Magyar Család, 1964 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1964-04-01 / 2. szám

MAGYAR CSALAD

7

TATÁSOS REGÉNYEK * TÁRCÁK * NOVELLÁK * FOLYTATÁSOS REGÉNYEK * TÁRCÁK * NŐVE]

Or. KÉZDY-VÁSÁRHELYI BÉLA:

ÉL-E MÉG ATTILA VÉRE EURÓPAI CSALÁDOKBAN?

[A Magyar Találkozó Állandó Titkársága (Ohio, Cleveland) az alább közölt művet, az Árpád Pályázat bíráló bizottságának szakvéleménye alapján díszoklevéllel tüntette ki.]

Attilát csak ellenségei irodalmából ismerjük, minek ellenére mégis tudjuk, hogy mindazokat a városokat, melyek kérték, megkímélte. Ellenségei állítása szerint mindezt kényszerre tette, hol karddal felszerelt angyalok, hogy égből leszálló tüzcsóvák állták útját, hol pedig túl világi védők vaksággal súlytották úgy őt, mint seregeit. Így nem maradt számára más, mint visszavonulás. Vájjon a későbbi háborúkból hol maradtak ugyanezek a védők? És hol a legutóbbiakból, melyekben egyetlen támadás több emberéletet kívánt, mint az akkoriakból száz? Ha nem beszélünk Attila véres lakomáiról, melyeket olyan helyeken tartott volna, melyeken sohasem járt, olyan egyedülálló hadvezér marad, ki mindenkit megkímélt. Avagy, tud-e valaki is rajta kívül olyan hadvezért megnevezni, ki egyszerű kérésre bármely várost is megkímélt volna?

Ezeket azért kellett előrebocsájtanom, mert kötelességeink őseinket szép, nemes és dicső tulajdonságokkal felruházni és emlékeinkben még legtermészetesebb gyengeségeikről is megfeledkezni, hogy végül mint félelem és gáncsnélküli lovagok dicsőülhessenek! Azonban Attila minderre nem szorult reá. Elég megtisztítanunk emlékét attól a sok sötét vádtól, mely- Iyel érdeinetlenül bemocskolták és ha átengedjük a ponyva, meg mozgókép irodalomnak mindazt, mi nem igaz, benne olyan őst kapunk, kire büszkék lehetünk. De el akarván mindenkép kerülni megkövezésemet, felsorolom azt is, amit valamennyien neki köszönhetünk.

Az egész epikai költészet, messze fel északig, ott is, hol sohasem járt, belőle meríti tárgyait. Az öt dicsőítő költeményekben vagy nagy hős, vagy olyan tehetetlen valaki, ki nagyságát csak germán környezetének köszönheti, mert ott is nagy, sőt hatalmas. Nem marad el a dél sem. Amíg az északiban hős és dicső, addig a déliben kegyetlen, sőt gonosz zsarnok. Míg az északi költészetnek csak egy része született olyan talajon, melyen sohasem járt, addig déli jellemzése úgyszólván kivétel nélkül olyanon született.

Amedée Thierry, ki Attila, meg utódai életének leghívebb írója, írja az avarokról, kik fajából származtak: „ezekhez a felbarbárokhoz csúszott a kultúra olyan korban, mikor Európa annak csak romjait ismerte“. Már tavalyi felolvasásomban foglalkoztam azzal a muyszeni szíjvéggel, mely Attila művészetének köszönheti motívumait. Ahogy a Meroving-kor néhány csekély emléke annak a mixhellén, szkyta művészetnek nyomait viseli, mely Attilának volt sajátja, viselik még fokozottabban a Karoling-kor emlékei, hogy ez a művészeti hatás végül állandósuljon a magyarokkal és váljon az európai kultúra kiinduló pontjává.

Attila a géitok királya volt. Ezek az addig fegyelmezetlen tömegek egyedül neki köszönhetik, hogy megismerkedtek az üsszeállás előnyeivel. Összeadásuk végét jelentette Rómának, de utat nyitott egy boldogabb emberi kornak, olyannak, mely nem egy város világuralmát, de szabad életet biztosít minden népnek.

A költészet, művészet alapjai minden kultúrának. Azonban csak biztonságban tudnak virágozni. Ezt a biztonságot pedig csak az összeállás, az állami életforma tudja nyújtani. Ne tagadjuk meg elismerésünket attól, kinek egész nagyságunkat, biztonságunkat kell köszönnünk.

