Magyar Család, 1964 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1964-01-01 / 5. szám (1. szám)
8 MAGYAR CSALAD törzseinek birodalmat szervezett és megalapította a városokban és az első kultúrában gazdag hazáját. Szuméria a mezopotámiai termékeny völgy legnagyobb részét foglalta el az Eufrates és a Tigris folyók között'. Nagy városai, mint Résén, Uruk, Kutas, Nizzu, Ninive igazolják uralmának emelkedett és művelt világát. Minthogy ősei Kaldeából jöttek, így világos, hogy a II. Vízözön pusztítása után, tehát Kr. e. 6,500 született és alapította meg birodalmát. Noé volt dédapja, Cham a nagyapja és Ctius volt az apja, aki Eritrea és Sudán területén települt le. Minthogy más volt az időszámításuk, amit a mai napig nem bírunk megfejteni, ezért volt annyi félreértés. (Lásd: Szelényi: Szumér magyar rokonság, 17, 33 old.) Nemróth nagyságát maga Mózes, de a szomszéd népek (egyptomiak, indusok) is megírták és megőrizték, majd a napvilágra került leletek igazolták. Tudjuk, hogy Nemróth két fia Nemróth és Magor a jaffita nagybátyukat is meglátogatták a Van tő környékén, s a későbbi hagyományok ezt örökítették meg, mint „A rege a Csoda Szarvasról“. Ennek a hatalmas szumér birodalomnak történelmi dátumai Kr. e. 2283, 1,993, 1,285, és 707, amikor I és II. Saigon asszír-babiloni, majd II. Ramses egyptomi fáraók leigázták és szétszóródtak törzsei, mint a kárpik, pannonok, kutasok, bálátok, kistelekek, akik a Balkánon húztak fel a mai hazánkba; — míg a kuss, turáni, puli, susai, ordas, árpád, emesu, urul törzseink a turáni Birodalmat és az elő-indiai betelepülést hajtották végre. A Fóth-ivadékok a Cannae-i csata után (Kr. e. 216-ban) jöttek Pannóniába. (Tacitus 91. fej.) Ebben a nagyobb vonalú szumér-magyar vonatkozásba kapcsolódnak a hun-avar, turáni kérdések, valamint Urul (Folyt.: ROZSOS: AUSZTRÁLIÁTÓL) busztálakon, banánlevélen tálalták. Az íze kissé szokatlan és füstös volt, de nem rossz. Hűsítőnek és mártásnak kókusztejet szolgáltak hozzá. Jóllaktunk, mint a duda! Közben leszállt a híres tahiti-i alkonyat, s meggyujtották a köolaj-és kókusz-fáklyákat és kezdetet vette „tiszteletünkre“ a híres polynéz ,,tamaaraa“. A bennszülött zenészek fülsiketítő dobolására betáncolt két 6-8 esztendős virágfüzérekkel díszített kis gyermek-leányka, s bájos ártatlan mosolyukkal tökéletes hula-hula bemutatót mutattak be. Utánuk a törzsfőnök ordítozó vezényszavaira bevonult táncolva a falu fiatalsága, s most már ők produkálták magukat, élen a két kicsikével. Végül páros táncokat énekszóval kisérték. Utoljára a törzsfő — karonragadva a legcsinosabb, s legügyesebb kis táncosnőket — a néző közönség soraiból „vállalkozókat" kért, s az illetőknek be kellett bizonyítaniok, hogy ők is „elfogadható polynézek“ azáltal, hogy ők is el tudják járni a hulatáncot! Persze volt derültség mindenki részéről, amint idősebb amerikai urak esetlenkedtek a kecsesen vonagló és mosolygó tahiti lányok társaságában. De mindenki irigyelte őket. . . A nap végétért, s újra hajóra szálltunk a bennszülött falu búcsúztató énekének kíséretében. A csillagos esindiai királyunk Kr. e. 371-339 évi birodalma. Aki kis törzsekkel operál, az belesülyed a történelmi kataklizmák káoszába és elveszti a magyar szellem történelmi logikáját! A magyar szellem történelmi logikája így elfogadja — mint történelmi tényt — Nemróth törzs-szervezö és birodalmat alapító személyiségét