Magyar Család, 1963 (4. évfolyam, 2. szám)
1963-04-01 / 2. szám
4 MAGYAR CSALAD KULCSÁR BALÁZS A TESTAMENTUM ÉL! En hiszek még biblikus csodákban, mert élni látok Testamentumot és hiszem, hogy minden nép imája az Ur szivéhez egyszer eljutott. úhitüek látták Betlehemben a csillagot, mely egy jászlat jelölt: benne ringott új hitnek kalásza, amire a barázdák kinyíltak és hulló maggal lett vemhes e főid. S kik voltak kik elsőnek követték az ács fiát? A csordapásztorok, halászok, a puszták néma népe, akikre még Pilátus se hallgat, hisz ezreken győz pár harsány torok. Azután a kérhetetlen Isten bosszút hirdetni új Húrebre lép, amitől a templom összeomlik és kilenctizedig vagy kipusztul, avagy világgá hullik szét a nép. Én hiszek még biblikus csodákban, mert élni látok Testáinentumot, s látom azt, hogy Krisztus nemzetsége összeszedi könnyes maradékát, amely a földön hontalan futott. A Jordánnál újra cédrus nyílik és nem sírnak a templom romfalán; a Holt-tenger partja újra éled, s hamvaiból feltámad az ország a réginél is nagyobbra talán. Higgyjünk hát a biblikus csodákban hisz nekünk is van rombadölt hazánk, melynek népe megbűnhödte régen egy keserves múlt sok salakjait, amit azóta felperzselt a láng! Lássátok, hogy a Testámentum él! Virágba szökken még a Tiszapart! Kárpát völgyén felzendül az ének, s visszaviszi újra otthonába a kegyelmező Isten — a magyart! Rió de Janeiro, 1960. Dr. SARKADY KAROLY aforizmák Nem a győztesek okozzák a félelmet, hanem a szívtelenek. * Aki messzire kerül, közelebb jut az igazsághoz. * Az igazságból akkor lesz gazság, ha erőszakkal végrehajtják. * Bölcs az, aki kerüli a tévedéseket. * A gyermek nevelése, a szülő bizonyítványa. A legtöbb édesanya szereíetének szemüvegen keresztül a legkomiszabb gyermek is jónak számít, pedig az ilyen majomszeretettel többet árt gyermeke nevelésénél, s annak jövőjén, mint amennyit basznál. — „Késő bánat eb-gondolat!“ Így is van. Mint lelkésznek, sok olyan dologról is tudomásom van, amiről másnak fogalma sincsen. Mivel ez a történet sokakra ráillik, de csak egyetlen anya az, akivel az én tudomásom szerint megtörtént, épen ezért ne keresse senki történetem élő személyeit. Felesleges a találgatás, inkább jól szívleljék meg a helytelen nevelésből eredő következményeket. Kantoménak három fia volt. Jóska, a legidősebb, mióta csak megismerte azt a szót: akarom! — mindenképpen érvényre szerette volna juttatni elképzeléseit a szó valódi értelme szerint. Kántor egész nap távol volt otthonától, így a nevelés kérdése csak Kantomé fáradt, gyenge egyéniségére maradt. Az elnéző anya szeretetteljes kérelme: — Mondd Józsikám, hogy kérem szépen! —, süket fülekre talált. Ha néha mégis kijött a sodrából, s követelőző csemetéjét nyakon legyintette, annyira megbánta, hogy csak azon járt az esze, hogyan engesztelje meg liamarjába félrevonult, durcáskodó magzatát. A fiú, látva anyjának „gyengéd“ (ez inkább gyengeség ugyan!) szeretetét, igyekezett mégjobban kihasználni ezt, s kedvére zsarnokoskodott, amíg az újabb pofon végre el nem csattant, sajnos igen ritkán. Az első fiú; József így növekedett fel zsarnokká, de ezt nemcsak a szülői házon belül alkalmazta, hanem azon kívül is. A második fiú, István, ravasz, önző természetű lett. Már kicsiny korában rájött, hogyha betegséget színlel, fokozott gyöngédséggel gondoskodnak róla. Ezért cselhez folyamodott, ha éppen lustálkodni óhajtott. Sajnos, elég gyakran akadt ilyen vágya. Emiatt a szokása miatt István sokat élt szobalevegőn, ágyban fekve, vagy pamlagokon heverészve, kényelemben, kiszolgálva, tunyáskodva. Ellenálló képessége így a minimumra csökkent, s eljött az az idő is, amikor már nem volt szüksége arra, hogy betegséget színleljen, mert valóban az volt. Ha az anya nem is hangoztatta környezetének, de ekkor már maga sem tudta, hogy István mikor beteg valóban, s mikor nem. Emiatt viszont István elfordult az édesanyjától, mert azt hitte az anyja tudatosan, szeretetrtélküliség folytán, érdektelen vele szemben. Különös, de ez a fiú apja felé mindég őszinte volt és sohasem mert mást mutatni, mint a valóságot. A legkisebbik, a lányos képű Bandi, maradt legtovább anyja romlatlan hasonmása, de ahogy növekedett, féltékenységében a fivéreinél igazságtalanul gyakorolt engedékenység miatt besúgó típussá vált, árulkodott, érdekből hazudott. Eleinte csak fivéreinél gyakorolta eme súlyos veszedelmet rejtő szokását, majd átvitte a személyzetre, rokonokra, barátokra, s kellő gyakorlat után szüleire, kiknek komoly bajt okozott magatartásával. A szülők az erkölcsileg tévútra jutott gyermekeik miatt állandó harcban álltak, s mire azok felcseperedtek, ők elhidegültek egymástól. Bandi maradt a kedvenc, ö volt a kettőjük közötti kapocs, de a besúgó is. Az apa az anyára, az anya az apára kémkedtetett fiacskájával. Ezért pedig, mint általában a jó munkákért szokott: jutalom járt neki. Amikor a fiú látta, hogy „ügyessége“ kitünően kamatozik, zsarolási kísérlethez fogott, ami a felületes szülőktől kitűnő jövedelmet biztosított neki. Időközben a két nagyobb fiú már saját keresettel rendelkezett. A szülők ekkor már külön éltek. S amíg az anya a legnagyobb gondokkal küzdött, addig a két nagyobb gyermeke divatos holmikra költötte jövedelmét anélkül, hogy édesanyjukon segítettek volna. Bandi időközben — máig is kiderítetlen okból —- megváltozott. Talán szülei elhidegülésében a maga bűnének terhét is felismerte. Édesanyját pártolni kezdte, s fivérei magatartását elítélte. Ekkor vette észre Kántomé, hogy milyen helytelenül nevelte gyermekit, majomszeretettel nézve el hibáikat. Még megkísérelte Józseffel és Istvánnal szemben a szigor alkalmazását, de József megjegyzésére: „Mit akar tőlem ez az öreg lány?“ — minden további kísérletezéssel felhagyott, s két nagyobb fiát sorsukra bízta. Magában pedig leszűrte a kétségtelen igazságot: — „ Addig hajlítsd a veszőt, ameddig fiatal!“ LAJOSSY SÁNDOR Addig hajlítsd a vesszőt, amíg fiatal
