Magyar Család, 1964 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1964-01-01 / 5. szám (1. szám)

MAGYAR CSALAD

6

— No hát akkor kerüjjük beljebb, tessék megtisztelni a házunkat. —

Farkasné izgatottan állt a konyhaajtóban, két lány is segített neki, egyszer Izsi is feltűnt kipirulván, fehér kötényben, <ie most még nem mutatkozott, majd csak, ha készen van a vacsora. . .

Odabent úgy rakták össze az asztalokat, hogy két szobában elférjenek a vendégek és mindenki egy asztalnál légyen. Péceli nagytiszteletű úr is megérkezett, és az abonyi plébános, a kerület képviselőjével és a Gazdakör elnökével. Egyelőre csak a pálinkázás folyt és kancsókból hideg bort töltöttek a felszolgáló lányok. A konyha felől ínycsiklandozó illatok keringtek. Megbeszélődött még a helyi- és az országos politikai helyzet, és akkor Farkasné asztalhoz szólította a vendégeket.

Akkor lépett be Izsi szépen kiöltözve, csinosan és a kis Farkas Pőre elkotyogta: — Azt a szép ruhát is ám az Izsi varrta. . .

Nagy tálakban hozták a hurkalevest, vagy abát lét, telve aprólékkal, mert a Pál anyja meg néhány májas hurka kiszakadt. Pirított zsemlyekockákra szedték a levest. A plébános ecetet is tett bele. Erős volt, sós volt, paprikás, borsos és krákogtunk is közben. Akkor már nagy lapos tálakon hozták a pirosra sült kásás májast, a hagymás vérest, a fokhagymás kolbászt, egybesült rövid karajt, papszelefjét, tepsiben sült karikás hagymás krumplit. Mindjárt hozták a savanyúságot is, kinek mi Ízlett, cékla, párolt lila káposzta, csalamádé, savanyú uborka, paradicsom, dinnye, tök ecetben, , cseresznye-paprika, olyan, mint ti méreg, káposztával töltött nagy sárga paprika, reszelt torma. Ceglédi magos buzakenyér, olyan fehér, mint a kalács és olyan nagy szeletekben, mint egy árkus papiros.

A felszolgáló lányok kínálták, hordták körül a tálakat.

— Aggyal csak abbul a kohászból, az a legjobb hurka.. ..- Már pedig én a vérest nem adom oda semmiért. . .

— Nagyon jól van fűszerezve, éppen jó. . .

— a bereeliek nagyon sok majoránnát raknak a májasba, pedig abból csak éppen kevés kell bele. ..

Farkas Izsi a két legény, Banai és Monori közt ült és hallgatta Monori Ferkő elbeszélését, hogy törte kocsiba hámosnak a kiszuperált huszárlovat, aztán amikor a huszárok mentek, a ló megindult vele és alig bírta visszatartani, hogy be ne vigye a lakni. Barabás Zsuzsa

SZILVESZTER

Ejfél lesz nemsokára,

Es én az ágyban írogatok.

Pokróc a párna,

Szívem sok álma Szertefutött. . .

Hívnám! — Hiába,

Elfúl a lárma,

Éjfélre jár. . .

(A költő- és írónő karácsonyra megjelent „A boldog asszony lázadása" c. kis füzetéből.)

Kiss Ferencné, Forgon Margit

R E M E N Y

Míg remény van Élet is van.

Az életnek Értelme van!

Minden múló,

Nem állandó;

Váltakozik A rossz és jó.

Ha van hited Reménységed,

A bajokat Legyőzheted!

(A „CSODALATOS GYÓGYULÁS“ c. kis füzete karácsonyra jelent meg két elbeszélésével együtt 16 oldalon. Mindenkinek meleg szeretettel ajánljuk. Ára mindössze 1/6 shilling.)

tanyába, bele kellett hajtani vele a szántásba . . . Banai Ferkó nem ilyen jó beszédű és bár Izsi sokszor felé is fordul, nem tud mit mondani és a beszédbe kapcsolódni, így hát mindig Monori Ferkó viszi a szót.

Kétféle tepertős pogácsa is következett: levelesen foszlós és omlós porcosén a tetején. . .

— Ezt Izsi sütöte, mert az ő kedvence. . .

Banai Laci most belszólt:

— csakis így jó. . . én is csak így szeretőin. . .

Olyan volt ez, mint egy vallomás és Izsi ránézett Banaira, de az akkor már fülig vörösre pirult és idegességében majdnem a hurka pálcát nyelte le.. .

Az éles nyelvű Farkas Pőre nem is állhatta meg.

— Laci, ne a hurkapálcát egye, van még hurka is, kalbász is.. .

Ceglédi öreg borral kezdtük. Köszöntők és áldomások hangzottak. Közben már hordták a kalácsokat meg süteményeket.

— Tessék ebből a kakaósból.. . ez a finom a mokka torta... Laci ebből vegyen, ezt az Izsi csinálta.. .

Valaki meg is jegyezte, hogy hát mindent az Izsi csinált, tán a gyesznót is ö szúrta le?

— Nem, Miklós bácsi, azt nem, a csirkét se vágom le.. .

Az üvegezett csukott! verandán már besompolygott a cigány, behozták a cimbalmot, felcsavarták a lábait, aztán Ádám, a nagybőgős beállott a sarokba, a pikulás melléje és a Kontras a Lakatos Gabi prímás után settenkedve behajlongott az ajtón.

— Jestét kívánok, kedves egészségükre a vacsorát, egy kis muzsikát — és már kezdte is.

— Tűzhelyen a paszuly

Ma egy hete főztem

Nem főzhetek mindig húst

Tavaly nyáron főztem. . .

Már akkor alig várta a fiatalság az asztalbontást. A kávét a társaság már szétszakadozva szörpölgette. A verandán pedig porzott a csárdás. Kapkodták a lányokat, a kis tíz éves Esztert is úgy, mint. az öreg asszonyokat. Nem fáTjt most az öreg Gavaldik bácsi deraka, olyan szálegyenesen csapkodta a csizmáját a padlóhoz, rikkantott is akkorákat, hogy odakint a komondorok is felfigyeltek.

Izsihez nem igen lehetett jutni, mert hol a Banai, hol meg a Monoripárti legények forgatták.

Aztán megtörtént a csoda.

Banai Laci derékon kapta Izsit, aztán ott az ámuló vendégsereg előtt a levegőbe emelte és megkérezte:

— Hát én ammondó vónék, hogy most mán tunni akarom, mért nem akarsz a feleségem lenni...

Izsi rácsodálkozott a nagy merészségre és kacéran megvonta a vállát.

— Mert soha nem kérdezte. ..

A cigány tusst húzott. Nagy éljenzés, gratulálás és ölelkezés következett. Monori Ferkó kisomfordált, mint a leforrázott kutya. Odakint valahol elkeseredve panaszkodot Pőrének, hogy vele hogy elbántak, ezt nem érdemelte meg. Hajnalra már nem tudott mozdulni sem.

A vendégsereg nem akart mozdulni, nekem meg vissza kellett mennem Ceglédre. Hát befogtam a Monorikocsit, befektettem a derékba és két lópokrócot is dobtam rá, mert hidegcsipősre fordult az idő. A vasúthoz érkeztünk, amikor Monori Ferkó előremászott az ülésre, hüvelykjével kibökte a kukoricacsutkát az üvegből és húzott egyet:

— Gombház sej. . .

Aztán átnyújtotta az üveget, de akkor már a városban jártunk. . .