Magyar Család, 1963 (4. évfolyam, 2. szám)

1963-04-01 / 2. szám

2 MAGYAR CSALAD az az magyarok) közös vallása a tuztisztelö zarathustraizmus volt. Ennek emlékét őrzik a sokszázezerre tehető sirszobrok, amik a Pontustól a Kaukázuson át fel Mongóláig és át Indiáig ősi eleink sírjait díszítik. A szkytha-hún népek a tűz­­tísztelö magus vallás avesztai törvényei szerint valamennyien Anahytát, a turáni fajok közös természet istenasszonyát tisztelték és a túlvilági életbe, valamint a feltámadásba vetett hitük szerint ezen sirszobrocskák „havan“ (káva) nevű edényébe várták az avesztai Megváltó örökre megtartó szent italát, melyet Anahy­­ta fog számukra kitölteni az idők teljességében. A nap, az örök Tűz természeti forrása, az ősmagyarság hitvilágában fontos szerepet játszott. Jelképezte az életadó nyarat, szimbóluma volt az örökkön meg­újuló életnek és bőségnek. A mágus-hitű magyarság azonban nem vált napi­­mádóva, hanem megmaradt az egyistenhit, a Tűz tisztelete mellett, mely a zarathustraizmus Anahyta-hitén át végeredményben azonosan magas fejlettségű vllás-ethikai rendszer volt, mint a közös töröl szakadt buddhizmus és később inohammedánizmus. Innen adódott aztán, hogy amikor Szent István idejében a magyarság áttérni kényszerült a keresztény vallásra, Piligrim püspök és Gellert azt javallották, hogy az ősi Anahyta-tiszteletet nem szabad gyökerestől kiirtani, mivel ezzel halálra sebezhetik a nemzet lelkét is. így vezették át a magyar nyelvben eredetileg Anahyta nevét helyettesítő „Nagyboldogasszony“ fogalmát egy kegyes analógiával Jézus anyjára, Szűz Máriára, s ebből a kegyes, de cél­szerű liaisonból vezethető le a magyarság körében oly igen kiterebélyesedett Mária-kultusz mélyregyökerezése, mely István királyt nemzetpolitikai okokból kifolyóan arra indította, hogy országát neki ajánlja fel. így lett Anahytából a természet keresztény szellemben vett Nagyboldogasszonya, azaz Mária, Magyar­­ország patrónája. Az ősi hűn-magyar vallás tehát erkölcsi fövonzatában átmentődött a keresz­tény évezredre és ebben keresendő népünk fanatikus hitbeli kitartásának főoka is. Mert ezáltal ösztönösen megmaradt a hősi életforma mindenek felett állóságába vetett hite is, mely képessé tette aztán hősi történelmi harcainak kitartó, csodás megvívására. A nő és anya mindenek felett álló tisztelete az ázsiai ősidőkből így mentódött at keresztény jelenünkbe és párosult a töretlenül fennmaradt hősi életeszménnyel, mely a turáni fajú népek örök sajátja volt és marad. NAOASY T. JENŐ Irodalmi hivatkozások: J. J. Modi: „A liánok ősi történelme és indiai szereplése“, 1916; — J. J. Modi: „Mi volt a hunok vallása?“ 1925; Szentkatolnai Bálint Gábor: „A magyar-hun hagyomány és hűn monda“; Ipolyi Arnold: „Magyar Mythologia“ IKáliay Ferenc: „A pogány magyarok vallása“, 1860; Bizoni Károly: „Ma­gyarok ázsiai emléke“, 1845; Balltányi Szabó Lajos: „Magyar ősmesék mint hitre­gék“; Némáti Kálmán; „Nemzetiségünk elvei“, 1893 és „Turk tantétel, 1893“; Fáy Aladár: A magyarok őshona; Zajtj Ferenc: „Magyar Évezredek“ Bp. 1943., stb. dők kezébe még akkor is, ha elbukás­sal jár a vég, még akkor is, ha a hazugság győzedelmeskedik a becsü­letben