Magyar Család, 1964 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1964-07-01 / 3. szám

MAGYAR CSALAD 3 különböző vallási meggyőződések, a pártpolitikai rokonszenvek és ellenszenvek, a spirituális és materiális felfogás aránya a keresztény világnézeten belül, a Nyugaton való végleges megtelepedés és a felszabadult Hazába való visszatérés egyéni döntése, valamint a boldogulás útjának keresése. Nem tudjuk helyeselni azon emigráns veztőink és laptársaink véleményét, akik a külföldi magyarságból ki szeretnék ölni az individualizmust, az egyéni nézetkülönbségek kifejtésének vágyát és az eszmecserékre, józaneszű kritikára és cselekvési szabadságra való hajlamot. Az újságírónak egyik legnehezebb, de legjutalmazóbb kötelessége a mások szabad véleménynyilvánításainak meghallgatása, megértése és kiemelése a közérdek szempontjából: a saját személyének és érdekeinek HATTÉRBESZO­­RITASÁVAL. Ezért sohasem foglalkozunk napi politikával, személyes támadásokkal és hiba-telhánytorgatással, de felesleges vitákkal sem. Mindenkor a valódi igazságok és helyes utak keresése a célunk. Nem vagyunk próféták, csalhatatlanok, mindent­­tudók, nemzetboldogitók vagy honmentök; A NEMZET NAPSZÁMOSAI VAGYUNK CSUPÁN, akik mindennel, ami eredetien nemzeti, szép, nemes és ismeretgyarapi­­to, bekopogunk minden magyar szív ajtaján, nehogy annak az idegen kincsek felé kelljen kitárulnia. A szolgálat örömével és testvéri szeretettel ajánljuk fel munkánkat az angliai magyarságnak, de a világ bármely zugában élő honfitár­sunknak is, hogy egymás támogatásával emberibb emberek, magyarabb magya­rok lehessünk. És legyen e lap minden sora maga az örök-éber lelkiismeret, le­gyen egy örökké égő, fájó, vigasztaló és buzditó visszhang minden magyar szív­ben és lélekben: „Hazádnak rendületlenül légy híve, óh magyar! Bölcsőd ez, s majdan sírod is, mely ápol, s eltakar. A nagyvilágon e kívül nincsen számodra hely, Áldjon, vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell." — a szlávok voltak a lü-es és 20-as évek­ben, de jelen vagyunk a világ testé­nek minden porcikájában, beépítkez­ve és munkánk, szorgalmunk, tehet­ségünk ellenében jogokat szerezve őrt állunk egy ország felett, amit ma már nem lehet a hátsó ajtón kilopni. Nagy útra lépett a magyar emi­gráns és hittel járja az utat. Nem minden cselekedetünk hazafias köte­lességteljesítés, de minden lépésünk­ben van egy cseppnyi magyar mun­ka. Vagyunk annyian, hogy minden­kire elosztva meg volna a kellő ered­mény. Igaz, evvel az elosztással egy kicsit baj van. Vannak akikre több jut és sokan vannak, akik semmit sem tesznek. Van mégis — szerencsé­re — ennek az emigrációnak sok hőslelkű megszállotja, akik szent nyugtalansággal keresik a küzdelem alkalmait és ha így nem, hát amúgy, de soha nem csüggedve harcolnak, amíg az életükből kitelik. Rájuk ille­nek Ady Endre következő sorai: „Igazságért küzdők, tudom, hogy [hiába; De ha harcba szólít szívem minden [vágya, Mit tehetehk róla? Tán az örök [végzet Rótta rám e kínos, bús kötelességet S én csak mint e vak eszköz telje­sítem, s várom, Míg kidőlök, s lesz más, ki helyemre [álljon. . .