Magyar Család, 1964 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1964-01-01 / 5. szám (1. szám)

6 MAGYAR CSALAD HÍREK — KÖZLEMÉNYEK Lapzártakor érkezett: Csapó Endre k. munkatársunk (Ausztrália) szo­morú hírt közölt, mely szerint Dr. Padányi Viktor történész és ismert iró 1963. dec. 2. — án Melbourne-ban elhunyt. Az emigrációban megjelent munkái: A Nagy Tragédia, Rákoczy, Vászoly és Tér és történelem. Halá­la nagy veszteség a magyar tudo­mányosság és irodalom számára. — Áldás és béke poraira! :jc SÍK SÁNDOR költő, szerzetes, tu­dós, kát. egyházkormányzó, rendfő­nök és a Vigília szerkesztője szeptem­ber 28-án 74 éves korában meghalt Budapesten. A farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. * A PÁSZTÓRTÜZ XVI. évfolyam, 211.-ik száma sok érdekes elbeszélés és vers mellett ismertetőt nyújt a Vö­rösmarty (Irodalmi) Kör 196'2-es évi működéséről, majd 42 oldalas könyv­ismertetést ad az ujonan megje­lent könyvekről. Címük: Köln-Roden­­kirchen, Haupstr. 24. Germany. HARSONA Kölcsönkönyvtár díjtala­nul ad olvasóinknak olvasnivaló könyveket. Válaszbélyeg beküldése melletti katalógust küld bárkinek. A könyveket postán szállítja, a portó­költség megtérítése mellett. Bővebb felvilágosítás címűnkön. A MAGYAR CSALAD 1964-ben ugyancsak negyedévenkint jele­nik meg 4 oldalas gyermekmel­lékletével a Jő PAJTÁSSAL nyomtatva. Árát nem akarjuk emelni, az továbbra is 10 an­gol shilling lesz; Anglián kí­vül Európában 6 DM, USA és CANADA 1.5 dollár és Ausztrá­liában 1 ausztrál pound (font). Ezzel szemben kérünk minden kedves Olvasónkat, hogy bará­taik és ismerőseik körében, sze­rezzenek előfizetőket lapunk szá­mára. örömmel vesszük, ha pár példány terjesztését vállalják. Azok, akik előfizetőket szereznek, vagy lapunkat terjesztik rend­szeresen, a lapot ingyen kapják. KÖSZÖNJÜK A NEMZETŐRNEK, hogy megemlékeztek rólunk. Saj­nos azonban helytelenül. A Ma­gyar Család — családi lap és nem „időszaki közlöny“! Több olva­sónk kérésére örülnénk, ha — re­mélhetőleg jóindulatú — tévedé­süket helyesbbítenék. Szerk-kiadó. ROZSOS MIKLÓS: AUSZTRÁLIÁTÓL — AMERIKÁIG! (Utinapló) Egyéb szórakozási lehetőség a strandolás, szervezett, vagy egyéni kirándulás, kalandozás a bazárszerü üzletnegyedben. Csónakkirándulás üvegfenekű ladikon a korall-kertek fölé Mooreába, vagy repülőgépen Bo­­ra-Bora szigetére, ahol a polynéz folk­lór még eredetibb, hamisítatlanabb, mint magán Tahiti szigetén. Sajnos Tahiti — minden hírverés és megnyugtató felvilágosítás ellené­re is — meglehetősen drága hely. Az árak közel kétszeresét teszik ki az ausztráliai áraknak minden tekintet­ben. Persze a legtöbb dolgot impor­tálni kell, emellett a kirándulók a sziget egyik fő jövedelmi forrása, tehát a drágaság érthető és indokolt. Mindennek ellenére Tahiti „veszé­lyes“ hely: aki egyszer idevetődött, sohase akar tovább utazni. A sziget valószínűtlen szépségei, leírhatala^ nul kellemes volta., s a kedves, gyer­mekded lelkületű, természetes maga­tartása bennszülött lakosság minden látogatót a végletekig lebilincsel. Az én eredetileg tervbe vett négy napi vizitemből is nyolc nap lett végül, s csak azért nem több, mert nem akar­tam „utánvétel“ érkezni Amerikába. Viszont 7 - 8 nap kell ahhoz, hogy az ember hozzájusson, amit érde­mes végiglátogatni, megnézni és megtapasztalni. A francia nyelvtu­dás nélkülözhetetlen, mivel a lakosok közül csak kevesen beszélnek an­golul. Azok, akik beszélnek, többnyire hivatásszerűen elfoglalt egyének, a­­kiknek nincs sok idejük a látogatók részére. A szigetek állatvilága szegényes. Egyetlen „bennszülött.