Magyar Család, 1963 (4. évfolyam, 2. szám)
1963-04-01 / 2. szám
MAGYAR CSALAD 3 P. SZELÉNYl IMRE: A GUTTENBURGI VÁR ALATT (A nemrég elhunyt kiváló író; a Vörösmarty-díjjai k;tűnte e.t tragikus sorsú Pohárnok Jenő emlékére. A liaza és az ősi föld megszentelt rögeiről kiszorult honvéd vezetők érezték legjobban, hogy a lelket, a ma gyár szellemet kell menteni a hontalanság szörnyű sikátoraiban. Többen már a hadifogság nemzetközi tapasztalataival is megterhelve, kiábrándulva minden nyugati humanitásból, el határozták, hogy megtartják az első tiszti lelkigyakorlatot. Az Istenhez kapcsolt hontalan magyar szív és lélek így jobban kibírja a hosszú válást, a magyar álmok mentését, amíg megvirrad. A gondolat kivitelezésére segítégül jött a III. Vatikáni Misszió, ami anyagilag lehetővé tette az ősi Guttenburg-i vár kibérlését a vadregényes Inn partján. 1946 jul. 26, - aug. 3 között ott tartotta meg 22 magasrangú aktív tiszt a 8 napos zárt lelkigyakorlatot. Az utolsó magyar hadsereg lelkésze volt a szónok, aki a háború alatt sokat látott, tanult, szenvedett, így tudtuk róla, hogy vérbeli, katonás lelkigyakorlatot fog tartani, mert ez kellett a terebélyesedő rágalomhadjáratok, politikai üldözések poklában. Ilyen előzményekkel teli hangulatban gyülekeztünk a Guttenburg-i vár alsó bejáratánál, ahol éppen vitéz Oszlánvi Kornél tábornokkal beszélgettem, amikor mellénk lépet egy magas, igen lefogyott, kellemes hangú idősebb úr, s így szólt: — Ha megengedik az urak, bemutatkozom: POHÁRNOK JENŐ, tartalékos főhadnagy vagyok, civilben a győri tanítóképző tanára! — Vitéz Oszlányi tábornok úr? — érdeklődött kedves mosolyával Pohárnok. — Végtelenül boldog és büszke vagyok, hogy a ,,Doni Hőssel" együtt lehetek a lelkigyakorlaton. Vitéz Oszlányi nagy ember, óriás katona, igaz ember volt. Szolid, csupa báj minden mozdulata. Elindultunk a meredek úton a vár felé. Előttünk „húzott" felfelé vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc vezérezredes. Pohárnok érdeklődni kezdett: — Ki tartja a lelkigyakorlatot? — Magam lennék, a Duna-partról, Rába-Rábca szigetről! — fordultam hozzá nevetve. Pohárnok megértette ebből, hogy földiek vagyunk. Vállamra tette a ke zét és mosolyogva mondta: — Te majd elmondod az Isten dolgait, én elmesélem utánad a Magyar Hadak Urának üzeneteit most, nekünk hontalanoknak. . . Könnyek csillogtak szemeiben, s láttam, hogy egy mélyen érző magyar lépdel velünk. Első háborús főhadnagy, a második világháború hontalan veteránja. Nagy csend szállt ránk, mint akik érezzük, a történelem és a magyar Sors útjára kerültünk. A fák közül felcsillant az Inn. Szinte önkénytelenül fakadt ki belőlem: — Olyan, mint a Rábánk! Pohárnok szembe fordult velem, s akkor láttam meg a régi frontsebet lüktetni a homlokán. Ez az állandóan mozgó sebhely szinte jelezte agya fellobbant erejét, lüktető tüzét. Ez a derék győri honvédtiszt, a régi idők ide szakadt énekese és történésze, még nagyobbra nőtt előttem ettől a pillanattól. A vár felé haladva Pohárnok, a színes fantáziájú, igen képzett, nemes stílusú tanár, színesen vázolta az ősi Guttenberg-i vár történetét és magyar kapcsolatait. „A verhetetlen tizenegy" ereje