“ A múlt század magyar emigrációja készen kapta vezérét; Kossuth Lajos az országnak és a magyar felkelésnek a vezére a világ szimpátiáit homlo­kára fonhatta. A mi emigrációnk még nem döntötte el: „ki volt nagyobb". Még forr a must, de bor lesz belőle. Egy legendás vezér helyett száz és száz „előmunkása“ dolgozik a ma­gyarságnak, akiket „harebaszólít szí­vük minden vágya". Boldogan égetik el véges életüket a haza képletes ol­tárán. Boldogságukból hiányzik azon­ban a közönség elismerő támogatása. A „hálás publikum“, „művelt nagy­­közönség“, „megértő olvasótábor“ stb. csak afféle előlegezett szerkesz­tői nyájasságok, — ha már példát veszünk az emigrációs műhelyek kö­zül, mondjuk egy lapvállalkozásról, — a valóságban akikre „az örök vég­zet rárótta a kínos, bús kötelességet“ nagyjából tudják, hogy a ,,—de zabot nem adunk“ kifejezés nem csupán történelmi anekdota volt, de bízva­­bízik, hogy magyarjaink éppen most változnak meg, s válnak a hétközna­pok hőseivé. „Bátor nemzet vagyunk, de hiányzik belőlünk a hétköznapok bátorsága“, — gr. Teleki Pál szerint —, és ebben van valami. Még túlsá­gosan vérünkben él, hogy az élet minden dolgait egy-egy bravúros fegyverténnyel oldjuk meg. Szép is volt az valamikor. Hadik András még megnyargalhatta Berlint, de új abban máskép szerzik és tartják meg az or­szágokat. Trianonban csak beteljese­dett a hétköznapok honfoglalóinak a diadala és ebből végre is már tanulni kellene. Pedig, azt hiszem, nehezebb volt annak idején a nemzetnek keresz­ténnyé lenni, (de akkor megtette):, mint most felvenni az élet új „harcmodo­rát“. Minden jel arra mutat, hogy az ország felszabadulása nem egy nagy­szerű, kürtszóval ébresztő nap harci bravúréval, bevonulással és virágszö­­nyeggel fog elkövetkezni, hanem az ország magyarjainak és az országon kívüli magyaroknak szívós, minden­napi, hétköznapi szorgalmas apró­munkájával és a lélek megnemszűnö akaratával. — „Előtted a küzdés, előtted a pálya Az erőtlen csügged, az erős meg­állja. Tudod-e, az erő micsoda? Akarat, Mely előbb vagy utóbb, de boros­tyánt arat“. — (Arany János.) — O — Azt mondják, haza lehet menni. De mi hát a Haza? Hogyan is mondta Kölcsey? „E szóban: Haza, foglalta­tik az emberi szeretet és óhajtás tár­gyainak egész öszvessége“ .. . Ezt a Hazát nem Kádár János országa je­lenti ma nekünk, de a hazának ilyen fogalmi! valósága jelen van ma min­denütt, ahol magyarok vannak, mert amott van egy haza szabadság nél­kül, emitt van szabadság haza nélkül és a kettőnek egyesítése szent köteles­ségünk. Ehhez az út nem az amnesz tia elfogadásán (és vele együtt a ko­holt bűn elvállalásán) vezet át, ha­nem a lelkűnkben élő szabad haza fogalmának megőrzésén. „Eredj ha tudsz“ — most mi mondjuk, de a mi hazánk itt van a mi keblünkben és fogadjuk ,hogy megőrizzük azt arra a/ időre, amikor majd a most haza csalogatóknak lesz szükségük am­nesztiára. CSAPÓ ENDRE KÖNYVEKRŐL. Megjelent Zemplényi E.-Hámory D.: Virágok vizsgája c. gyermekszinjáté­­ka. Ára Ízléses rajzos kivitelben 1/6 sh. Külön kiadásban is kapható ROZSOS MIKLÓS: AUSZTRÁLIÁTÓL AMERI KÁIG c. utinaplója. Ára: 1/6 sh. Diószeghy Tibor: Ma hinni nehéz c. válogatott verses füzete. Ára: 1/6 sh. Kanizsay Árva: Hulló csillagok c. I­­III. verses füzete. Ára: 4/- sh. Vásároljon magyar könyveket és kérje gazdag árjegyzékünket. CO­RONA BOOK CO. Mr. and Mrs. Lang­­mar, 136 Walker St., North-Sydney Ausztrália.

Next

/
Thumbnails
Contents