Magyar Család, 1966 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1966-04-01 / 2. szám
4' MAGYAR OSALAD MAGYAR ÉDESANYÁK MAGYARORSZÁGON és szereteszét a nagyvilágban! Magyar édesanyák, veszélyben a bölcsőnk! Fekete-gyászruhát ne hordjunk, ne öltsünk! Szüljetek gyermeket, ne egyet, ne kettőt, Három az igazág, köss három fejkötőt! Ha többet ad Isten, örömmel vegyétek, A kis fejkötőket örökké kössétek! Ne pusztuljon népünk, inkább szaporodjon! Magyar népünk sehol! soha! ne pusztuljon! Ne adjatok kezet gyermeksír ásáshoz: Magyar Nemzetünknek végpusztulásához! Nézzétek cafatnak azt, ki gyermekgyilkos, Aki a Hazának áldozatot nem hoz! Jövőbe nézzetek! fel a magas Égbe! Gyermeket nem szültök, mi pusztul a végbe? Egy ősi magyar faj, sokezer év magva! Most a gonosz népek lába alá rakva! Akik kiirtani akarják népünket, Magukévá tenni minden értékünket! Lám, a bölcső helyett koporsót gyártanak, Anyák szent méhébe késeket mártanak! Ősi gyökereink körös-körül rágják, Ne zöldeljen ága, a Törzset kivágják! Magyar édesanyák, tiétek a szent jog: Hol nem akarjátok, ott a műtét nem fog! Anyáknak teremtett Isten benneteket. Szüljetek örömmel Hazánknak gyermeket! Körömmel, hogyha kel, el a vetélökkel! Gyermek-koporsókból nyereség lesőkkel! Magyarnak lenni kell az életnek jogán! Aki gyermeket öl krisztustalan, pogány! Gyermeké a jövő! A menybéli ország! Egy örökéletű, erős Magyarország! Franciaországban írta Hajas István, 1965, december 23-án. Kőszegi Farkas István: A HARMADIK UTITÁRS (Második közlemény) A tűrhetetlen hőségben kilenc mérföldnyi pöfögés után elértük Sundström munkahelyét. Forróságtól reszkető domboldalban állt kis telepe, melyen gépek lármáztak. A mérnök foszfátot, meg olajat keresett itt, s valóban, kizárólag foszfátban és olajban gondolkozott. Ezzel szemben Ninine úr azért járta a Szentföldet, hogy meglelje a krisztusi idők EMMAUS nevű falujának maradványait. Háborúk és emberek régesrégen elpusztították a falut. De nem emésztették meg a köveket, melyeken egykor Ö járt, melyek valamikor az Ő talpait kínozták, melyeket egyelőre a mai ember sem tud megenni- Ha megehetné: bizonyára kitaláná, hogyan lehet berágnia magát Földgolyónk központjáig. A telepen megpihentünk, aztán elindultunk Emmaust keresni. A falu kétségkívül valahol itt, a telep környékén állt hét-nyolc mérföldnyi körzetben, a nagy kiterjedésű lyddai síkság peremén. Lukács apostol szerint Jeruzsálemtől számítva 12-19 mérföldnyire volt nyugati irányban Judea határán. Emmausnak története van; e történet Lukács evangéliumának 24-ik fejezetében található nagyjából így: A megfeszítést követő hét első napján, -tehát vasárnapdélután felé két keresztény hívő ballagott Emmaus irányába. Valamit ők is tudtak már a Jeruzsálem i dolgokról, beleértve a feltámadást- Erről beszélgettek, mikor egy harmadik ember csatlakozott hozzájuk. A jövevény részletesen beszámolt nekik mindenről. Közben a falu határába érkeztek és lepihentek, hogy tisztálkodjanak és a forróság elől védelmet találjanak. Ekkor az idégen kenyeret vett elő, megáldotta, megtörte és odakinálta társainak. E pillanatban Kleofás, az utasok egyike rémülten kiáltott fel: — Hiszen ez az ember Ő, a Feltámadott! Ekkor az idegen eltűnt. Két utastársa nyomban sarkonfordult, visszaszaladt Jeruzsálembe: tudták, hol az apostolok rejtőztek. Behatoltak hozzájuk, s elmondták, hogy a Feltámadott „szelleme” az emmausi úton megjelent nekik. Ekkor valaki megszólalt a zárt, hűvös szobában : — „Én nem vagyok szellem! Szellemeknek nincs húsuk, csontjuk, de nekem van... érintsétek sebeimet, s adjatok valamit enni!” Eszerint az Üdvözítő nemcsak lélekben támadt fel, hanem testben is. Voltaképpen ez az Ő feltámádásának igazi, tökéletes értelme! S ez az, amit Sundström úr alázó, kínos mosollyal ajkán udvarisasan bár, de határozottan tagad, ostoba bűvészkedésnek lát, vagy tömeghipnózist sejt mögötte. Szerinte szegény Jézus holtteste körül lázas jövés-menés folyt; az apostolok jóelőre megtervezett, alaposan átgondolt útonmódon örökre eltüntették a kivégzettet, a feltámadás tanúi egytől-egyig érdekelt és a tervbe avatott személyek, a jézusi jelenések alapja pedig szuggeszió. Mindez szért történt, hogy az ártatlan, jószándékú Jézus kínhalálából Egyházat léhessen kerekíteni, a papi működésből pedig jól lehessen élni. Ninine úr ugyan rácáfolt azzal, hogy az akkori papi működés majdem minden esetben szörnyű, kegyetlen hóhérokhoz vezetett, a ,,jó élés” lehetősége tehát nem áll meg,-de azért a mérők a mai humanisták, materialistták és egyéb anyagelvűek csökönyösségével megmaradt üres hátterű nézeteinél. így nevelték és senki emberfia ki nem szakíthatja magát fiatalkori neveltetése alapjaiból.
