Magyar Család, 1966 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1966-10-01 / 4. szám
MAGYAR CSALAD FOLYTATÁSOS REGÉNYEK * TÁRCÁK * NOVELLÁK * TÁRCÁK ♦ NOVELLÁK * Szép, kellemes hát az idő. Meg ígéretes, miként a tavaszi szántás után a földnek rögei... Átrobogunk Bécsben. Bécs palotái, polgárházai és templomai között. Az utcák kövezetén emberek állnak s „karavánunkat” nézik. Az emberek keze itt-ott a magasba lendül. Integetnek. Talán szokásból, — talán a szép, sokatigérő nap örömére. Valahol Schönbrunn közelében hagyjuk magunk mögött a „keringők és az operettek” híres városát, —- s amint a nagyváros ütemes zaja elhalkul, akkor egyszerre „mesélni kezd a bécsi erdő...” Igen, a „Bécsi erdő”, az alsóausztriai Alpok kifutója. S mi a szélein haladunk, Heiligenkreuz felé... De nemcsak haladunk, hanem meg is érkezünk. És amint megérkezünk, a hei.ligenkreuzi kolostor apátja köszönt bennünket. Őszinte melegséggel, minden kertelés és sablon nélkül. S köszöntője végén megmutatja szépséges, gazdagon díszített és híres templomát, valamint az apátság tizennégystációs keresztútját. A templom festett ablakán szelíd fénnyel nevet a reggeli nap. A főoltár tabemákuluma előtt pedig kitartó lobogással ég az örökmécs kicsike lángja. S a kicsike, rőt fény túlszárnyalja a napnak ragyogását... De tudom, hogycsak azért, mert a királyok Királya előtt strázsál! Mert a fehér kenyér színeiben elrejtőzött Istenember szeretetét hirdeti világgá, — mert a fényt osztó nap is csak teremtménye a közöttünk lakozó Üristennek! Térdreereszkedünk hát valamennyien. Nemzetiségre és életkorra való tekintet nélkül, hiszen tudjuk, hogy Jézus nevének hallatára meg kell hajlania minden térdnek: égen, földön és föld alatt... Vasfüggönyön innen, — és vasfüggönyön túl, Akár akarják az emberek, — akár nem! ,Igen, térdreereszkedünk, hogy hitet tegyünk mindazok mellett, amiket ajkunkkal és vezércikkeinkkel, meg papírra vésett sorainkkal hirdetünk! A keresztutat is ilyen hitvalló szándékkal járjuk végig, habár közben arra is időt szakítunk magunknak, hogy a keresztűt művészi szépségeit, meg a stációk föle hajoló fák leveleinek üde zöldjét megbámuljuk ... Dél-nyugati irányban a “bécsi erdő” legmagasabb hegye, a Schöpf1 (890 méter) vjrraszt a táj fölött. Fáradhatatlanul és hűségesen. Valószinűleg a világ teremtése óta már, — s valószinűleg a világ végezetéig még ... Megreggelizünk, — majd újra autóbuszokba szállunk és indulunk tovább. Következő állomásnak Baden a neve. Baden a Bécsi Erdő keleti szélén terül el s Ausztria egyik legnagyobb, leghíresebb gyógyfürdője. Lakóinak száma 23 ezer. Baden legdrágább kincsei; a kénes fürdők, amelyeknek állandó hőmérséklete 23-36 fok celzius! A szerény, kicsi városka békés hangulata és környékének festői szépsége valóban orvosság a huszadik század rohanó emberének! Valahogyan az idegeket nyugtatja meg, hiszen legalább pár pillanatra kénytelen megállni Badenben az ember, — s ez a pár pillanat már elégséges ahhoz, hogy gyógyulást jelensten a felkorbácsolt idegeknek. Baden mögött egyszerre eltűnnek a hegyek. Nem, nem egészen. Csak valahogy a háttérbe húzódnak vissza, hogy helyet adjanak a Bécsi Medence „völgyének.” Bécsújhelyen újra pihenőt tartunk. Illés Lajos PARASZTOK Kitakarodott a tél a határból. Sorba megindultak a sáros, izzadságszagú nótákat nyekergő szekerek. Megáradt a falu. Ameddig csak szem lát ekék úsznak a földben. A kolhozok tarlóit is most törik fel. Közös járomba fogott, apadt arcú parasztok egyengetik, terelik a földet szelíd barázdákba. A kényszermunkát homlokukra szegecselték, akár a tornyokra a riasztó vörös csillagot, de pacsirta fújja felettük a nótát: izmukból röppent jövendő, és útjukat a rájuk váró nyárban búzavirágok, kikiricsek őrzik majd, meg pozsgásan csattanó pipacsok a mindenütt virágágyra hajthatják fejüket déli pihenőben. Életüket szántják a rögbe, hogy új, győzhetetlen élet teremjen a csonkára metélt, drága haza földjén, melybe gyökérként ágazik a lábuk. Így ölt bennük testet egy alakban: Nemzet és Haza. Nádudvar, 1954. Bécsújhely (Wiener Neustadt) a Neustádter csatorna partján épült fel. Lakóinak száma 32 ezer. Két legszebb és leghíresebb nevezetessége: a 13. századból származó, román-gót stílben felépült Liebfrauenkirche, — és a Babenberger-ek ősi vára. A Babenberger hercegi család valamikor (1156-1246) Ausztria ura és bitokosa volt. Ma évszázadok pora és hamuja fedi valahol még a címerüket is, — de bécsújhelyi váruk dacol idővel, pusztulással és zivatarral ... Dacol, — és ,.régmúlt dicsőségről regél ...” Bécsújhelytől a „Bucklige Welt”-en keresztül érkezünk meg Burgenland határához. Szóval: elérjük Burgenland határát. Átkelünk a Lajtán és hallgatjuk a Rozália hegység fáinak csendes, meghitt suttogását. Mintha magyarul suttognának. Legalább is magyarnak hallom én, a magyar! S amig a fák suttogását hallgatom, egyszerre feltűnik Fraknó (Forchtenstein) hatalmas, impozáns vára. Odafönn, az egyik kúp tetején. Fehér falai messzire világítanak a fenyők zöld ágai fölött. S rajtuk csak a lőrések fekete pontjai hirdetik az elmúlt évszázadok komoly, véres harcait ... A belső vár szintén impozáns. Egyszerűségében is impozáns. Ha jól gondolom, akkor renaisance stilus „szülte” erre a világra. Legalább is erre vallanak az egyszerű, dísztelen, fehér falak, amely három emelet magasságban emelkednek ki a külső, lőréses várfalak fölé.
