Magyar Család, 1963 (4. évfolyam, 2. szám)
1963-04-01 / 2. szám
MAGYAR CSALAD 5 FC HY LAJOS: HÁROM HOLD FÚLD II Az uradalmi földeken is csillogott már a víz. A faluban házak dőltek össze es Kerekegyháza felé is hatezer hold termőföld állott víz alatt. Balog János megérezte a veszélyt. A víz errefelé jött az országút két oldalán, már a műúton is átcsapott néhol. Az uradalmi földeken keresztül errefelé tart és a donih alját elfogja az lepni, aztán nem tud tovább menni és ott marad. A három holdbéli legalább a felét elveszi majd a víz. Az óriási, Kecskeméttől Kisnyírig terjedő víztömeg nem megy le a földről. Tavaszra nem lehet majd vet ni, s nyáron majd nem lehet aratni. Miből élnek majd és mit esznek a gyerekek? Meg kell védeni a földet. Megkapta a kapát és a keskeny árok mellett, amely elválasztotta földjét az uradalmitól, gátat emelt. A föld már cuppogott a lába alatt. A víz alattomosan jött a föld alatt. Rakta a töltést, akárcsak a sáncot egykor. Ott dolgozott mellette az asz szony, a szüle, a gyerekek, a szopósgyerek is ott feküdt a kukoricaszáron Izzadtak, de a gát emelkedett a domb lábánál a fold körül az országid árkától egészen a magaslatig. Egész éjjel dolgoztak, kukoricaszárat, galyakat raktak bel-erődítésnek, aztán magasra a földet. Másnap délre elkészült a gát. Akkorra már odaát a gáton túl minden víz alatt volt. Néhol szivárgott és erősíteni, foltozni kellett a gátat. Ideát is latyakos volt már a föld, de a víz mégsem tudott átterebélyesedni. Az uradalmi intéző délután kijött a földekre, s meglátta a keskeny nyulgátaraszra emelkedni a viz fölé a domboldal védőit. — Hé! Mit csinál maga ott Balog János? Tudja maga azt, hogy törvényellenes cselekedet a víz természetes lefolyását meggátolni? Magát becsukják, ha azonnal le nem szedi a gátat. Balog János nem szólt vissza, csak erősítette a gátat. De miért? Hiszen láthatják, a víz nem tud tovább folyni a domb nem engedi, ha lebontják a gátat, legfeljebb az én kis földem is martalékul esik, de kinek jó ez? Miért akarják, hogy tönkre menjek, mért fáj az uradalomnak, ha az én földein nem kerül viz alá? A faluból kijöttek az emberek és figyelték a harcot. Balog János az asszonyával, az öreg szülével, meg öt gyermekével ott állt a földje mellett és szembe vele a víz, meg kétezer hold, az uradalom, a törvény. — Idefigyeljen Balog János! Ha ellenáll, megbüntetik és mégis eltávolítják a. gátat. — A földemhez pedig hozzá ne nyúljon egy emberfia sem, én megfizettem az adót, akkor is, amikor nem vót betevő falatunk se. . . én nem vótain még hátralékban soha, ... de elülő a földhö ne nyúljon senki, mert nem ajánlom! . . . Az intéző türelmetlen volt már az esőben, sárban térdig a vízben állani. — Na gyerünk emberek, bontsák meg a gátat! Az egyik béres megindult az országúiról a vízben a gát felé. Balog János kezében magasra emelkedett az élesre köszörült ásó. A béres ijedten visszahőkölt és megállt. Balog János úgy állt a földje végén a magasba emelt ásóval, mint egy szobor. Az emberek is Balog pártjára fordultak. — Igaza van, a víz nem folyna tovább, mért kell hát ráereszteni? Valaki megjegyezte, hogy hiába van a gát, holnapra