Magyar Család, 1964 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1964-01-01 / 5. szám (1. szám)
4 MAGYAR CSALAD TÖTTÖSY ERNO: BECSÜLET A többségnek rólunk alkotott véleménye? A .többség“ felfeszítette az Istent, önmagunk belső értékelése? Sokszor vár ránk a máglya, a börtön, a rendőri bűnHetöbíró! Félelem a következményektől? Sokszor cinikusan igaz, mint az élet más képmutatása. ßodogan elblicceljük a villamosjegyet, ha nem félünk az ellenőrtől. Kevesebb adót vallunk be, ha biztosak vagyunk benne, hogy nem fedezhetnek fel adócsalást. Hárman is ráállunk az automatamérlegre, ha leesik a 10 filléres, de a mérleg még nem jelez. EGY KIS ALL ATI Minden emberben van egy kis állati. Legalábbis külseje gyakran emlékeztet valamelyik állatfajra. Nem a természete; mert az egyszerre többre is emlékeztet. Diákkoromban egy professzorom mindig a teknösbékát juttatta eszembe. Hány emberre mondjuk, hogy madárfejű, bulldog-ábrázatú, agárképű, keselyüarcú, halszemű, farkastorkú. . . Az emberben tehát mindig van valami állati. Az állatnak ezzel szemben az a szerencséje, hogy nincsen benne semmi emberi, máskülönben az ember már régen kiirtota volna. TÖRTÉNELEM POLITIKA Történelem: a múlt politikája. Politika: a jelen történelme. (CSIKAI: NYUGATI VESZEDELEM) Mert kis jóakarattal és jószándékkal még a legbonyolultabb kérdések is megoldhatók. A reánkvirradó újévben, midőn a világ minden táján elégedetlenség, s viszály honol, s midőn: ,,.. újabb veszélyt szül minden percenet“, ebben a általános feszültségben megszívlelendők lennének a nagy római államférfi intő szavai. Mi pedig, vasfüggönyön inneni magyarok, azzal szolgálhatjuk leginkább Üaz egyetértést, ha elsősorban saját portánk előtt söpörve, a széthúzás és pártoskodás helyett mindent megteszünk egymás megértésére.---------------- VÉGE ---------------fURY LAJOS GYESZNÓTOR CSEMÖN Farkas Izsire negyven hold jó föld várt egy tagban a Kulapityei határban a kupái Kovácsmajortól a szolnoki üt felé és csak egy akácsor választotta el a müúttól. Ehhez hozzátehetném azt, hogy Izsi tizenkilenc éves, veszettül csinos lány, aki csibét, kácsát, pulykát is tud ültetni, pedig az igen kényes; aztán, ha kell, szántani is tud; olyan túrós, meg káposztás rétest süt, hogy hire van és a múlt farsangban az abonyi gazdabálon megnyerte a szépségversenyt. Érthető hát, hogy igen Izsi után volt Banai Laci, aki éppen csakhogy szabadult a katonaságtól. Az ilyen szép lányt azonban, mint Izsi, nem lehet véka alá rejteni, hát Monori Ferkó is kerülgette és tette a szépet. A gyesznókat tegnap vágták le a tanyán, aztán ma egy kis gyesznótort csináltak a Farkasék odakint a kulapityei Farkas tanyán, hadd szórakozzék egy kicsit a fiatalság, dolgoznak nyáron úgy is eleget. Aztán meg Izsi mögött ott növekszik már a sarkában másik három Farkas lány. A tulajdonképeni ok azonban az, hogy ezt a Banai-Monori ügyet döntésre vigyék. Mert Banai Laci egy kicsit „málészájú“ volt. Nem félt az a legvadabb csikótól, vagy megugrott bikától sem, de ha Izsivel került szembe, hát: csak törölgete a lapáttenyereit a nadrágjába és eddig még mindig csak annyira jutott: hát- csak azt akarom mondani. .. Izsi. . . — De soha nem mondott semmit. Monori Ferkó már rámenősebb volt, kétszer is utána ment Izsinek és el akarta kapni a derekát a sötétben, mégis úgy látszott, hogy Izsinek inkább a Banai legény tetszett, de hát az meg nem szólt. Ennek kellett ma a gyesznótorban eldőlni, mert Farkasék elhatározták, hogy most már ideje végleg megejteni — a választást. Füle Sanyi atyafiságos rokonságban volt a Banaiakkal, én meg Farmosról átutazóban Törtei felé Füle Sanyival jártam a ceglédi hatart. Füle Sanyi invitált meg a gyesznótorba, elmondva az előzményeket. Így jutottam én Is bele a paksióba, ami aztán Farkas Izsi lakadalmához vezetett. Délután indultunk Ceglédről, az öreg Füle bácsi is velünk jött, Fancsali .Jani, Iíernács Pali, Zsengellér Karcsi, Hornyák Pistyi, meg a vén Gavaldik Boldizsár bácsi. Egy egész szekérre való legény, fiatal is öreg is, de mind katonaivi"WRMhwy--**» ■ ’5r"rr seit. Az öreg malomnál utolértük Monori Ferkóék kocsiját, az Is megrakva legényekkel. Törőcsik Jóska, Lengyel Gazsi, aki most szolgálta a katonaidejét a ceglédi huszároknál, Piros Andris, Tóth Béni és a többiek, voltak ők is elegen. Amikor egymás mellé ért a két szekér, Füle Sanyi átszólt: — Ékéstek a gyesznótorból, Ferkó, mert nem hagyunk semmit nektek. .. Azzal közbecsapott a lovaknak. A vasúton túl elkeskenyedett és elromlott az üt. Egész héten a havas eső paskolta és felverte a belehengerelt köveket, most meg darásra grízezte a hó. Az út mellett kis árok és azon túl a puha, felázott kukoricaföldek. Mögöttünk ügetett a Monori szekér, de sehogy sem tudott elhagyni. A legények át-át kiabáltak egymásnak. Végre aztán Monori Ferkó megcsapkodta a két lovat és lerántotta az útról, majdnem a saraglyánkat vitték el, ahogy lefordultak mögöttünk, keresztül az árkon, rá a földre, aztán egy nagy ívben előttünk vissza az útra. Jó két ló volt, saját nevelésű, mint a sárkányok vitték a kocsit, de amikor az eleje már fent volt az úton, a hátulja valahogy belesülyedt az árok felázott pocsolyába. Ágaskodtak a lovak, ugráltak a rúd körül, de a kocsi csak még jobban beleült hátuljával a sárba. Innen bajosan jönnek ki! Vidáman húztunk el mellettük, azok meg káromkodva másztak le ragyogó vikszos csizmáikban, ünneplő szilvakék ruháikban és emelgették a sárból a beragadt kocsit. A négy kutya barátságosan szaglászott körül. Füle bácsi bekiabált. — Na, hol vannak az ember Farkasok, mert eddig csak jányt láttam. . . Előkerült a gazda is, kezében hozta az üveget és azzal köszöntött adjon Istent. Amíg a lovakat bekötötték, a tornácon pálinkázgattunk és az olyan hivatalos beszélgetés-féle zajlott le, hogy jó volt-e a szántás, milyen volt a krumpli, hát a csöves, mennyiért veszik át a morzsolt mázsáját és milyen lesz a tél. . . Akkor aztán megjött a Monori-kocsi is. — Hát tik hunnan gyüttök, talán csak nem a Tiszárul? — A legények a kúthoz mentek mosakodni, pucolkodni, a lányok vitték nekik a kendőket, meg a szappant és hangosan nevettek.
