Magyar Család, 1966 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1966-01-01 / 1. szám
keptcicn az egész világot eliszaposító seprűnyelet megállítani folytonos vízhordó munkájában. Nagy szerencsének van. Csak így fog lecsapolódni mindaz, ami híg. A történelem dialektikai folyamatának hullámtörvényeként pedig örök érvényben maradni mindaz, ami súly, érték, minőség és tartalom. Ilyen súly és érték az emigráns magyarság számára az a szép és önzetlen kezdeményezés, amit nemzeti irodalmunk élő fejedelme, Wass Albert indított meg az „Amerikai Magyar Szépmíves Céh” ízléses keretei között. A mozgalom drámai zászlóbontás. A Szellem tiszta forradalma a tagadás szelleme, s az immár mindent elnyeléssel fenyegető anyagelvűség ellen. Kivették kezünkből a fegyvert. De nem hagyjuk magunkat. Ahogy 1956-ban puszta ököllel, úgy most a Szellem fegyvereivel: lanttal és tollal folytatjuk a soha fel nem adott küzdelmet magasztos történelmi hivatásunk hű átélésében. A feladat a mi feladatunk. A mi élő, öreg, emigráns generációnké. Ha mi nem tesszük meg kötelességünket, az utánunk jövők már aligha lesznek képesek rá. Nem hiszem, hogy akadna tisztességes magyar emigráns, aki ne érezné, hogy mi a mozgalommal szemben a kötelessége. Hiszen mindnyájunkat hív az “utolsók” legsúlyosabb láncokban sínylődő rabnemzete, amely azért van a legsúlyosabb láncokkal megláncolva, mert a legöntudatosabb nemzete a világnak. Nemzetünket meg kell mentenünk, amíg nem késő. Nem propagandával, és üres jelszavakkal, hanem a kristálytiszta történelmi igazsággal. Ezért kell a Szépmíves Céh tagjaivá válnunk már holnap valamenynyiünknek és semmiesetre sem holnapután. Fel kell sorakoznunk a magyar betű bujdo’soó fejedelme mögé, aki nem hiába bontotta ki az örök Igazságok nehezen várt zászlaját. 4_____________________________ HARSONA Kölosönkönyvtár díjtalanul ad olvasóinknak olvasnivaló könyveket. Válaszbélyeg beküldése mellett katalógust küld bárkinek. A könyveket postán szállítja, a portóköltség megtérítése mellett. Bővebb felvilágosítás elmünkön. Töttösy Ernő MAGYAR CSALAD KÖLNI KARNEVÁL Na még egy csókot! Orrod alján bár sérti szám a műbaj úsz, mindegy, ki vagy: brit-e, vagy tálján . . . álarcunk véd a farsang napján s egyremegy, bármit is hazudsz! A Rajna mentén száll a nóta. Nézd ... az a pohos, öreg róka mily örömest riszálja tarka rongyokba göngyölt derekát. Csókolj! ... Csak nem vagy tán zavarba? Ott vig zene szól! ... Gyere hát! Nagy, gólyalábas óriások! Szorítsd karom, ... ne félj te gyáva! Álarc takar... nem látják mások! Ma kilobbanhat mind a láva, mely bennünk fortyogott lefojtva. Ma nincs polgárnő, s büszke dáma! S mindegy, ki vagy koldús, vagy herceg! ... Szorítsd karom, hisz úgy didergek kihűlt vulkánod kráterén. Csókolj! ., hisz alig pár az óra... És szerda reggel, hamvazóra a szemetes mind összeszedte: Eredménytelen gondolatok — HÁVÁDA — ...és nem ülök le többé fésületlenül, elnyűtt reggeli-köntösben étkezni! ...és nem cáfolok közérzetedre! ...és nem futólag búcsúzom távozó hozzátartozóimtól! ...és nem a cigarettás dobozra jegyzem fel a telefonüzeneteket! . . .és nem rontom el hazatérő családtagjaim hangulatát késői tálalással! ...és nem blamálom magam még a családtagok előtt sem mosatlan edénnyel, a végén úgyis csak meg kell csinálni! ...és nem húzom el kaján mosollyal a lapokt a férjem orra elől, amikor a folytatásos regényt akarja olvasni. ...és nem akkor hívom fel a mamát, vagy Lincsit órákig tartó párbeszédre, amikor rádió, vagy a távolbalátó híreket mond. • és nem kezdek napi élményeim ... hólabdaféle, papirszemcse, szerpentin tépett, sáros csíkja bemocskoltan, kijózanítva. A dóm alján állt tépett-szürkén, és . . . mint az ég könnyekre hajlón, szeméből eső cseppje csurrant, —-szemben...bezárult a kis balkon. S ott, felsóhajtott... az a másik: “Várunk!...egy újabb karneválig!” “ Jön fegyőrünk: a józan reggel rendjével postás, szemetessel. És mind ... a szürke emberhangya veszekszik, gyilkol, lohol, és cselekszik, mint sorsa — rangja!“ A hamvazói eső mosta tépett konfettik roncsait, tömött zsákjával jött a posta s ő ... összegyűrte eltaposta az illatos, csepp valamit. A balkont ... ott az eső verte, ő ... állt csapzottan dideregve, a varázslatnak vége már! A vulkánból hamu lett, pernye ... és hamvazóra homlokodra rakódott ... Kölni Karnevál! mesélésébe, amikor a legjobb műsor van. •és nem kötök olyankor, amikor bűnügyi filmet közvetítenek. Az izgalom miatt úgyis eltévesztem a mintát, s akkor felbonthatom az egészet. ...és nem kések el színházból, hangversenyről. Csupa ráfizetés, hanem hallom a nyitányt, vagy az első felvonást. ■és nem játszom minden csekélység miatt “haragszomrádot”. A végén úgyis kibékülünk, akkor minek durcáskodjam? ...és nem akkor használom a fuvolahangomat, ha új bundát kérek, hanem amikor jó éjszakát mondok! ...és nem mondom; igen, amikor úgyis tudom, hogy nemmel kellene feleljek. ...és...és...és fogadom, hogy végre valamit be is tartok a sok fogadalomból!
