Burány Béla - Fábri Jenő: Két szivárvány koszorúzza az eget. 142 népdal Zentán és vidékén - Zentai füzetek 8/C. (Zenta, 1969)
Előszó
ELŐSZÓ A "Zentavidéki népballadák" és a "Juhásznóták, betyárdalok, balladák" után ime a harmadik füzetJAz "ezt is megértük" csendes örömével bocsátjuk az olvasó elé. Több mint tizéves, több nekifutású és elsősorban szándékában rendszeres munkánkat igen sok körülmény befolyá soita. Gyűjteményünknek egyik, talán túlnyomó részét az 1952 - 1954 -es időszakban jegyeztük le. A magnószalagos gyűjtésről akkor még nálunk különféle okok miatt nem lehetett szó. Az utólagos szalagra szedés a hatvanas években pedig már igen sok esetben nehézségekbe ütközött, sőt lehetetlenné vált az éneklők elhalása, vagy más vidékre való költözése miatt. Meghalt azóta Tóth Korti Viktória, Bózsó István, az akkor 92 éves Oláh János bácsi, a régi, főleg katonanóták világtalan felsőhegyi me£ tere,* s a mindig tréfás Márkus Mihály Felsőhegyen,az aljon," sőt a viszonylag fiatal Farkas Baráti Jánosné is, akinek a nótái egy váratlan, zivataros, nagy eső miatt nem kerültek utólag sem szalagra. Egy vasárnapra tervezett, és a rossz idő s rossz út miatt elhalasztott éneklés után következő héten szélütés érte. Pár napra rá sir ba is vitte, s az itt közölteken túl is nagyon gazdag dal- és szöveganyaga igy véglegesen magnós rögzités nélkül maradt, usókai énekeseink közül is meghalt az akkor 58 éves Tóth Ágnes néni, kinek sok hajlitással diszes énekmódját, sajnos, szintén nem tudtuk szalagra rögzitve is megőrizni. A begyűjtött dallam- és szöveganyag tudományos felmérését, rendezését szinte szükségszerűen kétes kimenetelűvé tette gyűjtőmunkánk kezdetétől az tény, hogy a Magyar Tudományos Akadémia népzene tárában őrzött» sok ezerre rúgó, összegyíjtött lirai dalkincs megismerése számunkra gyakorlatilag kivihetetlen feladat lenne. Ha a rendelkezésünkre álló /egyébként korántsem kevés/publikált anyag 5.
