Magyar Család, 1966 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1966-01-01 / 1. szám

MAGYAR CSALAD

I

Hámory Várnagy Dalma:

SZENT (Adalbert) BÉLA PÜSPÖK

Az Úr Jézus mondotta egyszer szent Pál apostolról: “Kiválasztott eszközöm ő nekem, hogy hordozza nevemet a pogányok és királyok előtt, de megmutatom neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért”.

Az Úr Jézus szavai ráillenek szent Adalbert püspökre is. Egész országokat térített meg, királyokat és főurakat keresztelt, pogány népek között hirdette Jézus tanítását. De hivatása sok szenvedéssel és számtalan megpróbáltatással volt összekötve.

Előkelő, gazdag családból származott. Édesapja csehországi gróf volt, aki fiában nagyratörő terveinek megvalósítóját látta. Tőle várta családja továbbfolytatását, hírének, nevének, harci dicsőségének gyarapítását. Az Úristen terve azonban más volt. Pár nappal a születése után súlyos lázba esett az újszülött kisgyermek. A kétségbeesett család már a halálát várta. A megrémült szülők, a Boldogságos Szűzhöz folyamodtak és fogadalmat tettek: ha gyermekük életben marad, az Úristennek fogják szentelni. A Szűzanya meghallgatta a kérést. Adalbert nemsokára teljesen felépült; szülei fogadalma szerint, most már az Úristené volt.

Iskoláit Magdeburgban végezte, s ott ismerkedett meg korának sok előkelő származású férfiával, barátságot kötött Ottó herceggel, a későbbi II. Ottó császárral is. A világi fény és pompa, az előkelő környezet nem vakította el. Lelkében egyre erősödött a vágy a papi életpálya után. Mikor tanulmányai elvégzése után visszatért szüleihez, nyíltan előadta a kívánságát. A szülők, fogadalmukhoz híven, támogatták gyermekük kérését; elküldték Prágába a tartomány püspökéhez, aki két évi előkészítés után pappá szentelte.

Pappá szentelése után neve és a szegények iránti nagy szeretete hamarosan közismertté vált a városban. Lelkesen ünnepelte a nép a fiatal püspököt, aki alázatosságában mint az apostolok utóda, mezítláb vonult végig Prága utcáin a püspöki templom felé. Később felosztotta püspöki jövedelmét: a templomok fenntartására, építésére, a papság ellátására és a szegényeknek. Saját magának csak egy negyedet tartott meg, de ez is és tekintélyes családi vagyona is majdnem teljesen a szegények gondozására szolgált.

A nagy lelkesedés azonban hamarosan megfogyatkozott. Az új püspök ugyanis nemcsak jószívű, önzetlen ember volt, hanem szentéletű egyházkormányzó is , aki Isten parancsait mindenek előtt tisztelte. A nép között még sok emléke élt az egykori pogányságnak. A szent püspök kérlelhetetlen elszántsággal lépett fel a pogány szokások ellen. Nem törődött azzal, hogy a nép, mely nemrégen oly nagy lelkesedéssel fogadta, most ellene fordult.

Mikor Adalbert a visszás helyzetet látta, Rómába utazott, hogy a pápa tanácsát kikérje. Szeretett volna lemondani méltóságáról és viszszahúzódva a világi élettől, egyszerű szerzetesként egy kolostorban szolgálni Istent. Le is tette a püspöki süveget, a pásztorbotot és bevonult egy szerzetesházba, ahol alázatosságban és imádságban akarta leélni életét. Míg egykori barátja, Ottó herceg, császárként vonult be fényes seregek élén Rómába, Adalbert a Szent Elek Kolostor csendes falai között egyszerű szerzetesként söpört, mosogatott, súrolt, ápolta a betegeket. Az ő hódító útjai még csak ezután következtek.

Érseke ugyanis nem nyugodott bele távozásába. Kijárta a pápánál, hogy püspöki működését tovább folytassa. A pápa parancsára el is indult korábbi székhelye, Prága felé. Útja Magyarországon vezetett keresztül, ahol abban az időben Géza fejedelem uralkodott. Géza örömmel fogadta a szentéletű püspököt, fejedelmi módon megvendégelte és meghívta országába. A pápa parancsa azonban Prágába szólította Adalbertét, ahol újabb küzdelmek és sikertelenségek vártak rá. A pogány szokások nemhogy csökkentek, de egyre jobban elharapództak. Az istentiszteletet nem látogatták, a vasárnapot nem tartották, az erőszakoskodások száma egyre növekedett. Egy alkalommal egy házasságtörő asszonyt akart megölni a nép. A szerencsétlen asszony a püspöki templomba menekült. De oda is utána mentek. Adalbert megpróbálta lecsillapítani a tömeget: Jézus is megbocsájtott a házasságtörő asszonynak, amikor bűnbánatot tartott. Így kell minden

kereszténynek gondolkodnia. De hiába volt minden szava. A nép durván visszaszorította a püspököt, az asszonyt erőszakkal kihurcolta a templomból és Adalbert minden tiltakozása ellenére agyonverte.

Ilyen körülmények között nem akart tovább Prágában maradni. Magyarországi átutazásának és a szíves fogadtatásnak emléke még élénken élt benne. Lóra ült és Géza fejedelem udvarába ment, ahol ismét a legszeretetreméltóbb fogadtatásban volt része. A fejedelem kérésére Magyarországon maradt. Ó keresztelte meg Gézát és fiát, Istvánt. Résztvett a pogány Magyarország megtérítésében, nevelője lett Istvánnak. Nagyrészt az ő nevelői munkájának köszönhető, hogy a fogékony lelkű gyermekből később a magyarok szentéletű királya lett. Bár csak rövid ideig működött hazánk földjén, mégis méltán tiszteljük nemzetünk apostolai között.

Rövid, de áldásos tevékenysége után Rómába ment, majd a pápa újabb parancsára ismét Prága felé vette útját. Azonban a csehek ekkor egyáltalán nem akarták visszafogadni. Jövetelének hírére rokonait kivégezék, családjának birtokait feldúlták és lefoglalták. A pápa ekkor feloldotta előző parancsa Silói és megengedte neki, hogy Lengyelországba menjen és ott hirdesse az evangéliumot. Boleszló lengyel herceg támogatásával bejárta az országot és a nép nagy részét megkeresztelte. így lett Lengyelország apostola is.

Lankadatlan buzgósága újabb működési területet keresett. Lengyelország után öccsével együtt Poroszországba ment, ahol a pogányság nem jó szemmel nézte a kereszténység terjedését. Adalbert munkáját is minden lehető eszközzel akadályozták. Mikor ennek ellenére is szép sikereket ért el, erőszakkal akartak végezni vele. Egy alkalommal imádsága közben támadt rá egy pogány és evezővel fejbevágta. A püspök félholtan terült el. De nem halt meg. Magához térve hálál adott, hogy szenvedhetett a hitért.

Ezután azonban már mindenhol bántalmazással, üldözéssel fogadták. Mikor nyíltan halállal fenyegették, ha továbbra is köztük marad, távozásra szánta el magát. Útközben egy pogány harcosokból álló tovascsapat elfogta és megkö