Burány Béla et al.: Száraz kútgém, üres válú. Juhásznóták, betyárdalok, balladák Zentán és vidékén - Zentai füzetek 8/B. (Zenta, 1966)

Jegyzetek

98. — Szintén várkerülő játék, fogyó körrel. Mégis sokban különbözik az előbbiektől.

99. — Feltehetően e játéktípus valamelyik változata volt a következő 100. számú játékunk is. Közlője, Márcel „szülike” már nem emlékezett irá.

Én lefekszem, én ágyamba. A néprajzkutatók hívták fel a figyelmet arra, hogy a nép ajkán terjednek olyan imádságok, melyek a hivatalos egyházi imákkal semilyen kapcsolatban nincsenek, ellenben nagyon sokszor úgy hatnak, mitha az Ó magyar Mánia-siralomnak egyenes leszármazottai lennének. Egyik adatközlőnk találó megjegyzése szerint: „Tudod, ezek oan pogán imáocságok”.

Ezek a középkori imák joggal vannak egyre többet a tudományos érdeklődés középpontjában is, mind tartalmuk, mind nyelvezetük miatt. Változataik száma nagy. Speciális értékük s veszendő voltuk miatt gyűjtésük fokozottan indokolt.

A közölt változatot Zabos Lmréné Geleta Piroska 62 éves mondta szalagra, Horgoson.

Más töredéke szintén Horgosról:

Kejj fő Mária,

Mer megfokták szent fiadat,

Oszlopokhó kötötték,

Vasláncokka ütötték...

Más változatát Magóctsá Andrásné Varga Etel 59 éves így mondta el Horgoson:

Én lefekszem én ágyaimba,

Mint Űr Jézus koporsóba,

Kerűjj köröszt, őriz(z?) angyal,

Mária vigasztal.

Serkents föl szép Szűz Mária,

Fejem fölött a kis Jézus,

Hátaim mögött az angyalok... {A sor végében bizonytalan.)

„Tovább is van, csak nem emlékszem má rá”.

Kakasok szóllanak,

Máriát kiáltanak,

Kejj föl szép szűz Mária,

Mert megfokták szent fiadat,

Keresztfára feszítették Három szöggé megszögeszték,

Valamennyi csöpp vér écsöppent,

Angyalokkal fölszédették,

Jézus, Mária színe elé vitették.

194