Magyar Család, 1965 (6. évfolyam, 2-3. szám)
1965-07-01 / 3. szám
MAGYAR CSALAD S AZ ŰRTALLO (Interview Nádasy I'. Jenővel 25 éves írói jubileuma alkalmából ) A nagy nyolc méter bosszú dolgozószoba végén, sarkosra állított masszív íróasztal mögött ül. Körülötte magasbafutó állványokon vagy ezer kötet könyv, mellette egy kisebb asztalon szalagfelvevő diktálógép, nagy ujsághalmazok, kéziratcsomók, pipaállvány, szobrok, lemezjátszó, keretantennás világvevő rádió. Magyar képek, klasszikus szobrocskák, porcellán csecsebecsék. Itt él és dolgozik napi nyilctiz órát az író és újságíró, akit Nádasy T. Jenő néven ismer ma már a négy világrészre szétszóródott emigráns magyarság. A London szívében lévő lakás nem kiindulópont, de nem is végállomás számára. Magyarországról 1944 decemberében indult el a M. Kir. Honvédség kötelékében Németország felé, s itt érte meg a háború végét. 1922 május 21-én született Budapesten. Gimnáziumi tanulmányait itt, majd Szarvason az evangélikus gimnáziumokban végezte, aztán beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi fakultására. Ezzel egyidejűleg unokabátyja, Maróthy Jenő ajánlására ujságíro-gyakornokként dolgozni kezdett a Pest című lapnak és beiratkozott az újságíró akadémiára is. Véglegesítése után átvették a Magyarországhoz, majd a háború kitörése után Nyíró József újonnan alapított képes lapjának, a Magyar Erőnek is munkatársa lett. Katonai szolgálatát a haditudósító századnál töltötte és összesen nyolc hónapot volt kint az orosz fronton. Visszatérve Pestre megállapodott a Magyarországnál, s letett három szigorlatot, a közbeeső időkben pedig kijárt; a Hunnia Filmgyárba, ahol a szövegkönyvírás technikai oldalait tanulmányozta. Az 1944-es általános mozgósításkor megint bevonult és alig három hónapra rá a sors feldobta Stettinhez, majd át délnyugatra, a holland határ mellé. A fegyverszünet Hamburgban taláta, ahol 1945 augusztus 20-án az emigráció második újságját, a Hazafelé-t kezdte szerkeszteni UNRRA védnökség alatt. Innen egy év múltán feleségével és csecsemő fiával levándorolt Bajorországba, előbb Traunsteinbe, majd Landshutba, később Münchenbe. Közben dolgozott a Magyar Vándornak, a Kultúréletnek, a Nyugatnak és több kisebb kőnyomatos lapnak. Amikor Bad Wörishofenben megindult az első nyomtatott lap, a Hungária annak tördelő szerkesztője és belső munkatársa lett. 1948 végén családjával áttelepült Anglába, ahol egy évig a Hungarian Week (későbbi Hídfő) felelős szerkesztője lett. 1950- ben megalapította az Angliai Magyar Szellemi Központot és Rákóczi Szabadegyetemet, mely 4| évig valódi kultúrális központja volt az angliai magyarságnak 1953-ban önkiadásban megjelentette 60 oldalas irodalmi és kultúrális lapját, a Kárpát Magazint, majd 1957-ben ennek politikai mellékletét, az “Október 23“-at. Mindkét lap a mai napig megjelenik. 1963 januárjától a Magyar Család tördelőszerkesztöje, munkatársa és korrektora. Rendkívül termékeny író, gyorsan és sokoldalúan dolgozik. Bár 1944 előtti kéziratai elvesztek, a munkáiról vezetett kimutatás szerint az emigrációban idáig 426 politikai cikket és vezércikket, 146 szépirodalmi müvet és ismeretterjesztő tanulmányt, 18 műfordítást, 4 novellaciklust, 3 regényt és 1 színdarabot írt. összes kéziratai a fentiekkel és a megszámolhatatlan napi politikai híranyaggal együtt átlépik a 8.000 oldalt. Mindezt a hatalmas munkát hü felesége odaadó támogatásával sikerült kifejtenie. 1950-ben idegen nyelvterüle nyomdatechnikai nehézségeinek áthidalására saját nyomát alapított, melyet 15 év alatt tökéletessé fejlesztett. Ma a napi általános nyomdamunkán kívül már önálló lap-és könyvkiadást is végez. Nádasy Jenőről, az íróról és publicistáról sokoldalúsága miatt nehéz röviden nyilatkozni. Feltétlenül a mérsékelt polgári jobboldal publicistája, harcos antikommunista és pártokon felülálló nemzeti magyar. A költészeten kívül minden más irodalmi műfajban sikerrel képviseli magát írásaival, s humanitásának, keresztény világnézetének, egyetemes európeáner gondolKodásmúdjának hatása az évek folyamán kiterjedt a tengerentúli államok magyarságára is. 0 maga így nyilatkozik munkjáról: — “Elsősorban a hivatásos újságírásra nevelődtem, s ma is ez alkotja munkám gerincét. De az emigrációs életforma nem tűri a specializáltságot, s ezért kellett fokozatosan kiszélesítenem munkakörömet az általános publicisztikára és magasabb igényű írói terrénumokra is. Kár lenne tagadnom, nogy a klasszicizmus emlőin nevelkedtem és életideáljam jelentős hányada ebből az eszmekörből származik, melyet aztán felgazdagítottam a dús magyar kultúrörökséggel. Eszményképem ma is,—mutat az íróasztalon álló araszos bronzszoborra, — a pompeji-i légionárius, a hű őrtálló, akit a Vesuvio lávája sem tudott elmozdítani őrhelyéről, csak betokozott az örökkévalóság számára. Ez a kőbemerevült akarat és hűség az, amit ma a perc-hősöcskék, őrült potentátok és önimádatba merült sybariták felett nemzetünk példaképéül kívánnék állítani az égbolt tetejére. Hűség és szolgálat: az a két legnagyobb erény, amit mindenkiben a legtöbbre tudok becsülni, mert ez az alapja a többinek.”— Dolgozószobája csendes magányában ismét magára hagyom az “örtállót” gondolatai, müvei és tervei között, kívánva, hogy Isten őrizze meg öt nekünk még vagy egy másik negyedszázadig oly dús termésben, mint amit eddig maga mögött hagyott. Sz. F Prof. Or. Málnási Ödön: A HAZAI MAGYARSÁG MAI KÖVETELÉSEI (Tanulmány) A szociális változásra néhány tényadat: A társadalombiztosítottak aránya 1938-tól 1963-ig 31%-ról 97%-ra emelkedett. A tbc-s halálozási szám egyötödére csökkent. Az életkor 55-63 évről 65-70-re emelkedett. A házasságkötés ideje 4-5 évvel korábbra tolódott. Évente átlag fémillió dolgozó megy fizetett szabadsággal szakszervezeti üdülésre. Az öregség miatti gondot az 55, illotve 60 éven felüli nyugdíj megszüntette. A nyugdíjasok száma 1 millión felüli (minden ötödik keresőre egy jut).