“ egy apró pat­kányféle. A többi állatokat az euró­paiak hozták be: kutyát, macskát, ba­romfiakat, sertést, kecskét., tehenet, lovat, s egy indiai „bányán“ nevű kb. a mi fekete rigónkhoz hasonló nagyságú, ugyancsak fekete színű, lusta madarat a darazsak kipusztí­tására. A madár aztán nemcsak a da­razsakat pusztította ki eredménye­sen, de a bennszülött madárvilágot is a sziget belsejébe szorította. Így itt csak egy fürge kis madár tudott megmaradni, mely a virágok nek­tárjából él. Rovarok praktice nincsenek. Se szú­nyog, se légy, se pókok. Egy apró muslicaféleség rajzik a standokon, s termeszek élnek a sziget belsejé­ben. Láttam az őserdőben egy száz­lábút is séta közben, s egy félelme­tes kinézésű, de ártalmatlan tarantel­lával is találkoztam. Vannak még rákok és természetesen kimeríthetet­len mennyiségű hal a tengerben. Tegnap — vasárnap — voltam Moo­­rea szigetén hajón, s ha lehet, az ottani tapasztalatok még kellemeseb­bek voltak a tahitiaiknál. Ott a poly­néz lakosság még franciául sem be­szél, s abban a szállodában fogadtak bennünket, amelyet, a „Life" maga­zin 1963 januári száma reportált. Megérkezésünkkor soha nem hallott és ízlelt „édes citrommal (parnple mus), s más gyümölccsel fogadtak bennünket, majd egy tahiti stílusú nyitott buszon elmentünk a Cook ö­­böl lélekzet elállítóan szép panorá­májában gyönyörködni. Megtekintet­tük egy régi franaw-festőművész bá­jos képeit, aztán a bennszülött zene­kar hangjai mellett vártuk meg be­szélgetve, fürödve és táncolva az ebéd elkészültét. Ezt viszont érdemes részleteiben is­mertetni, mert polynéz nevezetesség! Egy kb. 1 m x 1.50 m-res és kb. | m mély földbeásott gödörbe erős parázs­­tüzet csináltak, s erre kb. fej nagysá­gú köveket raktak. Mire a kövek is áttüzesedtek, elkészült egy a gödör­ben kényelmesen beleülő fakeretben az ebéd nyersanyaga: disznóhús, e­­gész disznófejek, szájukban kenyér­­fagyümölccsel, banánlevelekbe cso­magolt tengerihal, fűszerzve déli­gyümölcsökkel es tahiti-i fűszernö­vényekkel. S négy vaskos tahiti le­gény az egész szerkezetet óvatosan beleengedte a gödörbe, majd letakar­ta banán- és kókuszpálma levelekkel vastagon. Erre zsákvászon és homok került, és a sírhant szerűen letakart ételt 3 óra hosszat, hagyták sülni. Ennek elteltével kibontották, bam­­(Folyt. 8. old. col. 1.) Készülőben vannak, előjegyezhetők: (Az eddigiekhez a következők men­nek hozzá: M. Zemplényi Erna-Há­­mori Várnagy Dalma: A virágok vizs­gája. (Mesejáték egy felvonásban.) 2/-. Hánnory Várnagy Dalma: Vicc Ma­gazin. Humor sorozat I. — 1/6 sh. Dobó Imre: ősszel kezdődött. . . (El­beszélés). 1/6 sh. sjcIOO kötet Jókai, jubileumi kiadás, 8 300. Cím: Hídfő, 81, Fulham Park Gardens, London, S.W.6. England. 54 éves magányos, jól szituált férfi keres magához illő, lehető­leg hasonló korú magányos asz­­szonyt házasság céljából. Le­veleket kizárólag címünkre kér. Jelige: „Jó Reménység“.

Next

/
Thumbnails
Contents