Magyar Család, 1966 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1966-01-01 / 1. szám
MAGYAR CSALAD 11 TATÁSOS REGÉNYEK * TÁRCÁK * NOVELLÁK * FOLYTATÁSOS REGÉNYEK * TÁRCÁK * NŐVE) Lajossy Sándor A SZENTEK NYOMÁBAN IBÉR FÖLDÖN — Úti jegyzetek — UTAZGATUNK A BASKOK FÖLDJÉN 1964, május 10 Ezt a címet adnom ennek a fejezetnek, mert tulajdonképpen átkocsikázunk rajta. Spanyolországban, a gazdag, baskok földjén. (Róluk később még szó lesz). Sötét éjszaka van, semmit nem látunk belőle. Majd csak visszafelé gyönyörködhetünk az első spanyol vidék szépségében — utoljára. így nem vesztettünk semmit, csak a sorrend változik meg a spanyol vámhatóságok “jóvoltából”. A franciák egy órát-, ők kettőnél is többet várakoztatnak bennünket. Az ő szemükben — úgylátszik — nem vagyunk elég megbízható személyek annak ellenére, hogy papi vezetéssel, mint zarándokok kérjük a bebocsájtást. Az emigráns Travel Document az akadálya. A velünk utazó kedves angolok türelmét ugyancsak próbára tették. Másnap azonban MIRANDA nagyon Budapestre emlékeztető házaival és egyenes utcáival felejteti velünk a tegnap kellemetlenségét. Fejünk felett a felhőtlen égboltozaton ott gömbölyödik a tűzszemű Nap és vörös fénycsókokat lövel ránk. Semmi időnk sincs városnézésre, mert máris indulunk tovább, hogy a fatimai ünnepségekre időben megérkezhessünk. A beütemezett programm szerint az éjszakát a portugál Guarda városkában töltjük. Ez bizony nem kis teljesítmény. Ismét nagy út áll előttünk. Ahogy lehet, robogunk megállás nélkül Burgos felé. A Cantabrian hegylánc, mely Mirandát félkörben veszi körül; hátunk mögött meredezik. Az utolsó nyúlványairól ereszkedünk le és kisebb dombokkal kúpozott lapályos területek köszöntenek bennünket. Kevés élet mutatkozik rajtuk. Néhol foltozzák csak gabonatáblák a végtelenbe kiszélesedő egyhangú tájat. Hamarosan elénk torpan az úgynevezett “Pásztorok hegyén” felállított és óriásira méretezett Pásztor-Csoport szobra. Bár teljesen világi alkotás, a szobor alakjai a bibliai Jó Pásztor példázatát juttatják eszembe . . . Figyelmünket azonban csakhamar más köti le. Tőlünk balra, közé a cordillerai mészkőhegyek, melyeket először havasoknak néztünk. Kedves képet nyújtanak a széles karimájú szalmakalalapos pásztorok, amint nyájukat legeltetik a lankákon. Egyiknek magasabb botja van, mint ő maga. Burgoson csak áthaladunk, mert visszafelére tartogatjuk El Cid városának megtekintését. VALLADOLID régi településű várost szintén csak madártávlatból láthatjuk. Egyetemi- és érseki város a Pisuerga folyó partján. Árkádos üzletházai határozottan impozánsak. Itt találkozunk először a spanyol nemzeti sport vörös építményével, a bikaviadal-arénájával is... Főnevezetessége, hogy itt halt meg 1506-ban Kolumbus Kristóf, Amerika felfedezője. SALAMANCA fátlan, kietlen pusztaság közepén épült. Salamanca tartomány fővárosa püskökséggel a Tormes folyó partján. Egyetemét 1230-ban IX. Alfonz spanyol király alapította. Mindmáig az arab kultúra terjesztője Európában. Az oxfordi— és párisi egyetemekkel vetekszik. — Itt láthatjuk Spanyolország legszebb városterét, a Plaza Mayor-t. A XVII. századból való városháza és nagy négyszöget körülfogó épületei csodálatos művészettel kifaragott dombormű díszítés, melynek bronzszínt kölcsönöz vöröskő alapanyaga. — Története viharos időkről beszél. Megszállta Hannibál, elfoglalták a mórok és egy ideig hatalmukba kerítették a franciák is. — Roppant érdekes a várost domináló, egy magaslaton épült kettős ó és új katedrális; az előbbi XI. századbeli román stílusban, míg az új katedrálist 1513-ban kezdték építeni késő gótikus stílusban, barokkal keverve. A várost félig meg kerülő Termes folyó túloldalról nagyszerű látványt mutat az aranysárga terméskőből épült város, magasan kiemelkedő katedrálisával. Előtte a római híd, ami még ma is használható állapotban van. — Különben spanyol határ-város. Ahogy elhagytuk e “híres várost”, az öreg Nap úgy bukott le előttünk a portugál határ előtt, mintha földön görgött volna vérvörös arcával. . . (Folytatása következik) FENYVESSY JEROMOS III Istambui, a karcsú minarettek metropolisa Három világkörűli utam után gyakran feltették nekem a kérdést: — mondjam meg, melyik a világ legszebb városa? Erre a kérdésre csak úgy tudtam válaszolni, hogy nem egy várost neveztem meg, hanem nyolcat, amelynek az én szerény véleménem szerint sajátos, egyéni jelleggel, gyönyörű fekvéssel a világ legszebb városai közé tartoznak. Istambui fekvése páratlan az egész világon! Fantáziámban a kék Boszporusz összeforr Istambui mesebeli képével, az Ezeregyéjszakával. Kupolákból és lándzsanyulánk minarettekből szőtt mesék, szűk, lármával teli bazárok, fátyolozott asszonyok, férfiak fezzel és turbánnal. . . Arra a titokzatos valamire kell gondolnom, ami Konstantinápoly nevével összeforrott. Ezt a várost szavakkal nem lehet leírni, a múlt tanúvallomása és ma is Kelet és Nyugat közötti kid. Legkiválóbb műalkotása a Hagia Sophia. Sok évszázada a Byzantin birodalom legnagyobb temploma, I. Mehmed szultán óta mosévá vált, ma pedig múzeum. Istambui nemcsak egy nagyon szép, de egy nagyon értékes város is, amelynek ma 900 moséja és 10.000 kútja van a romantikus Boszporusz partján. A bazárokban színpompás élet pezseg és hemzseg Kelet ezerszínű sokfélesége. Ezért nevezik Konstantinápolyi Kisázsia Királynőjének. Kövekből, vízből, minarettekből és érdekes emberekből szőtt csinos és elbűvölő Álomasszonya egész Ázsiának . . . (Folytatása következik)
