Magyar Család, 1965 (6. évfolyam, 2-3. szám)
1965-04-01 / 2. szám
10 MAGYAR CSALAD tosíték volt a belépés símo menetéhez. Így azutän Rudi és Gabi barátok maradtak. E naptól pedig bajtársak is a szó mély és valódi értelmében. Együtt számolták fel párisi otthonukat, együtt osztogatták szét szükségtelen holmijaikat, együtt ültek vonatra, hogy azután néhány hónapon át együtt “élvezzék” az előzetes szolgálati időt egy franciaországi állomáshelyen. Innen együtt utaztak Marseillebe, útjuk utolsó európai állomására. Onnan pedig együtt indultak a tengeri útnak, mely egy ismeretlen földrészre, egy ismeretlen élettérbe, a titkok és meglepetések, a békés napokban is borzalmakkal teli új világba vitte őket. (Folytatása következik) Prof. Csikay Konkoly-Thege Pál: KARPATMEDENCE — KISEURÓPA (Tanulmány) 4. EUROPE DES CLOCHERS — EUROPE DES PATRIES! EURÓPATERVEK A régi államberendezkedéshez és formához makacsul ragaszkodó RIP van WINKLE-k, kik operettálmuknak beteljesedésétől várják a régi jó időknek és a ma optikáján nézve már hűbériséghez hasonló rendnek a visszaállítását, számításaikban alaposan csalódni fognak. Az, ami volt, úgy, ahogy volt, nem jön, mert nem jöhet vissza. Nem pedig azért, mert egyszerűen ellenkezik a fejlődés, az evolúció sarkalatos törvényeivel. De Gaule-ról, mint állambőlcsészől és filozfusról még nem írtak könyvet, nyilván azon okból, hogy nem volt senkinek eddig még érkézése ahhoz, hogy az ő gondolataiba belemélyedjen. Ez az elmélyedés igen tanulságos volna azért, mert szellemi rokonságot lehetne felfedezni közte és XIV. Lajos, a Napkirály között, kinek befolyása piros fonalként húzódik végig a maga szándékait és eszméit titokban tartó providenciális államférfi életén. A Napkirály ismert mondása: “Gouverner c’est prévoir”, úgy hisszük jelmondata lehetne ennek az egyik legnagyobb francia államférfinek, kinek jóslatai, kezdve a Világháborúban elszenvedett francia vereségektől, majdnem mind beteljesedtek. Előadásaiban és beszédeiben többször hangsúlyozza azt, hogy a, petróleumlámpa és a faggyúgyertya, meg a fényes lófogatok ideje lejárt. S ugyancsak ő az, aki a maga ritka előérzetében rejlő, Napóleonra emlékeztető történelmi ujbólátéléssel a jelenlegi hatalmi versengés kiegyenlítését a gazdasági törvények adottságaiban véli felfedezni. E kiegyenlítődés-nivellálódás teljesen önként fog majd az ő véleménye szerint békövetkezni. ügy véljük, hogy ennek az átrétegződésnek európai folyamata máris kezdetét vette, s hogy az marxi behatások alatt az életnívónak nem felfelé, hanem lefelé való kiegyenlítődésében nyilvánul meg. Ezt a franciák “ni vélem ént par les bas” szakkifejezéssel szemléltetik. Érdekes u.i. az, hogy a technikai fejlődés dacára bizonyos fényüzési cikkek ahelyett, hogy széles fogyasztórétegeket elégítenék ki, eltűnnek illetve más összetételű es származású cikkel helyettesítődnek be. A nemesprémek, melyek, egykor generációkra szálltak át, oly tartósak voltak; ma mär majdnem eltűntek a forgalomból, illetve a műprémekkel (nylon) pótolták őket. Ugyanezt lehet a nemesfémekkel is tapasztalni, mivel a modern ékszerek divatja ezen anyagok gyártását és használatát kiküszöbölte. SOMBART a modern kapitalizmus fejlődéséről írott korszakolkalkotó művében, mindőn a behelyettesítése a fejlődő nagyiparban még a századfordulón meglátta, már jelezte és statisztikai adatokkal be is bizonyította az anyagpótlás gyáripari fontosságát. Így került sor a fának a vasérccel, a vasnak más fémekkel való helyettesítésére; folyamat, mely a modern kapitalizmus lényegéhez tartozik. Természetesen ez a feplődés a fogyasztás és a piacok átalakulására vezetett, valamint a fokozódott sebesség következtében a távolságok tüneményszerű lecsökkentésére. A tömegcikkek termelésének eredménye a tömegfogyasztás, s ennek, mint azt de Gaule jósolja, a fogyasztóközönség igényeinek uniformizálása, ami végeredményben a társadalmi nivella lódáshoz vezet surópaszerte. Merőben időszerűtlennek tűnik ma már az “Europe des olochers” F. Perroux által kifejtett fogalmáról, vagy az “Europe des parties” európatervéről beszélni akkor, mindőn a fatornyos hazák a patrióták régi tradicionális alakjaival e — gyütt végleg a történelem színpadáról. 5. Az „Informál Empire” angol koncepciója. néven iismerik az angol gazdaságtörténészek mint Postán és Rich profeszorok azokat a modem államalatokat, amelyek gazdasági önállóságuk, illetve autarkiájuk folytán összefüggő “térgazdaság” — okát képeznek. Itt kapcsolódik be azután az u.n. K ö z ös p i a c létrehozásának a kérdése is, mely már megvolt a régi, keresztény univerzalizmuson felépített Európában, de mert azt a sötét lerombolták, most újból fel kell támasztani. Míg az 1914 előtti Európa országaiban a kereskedelemnek semmi köze se volt az állami szuverénitáshoz, most, a részekre szaggatott nemzetietlen-nemzeti Európában ahoz, hogy egy állam szabadon kereskehessék, le kell, hogy előbb mondjon állami önrendelkezésének egy részéről, de análkül, hogy tudná, vájjon e lemondás ellenében igazán “szabadkereskedő” lehet-e majd, s nem fog-e majd újabb akadályokba ütközni portékainak a kivitelében a vásárló államok részéről. Az angol úgy is, mint free trade megszemélyesítője, s mint az alkotmányos tradíció nemzete, természetesen idegenkedik minden bekapcsolódás gondolatától. A történeti Magyar Birodalom gazdasági térségében ezek a nehézségek ismeretlenek voltak, mert áruik vám és sokoszor minden illeték nélkül mentek a legtávolabb fekvő, még tengerentúli országokba is.. Elsősorban a világhíres, fehzrzacskóba csomagolt magyar OO-ás, acélos bánáti őrölt lisztre gondolunk itt. 6. közöspiac problémája és a Kárpátmedence államai kérdése tehát kellő értékelésre szorul annak őseredeti mintaképe, a KARPATMEDENCE-tér szempontjából, melyre becsi egyetemi és az Osztrák Közgazdasági Társaság által rendezett előadásaimon már rámutattam. Viszont sem a Südostinstitut-ok különböző alakulatai, sem a Donauram bécsi szervezete, épúgy, mint a londoni egyetem keleteurópai intézete, a magyar tudemányos kutatás igényeit nem elégítheti ki. Nem pedig azért, mert ezekben nem magyar, hanem idegen nyelveken beszélnek és csak azt engedik szóhoz jutni, vagy publikálni, aki az ö sajátos érdekeiket védi, vagy szolgálja. Itt lenne tehát az idő arra, hogy egy nagy, a Teleki Intézethez hasonló, igazán magyar intézmény létesüljön a Dunavölgy térségének, de főleg a Kárpátmedence érdekeinek a szolgálatára.