és egyéniségét. Vagyis, már nem rege, nem legenda és nem mithosz a magyarságnak Nemróth népével és birodalmával való történelmi kapcsolata. Hétezer év távlatában azonban sok minden homályosnak és kevertnek tűnik fel, amikor a nemróthi sumér nép és birodalom kapcsolatait keressük a mai magyarsággal. Mik azok az érvek és lelettani adatok, amelyek a mai modern oknyo mozó történetírás tárgyilagos megállapításait lehetővé teszik? Magam 7 évi római tanulmányaim alapján a népek történelmi hagyományait teszem az első helyre. Ahogy a mi lékünkben és hagyományainkban élnek Nemróth népével és birodalmával való kapcsolatok, úgy élnek ezek a legszentebb és legősibb hagyományok az örmények, kurdok, tibetiek, nepáliak, japánok, indusok, koptok, ukránok és egyes arab törzsek lelkében is, akik a magyarsággal ősj szumér alapokon tartják a vérségi rokonságot. A legújabban felszabadult kasmíri és pakisztáni népek is belekapcsolódtak a turáninagycsalád szumér-eredetű közösségébe. Imaoka Dzsuidzsiro turáni körlevele 165 ázsiai-turáni néphez szólt. .1. Modi és E. D’Sousa történészek munkái is igazolják a történelem Íratlan lelki-rokonság-tudatát. Aki ezt kétségbe vonná és letagadná, az a történelem titokzatos népi-lélektanát (ami a történetírás lényege) — dobná sutba feltevések és teóriák érdekében. Imaoka szerint tehá minimálisan 165 néppel van rokoni kapcsolatuk. Ez pedig igaz történelmi és lélektani érv. (Folytatása következik) tét a növekvő hold sarlója világította meg halványan, s felfedeztem az északi horizont fölött ismét — tizennégy év után először! — a Göncölszekerét, mialatt majdnem a zenithen, de kissé délre tőlünk a Tejút közepén ott ragyogott a Dél Keresztje is. . . A nyolc napos tahiti vakációm végétért és holnap sajnos indulnom kell tovább Hawaii-ba. . . Legszívesebben itt ragadnék, ha lehetne, s nem mennék sehová se innen, pedig szeretek utazni nagyon! Itt körülbelül így történik ez minden látogatóval, s a francia hatóságok is tudatában vannak ennek, azért szigorúan őrködnek, hogy a látogató-vízum lejártával — hat hónap a leghosszabb engedélyezett látogatás — mindenki szedje a sátorfáját és adjon helyet az utána érkezőknek. Kivétel csak az a francia, aki helybeli egyénnel köt házasságot, vagy a helyi állami adminisztráció kötelékében dolgozik; és néhány hihetetlen összeköttetésekkel rendelkező „protekciós“ egyén. Még Marlon Brando se tölthet többet Tahitiban 3-4 hónapnál évente. . . Pedig semmi áldozatot sem sajnálna egy kis „protekcióért“. . . Vége. Papeete-Pirea, 1963. V. 28. St. Ágoston ünnepén. Valamint nemzetiek vannak, úgy vannak emberek is, kiket rabigába dönthetsz, meggyilkolhatsz, de ön természetükből kivetkőztetni, megtörni őket soha, de soha nem fogod. gr. Széchény István. MAGYAR CSALÁD Szerkesztik: Dr. B. Hámory Várnagy Dalma és Lajossy Sándor. Tördelő - szerkesztő: Nádasy T. Jenő. Főmunkatárs: Szabó Ferenc. Felelős szerk.kiadó: Lajossy Sándor. Levelezési cím: „Harsona Kiadó“ — 41, Clyde Road, East-Croydon, Surrey, England. Tel.: ADD 5514 (este 6-8 között) Kéziratokat csak válaszbélyeg melléklése esetén küldünk viszsza. Az aláírással ellátott cikkekért a sajtójogi felelőséget a szerző vállalja. Egyes szám ára (Gyermek-melléklettel együtt) sh. 2/6, évi előfizetése 10/- angol shilling. Megjelenik negyedévenként. * Printed by Poets’ and Painters’ Press, 146 Bridge Arch, Sutton Walk, London, S.E.l.