úgyis átszivárog a víz. A községi írnok kiáltozva rohant feléjük. — Hé! Idehallgassanak! Megtalálták az írást a községházán, a víz természetes lefolyása nem arra van, hanem az uradalmi földön át a Török dűlő és a műút felé. Nem kellett a gátat lebontani. Az emberek elszéledtek. A Balog család ott állt a gát mellett, most már térdig a vízben, mert szivárgott a gát A nagy tömeg víz nyomta a gátat. Az asszony a gyereket vízben állva szoptatta. A gát cuppogva omladozott. Aztán egyszerre, a víz megállt. A gyerek vette észre. — Nízze édesapám, mögy el a víz... Csakugyan szemmel láthatóan, a viz lassan megfordult és apadt. Valahol átvágták a töltést a Törökdűlő irányában és az vitte le a vizet innen. Másnapra elállt az eső. Balog János a kölcsönkért sárgával, meg a saját pejkóval újra belevágta az ekét a földbe és körötte boldogan nyüzsgött kilenc élet a domboldalon. I Fűry Lajos: A földhözragadt nép című novellas kötete a paraszti sors megkapó, hű és mesteri rajza. Arai 10 angol shilling, vagy 6 DM. Hirdessen lapunkban! A hirdetés értéke megtérül önnek az eredményben, általa pedig a magyar sajtót támogatja nehéz helyzetében, öt sorig csak 5/- Shilling, vagy 3 DM illetve 1.— Dollár. Hirdessen lapunkban! Az öt világrészben, ahol csak magyarok élnek, mindenhol olvassák! Hirdessen lapunkban! A GUTTENBURG1 VAR ALATT-Folyt ahol visszatér a pilátusi kézmosáskérdés: Ml AZ IGAZSÁG? Pohárnok teljesen belemelegedett, tüzelt a hangja! Kigyúlt tekintetét rám emelte, keze egy nehéz gesztussal lehajolt. Súlyos lendülettel belém karolt: — Gyerünk fel! Amikor a nagy ebédlőben mindanynyian együtt voltunk, megtörtént a közös bemutatkozás. A lezajlott harcok megmaradt hősei találkoztak most itt, ősi várban, hősi légkörben, ihletett hangulatban, tiszta lélekkel. Vacsora után volt a rövid megnyitó. A katona-pap a csendek, a magányok lélektanát tárta fel, ahol a sokat szenvedett magyar honvéd-lelkek és hontalan magyarok támaszt és erőt találhatnak. Csak a magányban, a csendben szól az ür a lelkekhez. . . A nyolc nap, a harminckét konferenciával, a hit és a vallás alaptételeit tárta fel olyan hangnemben, ahogyan a fájdalom és a bánat mélyei megnyíltak, s üzentek a jövőre. A minden reggeli szentmise lelki erőt, rugalmasságot adott a nagy vétségek útjára dobott magyaroknak! Pohárnok Jenő a vacsora utáni „szabad időt“ használta fel, ahol a tudós történész és a szellemes előadó jellegeivel beszélt a magyar múltról. Kár, hogy ezeket az értékes „esti magyar beszélgetéseket“ akkor nem örökítette meg senki. Ez lett volna az első: MINDHALÁLIG! —, amit később M. L. írt meg remekül. Amikor felidézem a II. Világháború utáni Magyar Tiszti Lelkigyakorlatot, örök hálával, felejthetetlen, szűnni nem tudó szeretettel gondolok Rád, Jenő bátyám! Te szívből, de fájdalmasan tudtál emlékezni a magyar múltról. Azóta már Te is együtt jársz a „Doni Hős“-sel a Magyar Hadak Ltján. Vitéz Oszlányi tábornokkal együtt esditek a szebb jövőt a magyarok Urától. . . Magyarok! Ha a Guttenberg-i vár alatt jártok, gondoljatok a nagy KATONÁKRA, az IMADKOZOKRA és a HALHATATLAN MAGYAROKRA. A VISSZONTLATASRA, DRAGA JENŐ BÁTYÁNK!
