Magyar Család, 1964 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1964-04-01 / 2. szám

6

MAGYAR CSALAD

TÁRCÁK * NOVELLÁK * FOLYTATÁSOS REGÉNYEK * TÁRCÁK * NOVELLÁK * FOLY

P. SZELENYI IMRE

SZCMÍR-MAGYAR KÉRDÉS

(Folytatás)

Második helyre teszem, azokat a történelmi és hadászati adatokat,- amik véres csatákon és néptörzsek átcsoportosításain, vagy menekülésein lépnek a történelmi érvelés világába. Ez az érvelésem eredeti, mert még senki nem hozta fel I. Dárius perzsa király hadjáratát Kr. e. 513-ban, Panónia ellen. (Dárius élete, Világsorozat, New York, 1024.) Ez a had járat a legdöntőbb történelmi érvünk, mert igazolja: —

a. ) hogy a Szumériát megszálló perzsa hatalom Kr. e. 531, pár évi zsarnoki uralma ellen fellázadtak az ősi törzsek és Kr. e. 529-523-ig irtó harjáratokat vezettek a perzsa tábornokok Szuméria ellen. A Kr. e. 523-as hadjárat azonban majdnem bukással végződött, mert ,,a felerősödött törzsek megverik a perzsa hadakat és maga I. Dárius kénytelen újjá szervezett perzsa hadai élére állni és 3 hetes véres harcokban bírja csak letörni a szumér lázadást'“. Bábel piacán 300 idegen harcost keresztre feszíttet Kr. e.' 523-ban és ,,a kihallgatások után elhatározza, hogy utánuk megy Nyugatra, hogy felszámolja e veszélyes utánpótlási forrást. Nagy előkészületek után elindul hadaival Kr. e. 513-ban és hidat veret a görögökkel a Boszporuson, majd áldoz a szumér-asszír isteneknek és elindul Nyugatra, amit igen veszélyes hadjáratnak tart. Csapatai maguk élőt szumér-asszír feliratéi csalogató , táblákat vittek. Három heti menet után, amikor 29 folyón mentek át az Adria mentén megérkeztek a Dunához (Dráva lehet csak!), ahol két hidat veretett. Felderítő csapatai „rothadó tengerhez értek“ (Balaton, vagy Dráva-Száva köze) fiatal, barna arcú harcos érkezett Dárius sátrához és 4 ajándékot nyújtott át: békát, kígyót, sast és 5 nyilat. Őseiket és sírjaikat emlegetve kilépet a sátorból. I. Dárius nem értette meg az ajándékok jelentőségét, s egy oltani öreg halászt kerestek, aki megfejtette Dáriusnak a titokzatos szumér ajándékot. Menjél innént, te béka, mint a kígyó, mert nem fogsz győzedelmes sasként visszatérni, nyilaink végeznek veled.“

I. Dárius annyira megijedt, hogy azonnal elrendelte a viszszavonulást, de a hídőrségét felkoncolták már és a hidakat felgyújtották.

1. Dárius tábla-feliratai igazolják, hogy pontosan tudta, kik ellen vonult Nyugatra, a veszélyes hadjáratra. Ezek a ősi szumér-liittes-pannón-kárpi-balat-kistelek és bugacz törzsek voltak, akik I. Saigon, majd II. Ramses és II. Saigon idejében a véres shinári Kr. e. 2283), kadeshi (Kr. e. 1285 és a karkemishi (Kr. e. 707) csaták után menekültek a Balkánon keresztül a mai hazánkba (Pannónia, Árva, Kárpát, Kistelek, Arad, Bodrog, Bugacz, Túra, Maros, Olt vidéke).

b. ) Pannónia ellen Augustus római császár vezet majd hadjáratot Kr. e. 29-10, de a pannon, kárpi, halat, mecbek, zala hadak megverik Sirmiumnál. Ojabb Pannónia elleni hadjáratok Kr. u. 8-ban, de a római légiókat újra csak megverik Scissiánál. Kr. u. 12-ben 8 római légió támadta Pannóniát és megegyeztek, hogy „consularis militaris“ — katonai tanácsadó jön Pannóniába a római birodalom határainak védelmére. Ezután épültek ki a római utak Sabaria, Arrabona, Aquincum, Alba Regia, Quinque Ecclesia, Sirmium irányában. Pannónia azonban erős maradt, mert a fóthiutód, Severius Septimus „Hét rettegett pannon légióval indult Róma ellen Kr. u. 196-ban és végig dúlva a birodalmat, elfoglalta. (Római birodalom hanyatlása, I. köt. 86-94 lód.)

c. ) Majd Maximius írja le XXIII. kötetében, hogy két „pannón-vérű római császár volt még: Maximiliánus és Jusztinian“. Maximilianus „parmón törzseket telepített a Dráva és Száva közé, mert a harcokban megritkultak" (Maximius XXIII. köt.).

