Magyar Család, 1964 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1964-01-01 / 5. szám (1. szám)
1 MAGYAR CSALAD ,,hailadottabb formái“ felé fordított tekintet, de az úton továbbhaladva a kép egyre homályosabb, távolibb és valószínűtlenebb lett. A csődöt az jelenti a ,,pártos irodalom“ számára, hogy ma már a ,,szocialista-realista“ elv ürügyén az író a legkényesebb valóságot is megírhatja, amiből a társadalmi kérdések iránt érzékennyé tett közönség azonnal kihúzhatja a hazugsággal szőtt vörös tércszálakat. Ez nem is lehet másképp, mert az orosz megszállás va'ósága mellett a szocializmust csak kápráztatni tudják az emberek hiszékenységének a határáig. A magyar élet és valóság talajától eltávolitva, vagy távolodva él az emígrációs magyar irodalom. A trópusi fák légi gyökereiként táplálkozik a magyar talaj nedveiből és —- pontosan mint amaz távol és függetlenül a törzstől sok vékony szállal táplálja az egy egészbe boruló lombozatot. ,,Szög-sávja“ 360 fok, a kerek világ. Természet szerint nem válhatik eggyé és nem lehet a törzsnél erősebb. De természetes kisegitőjévé kell válnia az otthoni irodalomnak, pontosan annak nyújtásával, amitől amazt eltiltották; A NEMZETI ÉS TÁRSADALMI SZABADSÁG NAGY ESZMÉINEK HIRDETÉSÉVEL. Politikai törekvések előtt befagyhatnak az utak, bevághatják az ajtót. Az irodalom nem utakon jár és nem ajtón megy be. Ha az emigráció politikai feladatait az általános politikai helyzet miatt megoldhatatlannak ismerte is fel, szellemi kötelezettségeit az irodalom eszközével még fokozottabb mértékben kell teljesítenie. A munka akkor lesz teljes, ha az emigrácíós irodalom második nemzedéke áttöri a nyelvi korlátokat és a szabadság eszméjétől áthatott magyar irodalom megajándékozza eszmei tartalommal az emberiséget. A MAGYAR ÉLETNEK MINDEN NAGY FORDULATÁT ÍRÓK KÉSZÍTETTÉK ELŐ. Az idő részünkre is megérleli a lehetőségeket, rajtunk múlik, előfizető olvasókon, hogy szabadságunk szellemi harcosainak lesz-e harsonájuk a nagy idők hajnalán? Ez a dolognak egyik része csak, a hivatást illető része. A másik, az olvasókönséget érintő kérdés; lehetünk-e magyarok magyar irodalom nélkül? Hazánk, országunk, államunk nincs, szervezetek nem foghatnak össze bennünket. Szétszórtságunkból sem harci erő, sem politikai nyomás nem állítható elő. Mi marad hát? Csak kultúrális közösség lehetünk! Csak a szellem szabad fegyverei adnak szántunkra magyar életet. örömmel fizetek elő a Magyar Családra, végvári harcunk erősödő bástyájára. Szeretetel üdvözöllek Benneteket, CSAPÓ ENDRE * (Jegyzet: A Szerző e kijelentése nem egészen fedi a valóságot; gondoljon csak Benes-Masaryk emigráns kormányára az I. Világháború előtt és után. A Szerk.) nos eredményhez vezessen, mert akkor valóban azt mondhatjuk, hogy a mai kor embere íme nem volt érdemes az életre. Vannak azonban próbálkozások, melyek a lejtőn lefelé csúszó társadalmak és ezeken belül az egyének megmentését célozzák. Vannak szervezetek, mint a mindenki által jól ismert Üdvhadsereg, a Salvation Army, vagy a Moral Rearmament és a hozzá hasonló egyházi és világi mozgalmak. Vájjon ezeknek az igyekvése, harca elegendő-e? Vájjon eljutnak-e a célhoz, mely nemes és szép? Napjaink a tavaszvárás jegyében telnek és talán a tavaszvárás elvont értelemben üdítő, lélekviditó hatása nyomot hagy az emberekben; csak egy piciny nyomot, mely a holnap fekete színeibe egy lágy, halványan pirkadó fényt vet. Mert: egyébként a tavaszvárás reményeitől, hatásaitól eltekintve nem sok jót várhatunk. Tudjuk, hogy ma a régi jónak oly keservesen, olyan nemakarva, de koegzisztálnia kell az űj idők szeilemiségével, az új idők új emberinek „moráljával“, Sok koegzisztencia mon dott már csődöt, s ez az erkölcsi, de fizikai együttélés is eljuthat arra a pontra, ahol Jézus is korbácsát ragadta, mert más megoldást O maga sem talált. Mi is kimondhatjuk egyszer, hogy félre az erkölcsrombolókkal, félre a lélekmérgezőkkel, félre az útból a társadalom zülleszfóivel! Egyszer megszűnhet minden türelmesség, pattanásig feszülhet az a húr, melynek csattanása két szót repít majd útjára: Pokolba velük! Szabó Ferenc. Minden Kedves Olvasónknak ezúton is áldásteli és boldog húsvéti ünnepeket kíván A Szerkesztőség. PÉK KAROLY TITOK NÉLKÜL Megtömködött álmos Irgalommal, az isteni Mester, ki keresztre szállt, s megégettem lázzal, Izgalommal szememet egy csillag fázó mosolyán. Már nincs időm, hogy a korra várjak, már nincs titok a szívem alatt. Már Hit kellene szemfedőnek és hallgatnom a súlya alatt. Dobó Imre EZEREGY ÉJSZAKA Ezeregy arábiai éjszakán tudnám [hallgatni a sivatag meséjét. Meséket régi hősökről. Hősökről. Rólad is, Lawrence. Hűvös sötétkék éjjeleken suttogó [hangon szól a sivat'ag. A sakál vonyít, aztán csend lesz. A szellő jön, tüllfátylával simogat, [szinte alig érzed. A mese zendül a véred pezseg. Az idegeidet felborzolja a levegőben [levő történelem. Hősökről szól a rege, Rólad is, Lawrence. S hová vágyom: Ismailia és Szuez, S hozzátok: Nagi, Abdulah, Mohamed [és Ali. A régi időkből itt maradt hősök. Az éj hűvösebb lesz, a vérem sem pezseg már, és a sakál sem vonyit. Végre, alszik a sivatag. . . KÜLÖN ÜDVÖZLETEK HELYETT — nagy elfoglaltságomra való tekintettel — így fejezem ki hálás köszönetemet személy szerint mindazoknak, akiktől a karácsonyi szent ünnepek alkalmából szívélyes üdvözleteket kaptam. Viszonzásul reményteljes és boldog Üjesztendőt kívánok! A Szerkesztő | HIRDESSEN A MAGYAR CSA- | i LADBAN! A világ minden táján , 1 olvassák. Érdemes! 5 soros hír- 1 , detes 5 shilling. .........................................................