Mielőtt genealógiai levezetéseimbe kezdenék, bocsánatot kell kérnem azoktól, kik nem akarnak közösséget vállalni azzal, kit a tények a világ leghumánusabb hadvezérévé avatnak.

Amedée Thierry Attiláról írt könyve 1856 évi kiadásában idézi a Heldenbuch Etzels Hofhaltungból: „Volt Magyarországon egy nagyon híres király, kit Attilának hívtak, soha, sehol sem akadt hozzá hasonló. Gazdagságban és nagylelkűségben senki sem ért fel hozzá. 12 király koronázott fejjel szolgálta és leste ezeken kívül parancsait 12 herceg, 30 gróf, lovagok, nemesek és számtalan fegyveres. Ez a király annyira emberséges és igazságos volt, hogy párjára találni nem lehet."

Ahogy ellenfelek még a legutóbbi háborúkban is rémhistóriakat találtak ki egymásra, hasonlókép Attilából (433-53) is ellenfelei, nyomukban pedig a mai mozivászon, meg ponyvairodalom pusztító szörnyeteget, vérengző vadállatot csinált. Ezzel szemben a tény az, hogy egyedüli hadvezére a világnak,, ki első kérésre megkegyelmezett minden városnak mely kérte, így magyarázva meg a világnak, hogy nem tör Ein ópára, sőt annak erősítője, támogatója kíván lenni.

Diocleciáuus császár térképén Pannónia északi részét, a mai Szlovenszkiit, Szkytiának nevezi. A görög források Attilát. is szittyának mondják és annak tudta magát ö is. Pannóniát hazájának tartva, csak azért gázolt át a görög birodalmon, mint kártya váron, hogy hazájába visszajuthasson.

Turáni tűik volt és a fajgyűlölet, meg féltékenység szembeállította vele a szittya romokból felnövekedett Rómát. Akkor már szabadulni szeretett volna vérengző gót harcosaitól, de ha teszi, öt semmisíti meg Róma. Ezért foglalkoztatnia kellett őket, máskép elhagyják. De ahogy varázsának bűvkörébe esett az életét tárgyaló Thierry, éppúgy álltak varázs:! alatt vad gót harcosai is. Nyugati hadjáratait csak ezekenek foglalkoztatására indította. Soha nem győzte le senki, de amire más példa a világtörténelemben nincsen, megkímélve Parist, Rouent, Etiust, Rómát stb. saját prédára éhes sereget győzte le, így akarva bebizonyítani, hogy tőle félnie senkinek sincs oka, békeszerető és békevágvó.

Thierry munkája 359-ik oldalán megírja válaszát arra az előtte sokszor felvetett kérdésre: „Vajon vannak-e a magyaroknak Attilával és népével foglalkozó tradícióik?" A kérdés mindig mosolyra fakasztotta, „Hogyan! Mikor francia és olasz és germán birodalmak, sőt Skandinávia is, hová Attila lábát sohasem tette, elárasztották Európát nevét örökítő höskölteményekke! és legendákkal, akkor csak annak a földnek lakói vennék öt semmibe, ahol uralkodott, meghalt és ahol mai napig is pihennek csontjai? Ha ilyen tény igaz. lenne, ez lenne a meglepőbb, de ellenkezőjét bizonyítják a magyarok történelmi írásai, Attila-szobrai.

Mert iiiz my a mozivásznon és rémregényekben szereplő Attila sohasem élt. Élt azonban az alkotó, kinek egyedül köszönhetjük Európa szellemi életének megindulását. Néniétől szag, Skandinávia neki köszönhetik epikai költészetüket. Ilái a Pó vonalat sohasem lépte till, a monda mégis 20,Odd olyan vendégéről tud, kit flórenczi véres lakomáin kivégeztetett volna és nincs olyan olasz város, melynek múltjában Attila kegyetlenségei ne szerepelnének. De ha mindez nem is igaz, ezekkel a kitalálásokkal teremtette meg ő az olasz mondavilágot és nélküle a francia chaneons de gesteek is aligha kelteit volna életre. A mixhellén-szittya ékszerművészet alapja az egész európai műveltségnek, az pedig övé volt. És miután egyedül neki köszönhetjük, hogy az addig szétesetten élő gólok megismerkedtek az összeállás előnyeivel, atyja Európának. (Folytatása következik)