harcolók felett. Egy fegyvert a kézbe, mely ha elhalványultan is, de fegyver ma is! Milyen emberien apró öröm (kárö­röm), ha a hazug alulmarad, de vég­tére is így volna rendjén. Mennyire jó érzés, ha az őszinte szó ereje erő­sebb az álnokságnál, mely térdre kényszerül annak diadala alatt. S mert a történelem éppen ezekre ad oly kevés példát, legyen a ma emberének egy új (és mégis a legrégibb) példát­­mutató elhatározása, hogy az élet le­gapróbb részleteitől a legnagyobb megnyilatkozásokig mint fegyvert használja az őszinteséget, de úgy és olyan mértékben, hogy a hazugsá­gokra, félrevezetésekre alapozott rend­szerek, az igazságot gyűlölő kommu­nista álszemérmesek is meghátrálja­­nak a keresztényi, a krisztusi példa­­mutatás isszonyú ereje elől. Tudom, hogy ez igen képzeleti, tudom, hogy messze van minden forradalmi és gyors, azonnal határozni kényszerülő emberi gondolatmenettől, távol van azoktól az eseményektől, melyek a magyar néppel történtek az elmúlt évtizedek alatt, és mégis ügy érzem, hogy egyetlen Ut, egyetlen erősség a gonosszság feletti győzelemhez. A magyar családok példamutató élete, a sokezrek példamutatása talán hoz­hat valami eredményt, arról nem is szólva, hogy ugyanakkor ott belül, a családok életében döntőbb és fonto­sabb mindennél. Hiszen erre épül a magyar család! Ne gondolja az Olvasó, hogy bár­melyikünk is, aki tollat forgat, holmi erkölcsi prédikátornak érzi, vagy tartja magát (s ugyanakkor bort iszik, mikor vizet prédikál); oly egyszerű és oly kézzelfogható: mi csak tovább­adjuk azt az örökséget, melyet a múlt írói társadalma hagyott reánk és mellyel nekünk élni kötelességünk. SZABÓ FERENC VOLTAIRE Utolsó párizsi tartózkodása alatt már törődött, beteg öregember volt. Igen fárasztották a látogatók százai. Egy ífjű költő is sietett hódolatát Te­róni a nagy mester előtt. Amikor dol­gozószobájába vezették, így kiáltott fel: — Mester! Ma Homéroszt üdvözlöm önben, holnap Szofoklészt köszöntöm, holnapután Plátont, azután... — Uram! — vágott közbe Voltaire —, nem vehetné ón kiegyenlítettnek mindezeket a látogatásokat a maival? A MAGYAR CSALÁD megjelenését ön­feláldozó készszégünk mellett a KED­VES OLVASÓINK teszik lehetővé. Ké­rünk minden kedves segíteni kész ol vasónkat és munkatársunkat, hogy szerezzen további előfizetőket újsá­gunk fenntartása és fejlesztése ér­dekében. Az, aki legalább 3 előfizetőt szerez ezévben, ingyen kapja újsá­gunkat. Szeresd a gyermeket, öleld szívedre őt, Ringasd el lágyan a szegény kis szén védőt. Lehünyt pilláinak töröld le könnyeit: S míg te a gyermekek könnyét töröl geted, Egy láthatatlan kéz a csillagok felett Letörli vétkeid! Móra Ferec. A „HARSONA“ Kiadásában há­rom értékes kisfüzet jelent meg a közelmúltban: 1. Dr. Tóásó Aurél: Aktuális írá­sok címen az amerikai kulisszák titkaiból és a brazil forradalom­ról. .. Ára 1 sh. 2. Dr. Prof. Csikay Pál: Kárpát­­medence-Kiseurópa című tanul­mánya, amit magyar vonatko­zásban minden emigráns ma­gyarnak ismernie kell. Ára 1/6 sh. 3. Lajossy Sándor: Római emlé­keim c. munkája, mely 18 emig­ráns nemzet világzarándoklatá­ról és XXIII. János pápáról nyújt hiteles beszámolót. Ara 1/6 sh.

Next

/
Thumbnails
Contents