csapott meg bennünket! Szóval itt jártak: Vérbulcsú, Súr és Lehel is, s erre tértek haza a merseburgi „regősök" hírt vinni a pusztulásról. — Mi is küldetésben járunk, fordított irányban, talán utoljára! Magára talál-e végre Európa? Igazságot ad-e ezeréves Nyugatot védő véres szolgálatainkért? Vitéz Oszlányi minden szót megnyomva válaszolt: — A kegyetlen nyomás eggyé kovácsolja a most tönkrevert, elpusztított Európát, de mi ezt már nem érjük meg. . . A vár udvarába lépve, a várépítők nagyvonalú stílusa, s az évszázadok klasszikus szelleme nehezedett ránk Guttenburg vára jól állta a viharokat, a romboló időt. A magas-földszintre épült két emelet pompás, csendes, tágas, szellős otthont adott. A magyar vezetők szívélyesen fogadtak bennünket, kellemes szobákkal látva el. A hatalmas folyosókon valami ősi nagyság, erő zengett. A lelkigyakorlatos magányhoz alkalmasabb helyet elképzelni sem lehetett. Előttünk a végtelen bajor síkság, s az Inn kanyargós, fűzfákkal szegélyezett csíkja siklott az észak felé lejtő Duna-völgyig, felettük a guttenburgi várdomb emelkedett az égnek titokzatos múltjával, a bajorok hitével. A várudvar falait szőlővel futtatták be. A déli kerteket egy öreg házaspár kezelte. Magam gyorsan szemlét tartottam, s lefutottam az Inn-partra. Néztem a lassan hömpölygő vizet, láttára ifjúságom feledhetetlen emlékei rohantak meg a Rábapartról, a Bakonyér, a Vének-i Duna vidékéről, ahol de jó is volt úszni, halászni, álmodni. .. Gazdag szilvások, színpompás almások, örökké zsongó, hatalmas, öreg Dunánk! — veletek élünk, álmodunk halálunkig, bárhová is visz a Sors! Egyik fűz mellé guggolva belemerítettem tenyeremet az Inn vízébe, ahogyan a Rakonyérnél szoktam. Langyos volt, nem olyan selymesen hűvös, mint Bakonyérünk. Nem messze tőlem loccsant a viz. Anélkül biztos voltam benne, hogy láttam volna, hogy Pohárnok Jenő is lejött az Innhez. Mi, vízmenti fiúk szeretjük megpacskolni a víz felületét. Valami olyan titokzatosan jó érzés ez! Pohárnok is játszott a vízzel. Markolta, csorrantotta. Rászóltam: — Majdnem olyan, mint a mi kék Dunánk! — Kék Duna öregem, csak nálunk van! Ez szőke és iszapos, bajor víz! Majd az öreg Dunánk megszépíti, megtisztítja, mire Győrhöz ér. De jó látni így is a rohanó vizet, a víztükröt, a bókoló füzeket, a bársonyos égboltot. . . — Mesteri ez a domboldal, s a vár! — áradozott Pohárnok. Szigligetünk, vagy a Boldogkő lehetett ilyen nagyméretű, klasszikus! Lenyűgöző látvány a sok rom után ez az intakt vár. Kiáltó jel a modern barbarizmus Bábelében! A technika öli a kultúrát, s a kultúrálatlan hatalmak röhöghetnek a letaposott ősi civilizációk romjain! Hatalmi pojácák akarják bebeszélni, hogy mi a népi demokrácia, aminek nevében ötvenmillió népikatona életét oltották ki; a pénzpiacokért, sötét hatalmi helyzetekért. Az ősi átok addig forgott a nagy világon, míg összefogta a gonoszokat és erkölcsi nihilistákat a fennálló rendek és alkotmányok ellen. Az 1910-es Balfourigéret elindította az Igéretf oldj ének visszakaparintását évezredek után vérben és halálban, rágalomban és uszításban. Megindult a világ legnagyobb hazugságának megvalósítása. Folytatása az 5. oldalon