Adataink vannak, hogy az akkori Pannónia, Salzburgtól 6 lábra és a mai Santpöltennél végződött. Vita volt a salzburgi püspök hatásköre körül. A vatikáni levéltár adatai 32 parmón vértanút örökítettek meg. Amikor Eajos germán herceg behívta Kr. u. 863-ban Szt. Method és Cyrill görög misszionáriusokat, hogy a I5 cseh vadtörzseket krisztianizálják, akkor már Esztergomban érsekségünk és Nvitrán püspökségünk volt. Ide tartozik Szent Márton kelta lovag megtérése Pécsett, a katakombáinknál. (350). Ezek az adatok sok szempontból fontosak: —

1. ) A pannonokat, nem irtották ki a kelták, sem az ararok és a gótok;

2. ) Pannónia virágzó keresztény ország volt, mert itt járt Szent András apostol és Mtirákeresztúron született Szent Jeromos;

3. ) !962-ben találták meg a Jusztinján korában épített keszthelyi templomot (Kr. u. 483-565 c.);

4. Czobel szlovén áruló csak a klagenfurti vidéket kapta meg Cluirleniagnetól árulásai fejében és Szvatopluk is csak a germán Eajos öccsétöl elvett bohémba részt uralta Kr. u. 886-905. Itt jegyzem meg, hogy Batiz-nak hívták a germánbohéinok-boik vezérét, amiből a csehek „Bratislavát“ gyártották. Maga Szvatopluk a germánoktól kifosztva menekült a /.obor-hegyi bencésekhez és ott halt meg álnéven és álruhában Ki', u. 905-ben.

5. ) Árpád vezérünk Is Kr. u. 895-ben ütközött meg Pannonhalma mellett, Ravazd községnél Halom pannon vezérrel, ahol a. nyelvben egymásra ismertek és ez volt a végleges Honfoglalás, Kr. u. 896-ban.

6. ) Csak a pannon, kárpi, mechek, halat, mór, fóth, árpád, aradit, bugacz, bodrog, kisteleki, zala, lajta, rába törzseinknek ittléte és száma teszi érthetővé, hogy Árpád apánknak nem voltak nagyobb nehézségei (csak a bolgárok) a Duna medence és a Kárpátok-tere megszervezésében és a haza végleges megalapításában. Azzal a kevés árpád és kutastörzsi 300,(Mid emberrel nem bírta volna elfoglalni és állammá szervezni a hatalmas és nehéz területet.

7. ) Árpád a mai Csepel-Alcsut és Jutás térségében települt. A többi Vezérek, csak vezérségi vezetést kaptak. A székelyek inár ott voltak Csabával Kr. u. 455-töl. (Atilla harmadik fia.) Keve elesett, Keveliáza igazolja, míg Etele Kr. u. 455) visszatért, a Brianski erdők melleti östanyára. Seredina-Buda ma is létező hun-település, ahol dr. Petrovlcs ukrán egyetemi tanár vallomása szerint (1942. III. 18) a Bobrik patak partján romokban álló Hunvár-ban született Buda Kr. u. 3S9 és Atilla Kr. u. 329-ben, elakadt Stry-nél, míg a 11. Hóninváziót már Buda és Atilla vezették Kr. u. 409-ben. Ezeknek az útja volt az Ural erősen nyugati vidéke, majd Seredina- Buda, Huszt, Tokaj, Szolnok, Vöröstoronyi hágó, Szófia, Újvidék, Csepel, Mór, Kapuvár, Sopron, Santpölten, Strassburg, Clialon sur Marne, ahol Atilla 161,000 hónt vesztett (Kr. u. 451), majd Milano, Mincio patak, Aquilea, PozsOnyliget, Nyílra, Garamdamásd. Itt halt meg Atilla az Ildikóval töltött nászéj szakán’Kr. u. 453 jól. 16. Ezekhez a hónokhoz nincs köze az ös — szuméroknak, csak a Volga-menti Magna Hungáriát dobták szét Kr. u. 327-ben. Nem a fehér-hónok; ezek az Fral nyugati részéből jöttek ki: Mezen.

(Folytatása következik)