Magyar Család, 1966 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1966-07-01 / 3. szám
6 MAGYAR CSALAD tűnik fel, minthogy a szabadság ellenségei minden nap másütt próbálkoznak ... és a Szabadságot addig nem lehet megnyerni földünkön, amig hat európai állam rabságban van és annyi joggal sem rendelkezik, mint a dzsungel—állampok. Szégyelni való az, hogy oly sok európai ország vesztette el a függetlenségét és szabadságát, a nyugati nagy-hatalmak kis-újjának a mozdítása nélkül... így még fontosabb és világ-jelentöségü a lengyel-magyar együttműködés, — hogy felébresszük a világ szabad népeinek a lelkiismeretét, hogy egyesülésre bírjuk, őket az európai rab-nemzeteknek a szabadságért és függetlenségéért vivando küzdelméhez. Amikor egy ilyen nagy EGYSÉG majd létrejön, a szenvedések okozónának, a béke és boldogság eltiprójának ördögi hatalma meg fog szűnni... EZT tartva szem előtt, egy LENGYEL—MAGYAR TÁRSASÁG életrekeltését javaslom. E társaság két-nyelvü, társadalmi és, politikai szervezet lenne, amelynek célja a lengyel-magyar kapcsolatok kimélyitése lenne közös elvek megállapításával és további, szoros együttmükjdést előkészítőén. Szükségünk lenne egy ilyen társulásra, mert annak keretén belül tanulmányozhatnánk, megtárgyalhatnánk és összehangolhatnánk elveinket. Bátoríthatnák újság-szerkesztőinket, hogy a közös érdekű cikkeket angolul is adjak ki. A lengyel-magyarszerzők tollából. E szervezeten belül MI ÖSSZEHANGOLHATNÁNK A POLITIKÁNKAT ÉS EGYÜTTESEN TÁRHATNÁIK ELGONDOLÁSUNKAT AZ ILLETÉKES VEZETŐK ÉS SZERVEZETEK ELÉ... A Lengyel-Magyar Társaság célja emellett még az is lenne, hogy mélyítse az 1000 éves lengyel— magyar barátságot és együttműködési szellemet társadalmi, kulturális és más kapcsolatok révén. Nagy eszmék nehézségek nélkül még soha valósultak meg. Nézzünk elibük, — és fogjunk kezet mi lengyelek, és Önök magyar testvérek — hogy megvalósíthassuk e cikkben vázolt elgondolást. Dr. Ri.pa Károly volt lengyel fökonzul Chicago tiszteletbeli polgára. A Lengyel—JVta gyár Szövetség Szövetség időközben megalakult és “MIT AKARUNK” címmel 50 ol-Tharnóy Éva: Bujdosók Nekünk sorsunk a bujdosás. Szomorú sors. így járt és álmodott hajdan Rákóczi. Az otthon emlékét hordta szívében Kossúth is. Így bujdosunk mi is. Otthon talán titkon emlegetnek, talán, — vagy ki tudja? Ismétlődik az élet megint. Ott az ellenség, itt pedig keserű kenyér. Fájó emlékkel a szívünkben járunk. Egy fa, virág, néha csak egy név, ismerős formájú ház: s emlékezünk. Könny ritkán pereg, nem ide való az. A mi édenkertünket dúlják, rombolják. Csak pár kép maradt szívünkben. Ott élni boldogság volt, a könny is édesebb volt, másképpen sütött a nap. Itt csak élünk, nem nevet ránk hazai ég. Más ez, más itt minden. Mi otthonról álmodunk. Az a világ, amiben éltünk, elsülyedt, soha vissza nem jő. Talán Béla deák: Vízözöntől, bujdosától, Nimroód, de tán Nóé óta, alápergő könnyek között egyre sír a magyar nóta. Jön, mint a szél sóhajtása, mint a felhő, az ökörnyál, de miként a virágillat, mint a pára, újra fölszáll. Nincsen, aki elültetné, nincsen, aki megtanítsa, mégis a szent Bibliában elkezdte már a szép Csilla. Tűzzel szítják, borral öntik, apák búja, anyák gondja, lomb susogja, madár zengi, pusztán a szél elzokogja. Nóta kél meg a kenyérben, nótákat szül a búbánat, nótává lesz a termése a sok zászlós kopjafának. dalas tájékoztatót adtak ki. Bár a Szövetség ellen — már is — pró és contra vélemények hangzottak el, legjobb tudomásunk szerint szabályszerűen működnek. Adja Isten, hogy valóra válthassák szép tervüket! A Szerk. kicsit könyelmű világ volt, de jó volt, s nekünk otthonunk volt. Fázom ebben az idegenben. Idegen. Már a szó is milyen hideg. De furcsa, a fecskék ugyanazok. Kis madárkák messze útra kelnek, de visszajönnek. Lesz-e nekünk is visszatérés? Hazánkban fogunk egyszer megnyugodni, vagy még a sír is idegen lesz? Nem tudok megbékülni, nem tudok megnyugodni, itt csak test vagyok, a lélek otthon van. A vágyakozás kínját ki ismeri? Gondolatban otthon járok, végigszámolom az akácfákat az udvaron. A bujdosó sorsát ki érzi? Az otthon mosolya nélkül lassan megfagyunk. Virágot átültetni nehéz feladat, tölgyfát nem lehet. Erős fák vagyunk-e, ki tudja? Nagy vihar volt, oly sokat kicsavart és mi mégis élünk. Álmodat, hazám, távolról őrizzük, boldog legyen ébredésed és mi majd sírva állunk a küszöbön. NÓTA Nótával ring már a bölcső, nótában sír fel a szégyen, nóta fakad itt is, ott is, magyar télben, magyar éjben. Nótát vetnek a magokkal, új nótákat is aratnak, nóta nélkül összetörne szíve, lelke a magyarnak. Nóta oltja be a vérét búbánattal a cigánynak, akik hallják, megkönnyezik, mégis mindig többre vágynák. Ölbeveszi a cimbalom azóta a magyar nótát, elringatja, babusgatja, mint a bokor a vadrózsát. Megöleli a hegedű könnyek között felzokogva, mintha az ő fájának is sajogna a magyar sorsa. MAGYAR KÖNYVEKET, TÉRKÉPET ÉS ...HANGLEMEZEKET ...KORONA BOOK CO.-tói! K.LANGMÄR, 136 Walker St., North Sydney, NSW. Australia. Kérje gazdag árjegyzéküket.
