Magyar Család, 1965 (6. évfolyam, 2-3. szám)

1965-07-01 / 3. szám

6 MAGYAR CSALAD TÁRCÁK * NOVELLÁK * FOLYTATÁSOS REGÉNYEK * TÁRCÁK * NOVELLÁK * FOLY í'ülne az ország. Egy szabad kommunista párt törpe kisebb­séget alkotna. Mindehhez hozzá számíthatjuk a teljesen új, a régitöt, eltérő magyar ifjúságot, a csak 10-20 éveseket számítva másfélmillió magyar ifjút. Ebből hiteles számítás szerint is 0. 4% tagja bűnöző galeriknek, de>. a nyugati sajtó gyakran Marschalkó Lajos: AZ UTOLSÓ LEVÉL A Tarca parton muzsikált a csend már, ősz suttogott a vén gesztenye fán, S lúdtollát az ón-kalamárisba Bemártotta a városkapitány. „Uram! Hidd el, hogy nehéz ma mit írnom, Rodostó messze, nagyon messze van, Fáradt a szív, de várunk nappal, éjjel, Hogy visszajössz még Nagyságos Uram! Nagysáros várán idegen a zászló, Sejtelmesen hull a tátrai hó, De öreg szívünk minden dobbanása, Ma is csak az a régi induló! Én nem tudom, hogy szél sír-e a bércen, Vagy pór, ki pór és elnyomott maradt, De Czinka Panna éjbe, szélbe, húzza Az indulód a csillagok alatt... Jövel Uram! Ha roggyant az inunk már, Nőttek unokák, s hősi gyerekek, A jövendőben menetel immáron, A te ifjú, szép kuruc sereged. Jöjj el Uram! S amerre lép a lábod, Elszáll rabságos néma éjszaka, S fellegen át ősz fejünkre fénylik A szabadságnak véres csillaga. .......... A Tarca parton nagyobb lett a csend már, Ősz suttogott a vén gesztenyefán, S kiejtette a lúdtollát kezéből, Vén ükapám, a városkapitány. Rodostóba már nem jutott az írás, A pergamentet elkapta a szél, De valahol a szívbe írva, sírva, Meg van ma is az utolsó levél. Prof. Dr. Málnási Ödön cikkének folytatása: Ezek az 1945 óta lezajlott forradalom mérlegének aktí­váiból a legkiemelkelőbb tételek. Magyarországon egyetlen munkás és egyetlen paraszt sem sírja vissza az 1945 előtti időkét1, mert .senki sem akar, az élet vonatján mégegyszer a harmadosztályon utazni. A lezajlott, szocialista forradal­mat, ha kívülről jött is, mindenki elfogadta, s Tamási Árontól, Illyés Gyulától,- Németh ■Lászlótól, Veres Pétertől kezdve minden kipa.llérozott magyor elme rendíthetetle­nül meg van győződve a szocializmus szükségességéről, csak a szocializmus magyar utjának keresése terén van fel­fogáskülönbség. .Senki sem kívánja kiszorítani a közélet­ből a magyar élet éltető elemét: a szocializmust. Csak egyet kívánnak hozzá: szabadságot. Az összetételében, szer­kezetében és felfogásában minden ízében megváltozott mai magyar társadolm gondos vizsgálata azt bizonyítja, , hogy egy teljesen szabad választás estén legalább 42%-os mun­kás szocialista, 22%-os agrárszocialista, tehát közel két­harmad többségű szocialista koalíció kormányzása alá ke­it ezekről. A mai magyar ifjúság zöme levonta 1956 végének történelmi tanulságát, megvonta a nyugattól romantikus bizalmát, de nem lett1 kommunista. A KISZnek is 90%-a pártonkívüli. Viszont ez az űj nemzedék 180 fokos szög­ben ellentétes az 1945 előttivel, akár a fennálló rendszer hatalombirtokosaival: Nem kommunista, de lelke mélyéig szocialista, a marxizmus vagy leninizmus minden dogmája nélkül. A fiatal írók pécsi találkozója ezen szövevényes vi­lágnézet látszólagos ellentmondásainak egyik bizonysága. Kultúrszomjával nyugatra tekint, s fokozott érdeklődéssel fordul a nyugati irodalom, művészet, film, szabad életforma felé,-mély szocialista felfogása sérelme nélkül. Es ez az ifjúság termelte ki magából a tokyói Olimpián is 163 nép között a hatodik helyet, 10 aranyérmet, akárcsak a német, olasz nép. A támadó sportokban szerzett aranyérmek nyomasztó túlsúlya bizonysága annak, hogy a magyar ifjú­ságban változatlanul ég az ősi magyar virtus, csak a politikai helyzet miatt él lelki sündisznóállásokban. És még egy adat a mai magyar ifjúságról, aminek nincs irodalma: a hajdúszoboszlói Tóth Laci, egy kazánfűtő fia, aki álta­lános iskolás korában a san francisco-i és stardford-i film­fesztiválon első díjat kapott, de csak motorszerelő akar lenni. Ács Jóska, aki 13 éves korában magyar Mozart-szerű zorgoraművészként tűnt fel. A szabolcsi Penészlak 10 árva gyermekéből is a legcsenevészebb Rácz Imre, aki még nem tudott számokat leírni, de a Gauss-számsort fejből úgy adta össze, mint egy elektronikus gép. Vagy a másik új Bolyai: Gerencsér Laci, aki a Lomonoszov egyetem mate­matikai olimpiáján 72-ből a második lett. Ha a magyar anyák újabban keveset is szülnek, de ilyeneket is szülnek, ők a magyar jövő jelképei. Csak kapásból még további 10-15 ezer ilyen tényadatot sorakoztathatnék fel annak bizonyítására, hogy hazánkban az óra nem állt meg sem 1945-nél, sem 1956-nál, hanem 1964-ben ezt mutatja, amit vázoltam. Egy egész más világot, mint amit a jó magyarsá­guk mellett is napról-napra mindinkább lélekben elszakadó külföldi magyarok képzelnek. Van egy régi, történelmi emigráns betegség: „amit nélkülem csinálnak, az csak rossz lehet“, „majd, ha hazamegyek, tabula rasa-t csinálok, s jobban írom a történelmet“, stb. Bajok, hibák otthon százezrivel vannak. A mai magyar tervgazdaságban el­követett hibákról is írhatnék egy vastag kötetre való tényadatot. De egészben véve az otthon verejtékező magyar nép a szocializmus útján behozta a bűnös évszázadok mulasztásait. Ami van, ahhoz ragaszkodik, csak módosítani kívánja azzal, ami hiányzik: szabadsággal! Ezért a külföldi magyarság azon törpe kisebbsége számá­ra, akikben még van égő magyar öntudat, mindennap je­lentkező magyarságszolgálati vágy, csak ezt ajánlhatom: A hazánk elhagyása évében magukkal hozott politikai képüket, programmjukat süllyesszék el emlékezetükben is a legrégibbek, visszatérhetetlenek közé. És ha minden igazi politikai emigráció hivatását helyesen kívánják betölteni, akkor ne az örök időkre kimúlt, s otthon politikai muzeum­­kellékké alakult politikai programmjuk szerint mérlegeljék a mai otthoni magyar életet, hanem annak adjanak hangot, amiknek kifejezésére egyedül a külföldi magyaroknak van lehetőségük.

Next

/
Thumbnails
Contents