Magyar Család, 1964 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1964-01-01 / 5. szám (1. szám)

MAGYAR CSALAD

3

Prof. CSIKAI KONKOLY-THEGE PÁL

NYUGATI VESZEDELEM

Mi az? Vagy úgy: TOTUS MUNDUS STULTISAT, megbolondult tán a világ, hogy még ilyen is létezik? Igen, létezik, ha nem is a valóságban, de a papiroson. Mert a papirosveszedelem, a bürokrácia és a propaganda szédületes elterjedése révén ijesztő mérveket ölt, A francia papírtermelés nem tudja a fogyasztást kielégíteni, úgyhogy fokozott behozatalra van utalva. Az „école buissonniére“ vándordiák típusát megörökítő Csokonai igazat írt, mert: ,,Míg a könyvek nem valának, boldogan folyának éltünk napjai. . .“

De a propagandafüzeteknek és könyveknek az áradata nyakunkon van vele számolnunk kell, mert Marx óta két, sőt többélű fegyverré válhat. S erre már számos példánk is van. Hiszen az oly szelíden mosolygó Lenin francia kollegák nemes áldozatkészségének és kutatóhajlamának tulajdoníthatta, hogy ott a párizsi Nemzeti Könyvtár boltozatos olvasótermének asztalának egyikénél, az el sö világháború alatt megalkothatta a tagadás nagy művét, mely — mint azt Madách oly megrázóan állítá ,,ha lábát megveti —, az Or világát megdöntheti. ..“ Igen, mert napjaink lázadozó, elégedetlen társadalmában a lázongás és kiegyensúlyozatlanság lett a divat. Bérharcok a megélhetésért a határokon belül, acsarkodó nacionalizmusok merényletei a határokon túl. Kielégítetlen nemzeti aspirációk és hódításvágy hajtják a báránybőrbe öltözött farkasok mohó imperializmusát, hogy ha lehet békésen, ha pedig nem megy, hát fegyverrel elégítsék ki hatalmi szomjukat.

Az alábbiakban csak futó pillantást adunk téridegen hatalmaknak szellemi aknamunkájáról, mely a nagy földrajztudós, Reclus által legtökéletesebb földrajzi egységnek tartott Kárpátmedence tájának határain belül játszódik le a mi, illetve a legilletékesebbek tudtán kívül, vagy hallgatólagos beleegyezésével. Mindezt „KÁRPATMEDENCE KISEUROPA“ cimen jövő évben Londonban megjelenő füzetemben foglalom össze, s az alábbiakban csak egy-két, Ízelítővel óhajtanék kedves olvasóim részére szolgálni, mintegy tájékoztatásul a fennforgó veszélyre.*) A betolako*) pax CARPATICA: A Kárpátmedence Szellemisége a Művelődés és Gazdaságtörténet Mérlegén című fejezetben adom a probléma szintézisét.

dók egyenesen tagadják a kárpátmedencei öntudatott és szellemiséget, amit ők persze saját fogalommeghatározásaikkal, a divatos „Südosteuropäischer Geist“, vagy ha úgy tetszik a DONAURAUM felette rugalmas gondolatával helyettesítenek be úgy, minthogyha a Kárpátmedence állameszméje sohasem létezett volna! Müvem egyik fejezetében utalok arra a tényre, miszerint e Südostforschereknek az elképzelésében a tótok, a mi „hegyi magyarjaink“, kedves tájain csupán és kizárólagosan német befolyások és kultúrhatások érvényesültek eddig úgy az irodalom, mint a többi művészetek terén, A magyar ipar és kereskedelem, s közlekedés évszázados beruházásait) egészen figyelmen kívül hagyják, amelyeket Buday László neves statisztikusunk gyűjtött össze „Magyarország a Trianoni Szerződés után“ című több nyelven megjelent kitűnő munkájában. Nemcsak a magyar-tót közös múltat hagyják ezek figyelmen kívül: Corvin Mátyás kancelláriájának tót okleveleit, a lőcsei fehér asszonyt, a városházát, a kassai dómot, de a tót nép lelkesedését is nagy Rákóczy libertásáért.

