akarunk, de felkészülünk újra és újra arra az örök háborúra, melyet Szent István óta vív a magyarság és fog vívni mindaddig, míg az igazság egyszer, s mindenkorra diadalra nem jut. tapasztalatok alapján értékelhetem fel szakértelmének kimeríthetetlen bázisát, melyhez az anyagi alapot nagyobb részben a magáéból biztosítja még ma is, hogy ne hagyja parlagon azokat, akik hűséggel követték célki tűzését, s magukévá váltják annak horderejét. —Tavalyelőtt történt még. A balkonomon éppen a Magyar Nők legfrissebb számát lapozgattam, amikor a szomszéd villa kertjéből Friedrichné átkiáltott és jelezte, hogy mutatni sze* retne valamit. —Átmentem. A tenyérnyi kertecskében máról—holnapra egy tekintélyes hangyaboly épült lel. Heteken kérész tül figyeltük az állatkák csodálatos munkáját, szorgosságát, örökösen sí ető mozgását, míg Friedrichné megúnva a kellemetlen honfoglalókat, irtó hadjáratot kezdett a “vár” lakói ellen. Minden este eltüntette a nappali munka eredményei. Keményre döngölte a “birodalomhoz” vezető utakat a települést és annak környékét. A boly népe nem adta fel a küzdelmet. Reggelre újra feltörtek a föld felszínére, a szabadságot, megélhetést jelentó természetbe. Még a hangya ügy kezdetén megemlítettem szomszédomnak, hogy hívatlan lakóival folyó küzdelme erősen emlékeztet valakire, akit igen jól is. merek, s a hangyák életéhez hasonlóan vívja harcát. Mesélni kellett róla. — Erősen hívő ember lehet a honfitársa, ha a közöny, a megalkuvás helyett az egyedüllét mérgező mélysége ellenére is ekkora erővel rendelkezik. Csakis a kitartás vihette a rrftú eredményre! Erre sohasem lennék képes! — mondta határozottan és másnap már csak tessék-lássék foglalkozott a hangyákkal, míg egy napon végleg feladta a küzdelmet. A hangya ügy, most a huszadik évfolyam kezdetén, újra felszínre bukkant belőlem. Nem is a tény, hanem az akkor történt megjegyzés miatt, mellyel Friedrichné Fekete Sándort aposztrofálta. Magam elé képzelem őt, a régi életemből való jó barátot, a még pesti életemből vett mintaképet, ahogy a müncheni kolostorba illő puritánsággal berendezett dolgozó szobácskájának kopott íróasztala mellett virraszt, félbevágott cigaretták ködös levegőié ben és a könyvszekrény sarkában meglapuló tejesüvegek jótékony tartalmát fogyasztja (biztos vagyok eb ben is!) a jól megérdemelt ünnepi pezsgő helyett. Ügy is, mint régi jó barát, úgy is, mint ennek a lapnak a munkatársa nem csak a magam, hanem munkatár-HIREINKBŰL KISJoKAl ERZSÉBET, a közismert, kiváló írónő kanadai és amerikai előadó kőrútján többekközött Torontóban és Clevelandban lépett fel nagy sikerrel. Az utóbbi helyen az irodalmi és müvészestet az Árpád Akadémia, illetve a Magyar Társaság rendezte tiszteletére március 4-án. Az “Árpád Aranyérmet”, melyet 1965-ben nyert Stuart Mária c. költui művével, ezalkalommal vette át a Magyar Találkozó állandó titkárságától. MINDSZENTY JÓZSEF hercegprímás 75 éves. Mint ismeretes, tíz esztendő óta él a budapesti amerikai követség épületében szabadon — rabként. Amint mondotta 1956-ban: “Állok Istenért, Egyházért, Hazáért. . . . “A szenvedő magyar nép élő szimbólumaként . . . A londoni Mindszenty Magyar Ház programmjának keretében SZABÓ FERENC, lapunk főmunkatársa a közelmúltban előadást tartott Prohászka Ottokár püspök halálának 40 éves évfordulója alkalmából. A DÁNIEL STÚDIÓ helységében ez évben is baráti körben, magyaros vacsora alka mával emlékeztünk meg az ünnepelt barátunk sikeres művészetéről, a Turul Nyomda, Október 23” és a Magyar Család szamára kifejtett munkásságáról. “ISMERTEK MINKET?” címen emigráns költői antológia jelenik meg a Harsona Kiadásában a közeljövőben További szives türelmüket kérjük. (a Szerkesztő) Archimandrita Ft. Fekete Imre, aki multévben Panamába tette át működési székhelyet, a középamerikai államok végiglátogatása után az Amerikai Egyesült Államokban tart tlőadásokat jó szolgálatot téve a magyar ügynek is saim, lapunk olvasói, s a Magyar Nők táborának nevében is legyen ez a néhány sor jelképes csokra a húsz év alatt kifejtett hatalmas munkáért járó elismerésnek, melyet Fekete Sándor részére most nyilvánosan átnyújtunk. Utószóként pedig elnézést kérek, hogy a kalligrafus helyett most csak egy kalkulátor beszélt belőlem. Kiigazítás: Ft. Dr. Fenyvessy Jeromos atya életének és munkáságának ismertetésénél a kiadványok helyes száma 680 drb. és nem 6800. Szives elnézést kérünk érte. (a Szerkesztő) Születés: Józsa István és neje újszülött gyermekük László nevet nyert a szent keresztségben. Isten éltesse sokáig! Halálozás: HAMORY ISTVÁN, oki. gépészmérnök, műszaki főtanácsos és műegyetemi tanár a közelmúltban elhunyt. Gyászolja nagyszámú rokonsága és Dr. B. Hármory Várnagy Dalma írónő, lapunk állandó munkatársa. — Megkésve érkezett hír szerint folyó év február 2-án elhunyt thamói Thamóy Ferenc százados. Gyászolják: Tharnóy Ferencné, leányuk Éva és nagyszámú rokonsága. — Budapesten elhunyt Kodály Zoltán, a világhírű nagy zeneszerzőnk. Az otthoni-és az emigráns magyarság egyaránt gyászolja a Háry János, Budavári Te Deum és Psalmus Hungaricus örökértékű müvek halhatatlan alkotóját! Nyugodjanak békében! Sarkady Károly OLDOTT CSOMÓK. Milyen az Isten? Mély, nagy titok i —Végtelen, örök szellemi jog! Milyen az ember? Sokat akar! Mohó, de nem mer, —lassú vihar j-Mi a haza? — Táj, nyelv-szeretet! . . . és csak nekünk fáj. ha elveszett . . . (Dr. Sarkady Károly tói korábban gyermek mesét közöltünk. Szerk. Sz. Márta Mária KALASZ “Míg magtalan, üres a kalász, Fejét fennen hordja, De mélyen hajol, ha dúsan megérett S gazdag termését a földnek vissza adja.
