Magyar Család, 1962 (3. évfolyam, 10. szám)

1962-07-01 / 10. szám

MAGYAR

CSALÁD

— •

Július-Augusztus

III.óvf.10*szán.

Szabó Dezső

0 L D I

MIKLÓS

SZOMORÚSÁGA

Ásott.Amint roppant kezeiben az ásó elbúsult gyorsulással mart a fölbe s a nagy fekete hullámok fordultak kifelé a nehéz vas haragjától {mindinkább átizzasztotta a munka mámora.Részesedtek az izmai, izmaiban megbújt vad-kolyók lelkei»melyeket idő,Ínség s nu - szály - tétlenség nem tudtak vénekké juhász!tani.A másik lelke,az egész,a minden Toldi lelke már nem tudta a célt,nem,azértsem tudta önmagát és mint egy vak falnak bódult bika odazsibbasztotta homlokát valami alaktalan nagy bánathoz.De megmozdult a vér,az idegek felforrósodott bolyhái,az izmok harsogó ereje:a szokatlan munkától élövé zudult test-Toldi fújta,lihegte»harapta; - Az életet akarom,az életet akarom,fiatal vagyok!

Már csata volt neki az ásás s lebirt ellenség a hullámokba fu— taxiit ott föld. A mélyülő sárból szálltak fel a kezdő tavasz gerjedelnei s e vad szagok füldobjain győzelmi kürtök riadásai lettek. Szeneiben már nagy pogány torozás dacos lángjai égtek,ajkáról,mint illó lángocskái a mólyen égő kohónak,nóta-foszlányok szálltak tova hatalmas alsó álkapcsa előre kegyetlenült,mintha félig sült hús véres örömébe harapna.

Körülötte puszta volt a kert,a hallgatag udvar,az üres ólak,a roskadozó ház.Mindenen,ami az anyag súlyos csendjével mondta az ö elrendelt elítéltségét.Hogy elhagyottnak,meddőnek és elátkozottnak kell lennie.Mert Toldi Miklósnak született»erősebbnek,látóbbnak mindenkinél.

Pedig a holt dolgokban már indult a tavasz*A meztelen ágak már duzzadt rügyekkel erőszakoskodtak bele a levegő meleg méheibe.Fák tövén s a dombocskás napos lankáin már serkedtek az élet zöld titkai.A roskadt szárnyú kapunál két elösztövéresedett kutya szagolta, egymást s az orruk tele volt Urai költészettel.

A szomszédék piszkos deszkakerítései fölött gonosz bujással felfel tűnt néha egy vigyorgó arc.-Ni,az öreg Toldi ássa a sirját,-kárörvendték a lélek-piszkos ajakak.-Maga ássa meg a saját sírját»magát temeti bele a vén oolond.Hihihi,milyen pompás alibi lesz ez nekünk!-és örvendtek,hogy kevesebb alkalom lesz undorodni önnaguktól,ha ez a nagy emberi Ember a föld alá dugja magát.

A gödör kész volt,Toldi félredobta a megfényesült ásót.Két lobogó szeme farkas-szemet nézett a föld rálátott vak szemével.—Minek is ástam ezt a ödröt?-kérdezte egy felállóit félelem lelke árnyasabb részében.- Minek ásta ezt a gödröt »Miklós bátyám?- csengett egy hang; a hc.ta mögött.És Toldi Miklós arcát megcsapta a barkás füzek mézes illata.

t Toldi megfordult.Anikó állt előtte.Anikó,aki ezelőtt tizenhat evvel csókból született.És most csókká érve szerette a világot,Sse-