A magyar szellemiség elleni merényletekre e helyen hívjuk fel Edward CRANKSHAW szerkesztő úr figyelmét, akinek a magyar ügy melletti bátor kiállása az OBSERVER hasábjain reméhetőleg az oláh martalócokat gondolkodóba ejtette. Mindebből látjuk, hogy a nemzetünk elleni genocid merényletek több fronton, nemcsak fizikai, hanem szellemi existenciánkat is fenyegetik.

Ezek a nagyrészt emeritus, kiérdemesült osztrák és német professzorok a Kárpátinedence-térséget és az egész Dunavölgyét saját hübérüknek nézik onnan a Bécs melletti Kahiberg tetejéről, ahonnan valamikor a Szövetségesek egyesültek Szobjeszkivel és indultak a török ellen N'agymagyarországba, Így alakítják meg az Arbeitsgemeinschaft Ost elnevezéssel a kárpátmedencei munkaközösséget, s hirdetik meg ez év őszén Einsenstadtban a burgenlandi főiskolai hetet. Jellemző, hogy 8 német és 3 osztrák egyetem 30 tanárának sem sikerült magyar témát és magyar előadót találni, mint ahogy a résztvevő 60 egyetemi hallgató között sem találkozott magyar, vagy magyar szakképzettségű, hacsak a három „ugristák“ közül nem. Nem tekinthető magyar

vonatkozásúnak Dujmovits Walter előadása a burgenlandi kérdésről, különös tekintettel a nemzetiségekre. Ugyancsak osztrák hivatalos támogatással és pénzzel, magyarok teljes kizárásával létesült Becsben most az u.n. Dunai Európaintézet, míg a dél német történelmi társaság ülésének egyik előadója, Kissling professzor, úgy véli, hogy ott Eisenstadtban a törökverő francia, olasz és német mérnökök mellett szólhatott volna valamit a magyarokról is. Nem kétséges, hogy ezek az alakulatok a mi volt német kissebségeink beszervezésével alattunk fűrészelik a fát anélkül, hogy mi arról Tudomást szereznénk és hogy e jól megszervezett tudományos propaganda ellen tiltakoznánk. Volt svábjainknak itt-ott és hébe-korba megnyilatkozó együttérzése bennünket mindezért nem kárpótol, úgyhogy ez ellen a céltudatos, s az osztrák semlegességgel sokszor ellen kezű magatartással szemben nyilatkoznunk kellene és már csak a loyale tás és a jószomsédság nevében is erélyesen tiltakoznunk. Tennünk kell ezt abban a tudatban, hogy osztrák egyetemek szemináriumaiban a mi volt kissebbségi fitalságunkat használják fel erre az ellenünk irányuló, céltudatosan bomlasztó és államiságunkat veszélyeztető munkára! Ma már ott tartunk, hogy ezek az urak csak a nemzetünket befeketítő munkákat fogadnak el, amire ijesztő példa Miskolczy Gyula nemzetgyalázó történelme.

Az alábbi cikk tulajdonkénen fejezet egy készülő könyvből, mely a kérdés elevenére tapint, s szeretnék odaát, de idehaza az oly kicsire szabdalt Európában is tudomást szereznének róla.**) Így talán sikerülni fog az illetékeseket meggyőzni arról, hogy „extra muros“ csak úgy állhatunk helyt, ha előbb „intra muros“ vagyunk egységesek, a bölcs Cicero, a kiváló politikus, hadvezér és szónok szellemében:

CONSENSUS OMNIUM BONORUM. . .

(Folytatás 4. old. col. 1.)

**) A montreali ÉSZAKI FÉNY 600-ik jubileumi száma (C.P. 46 Station „N“ Montreal) közli: „Barangolások az antik Oikumené határmesgyéin“ címen megjelenő könyvemnek egyik fejezetét, mely cáfolata az egyik hires osztrák professzor azon állításának mintha Ausztria történelmi határa, a pannon limes szerint a RÁBA lenne! Ügy látszik a Burgenlanddal nem lakott jól a sógor. —