Dávid Lajos (szerk.): A Teleki család örökében. A bányavidéki Telekiektől a nagybányai Teleki Magyar Házig (Nagybánya, 2020)

Teleki Blanka

TELEKI BLANKA

Teleki Imre

A nem mindennapi ember fiatalkorában két évet Nagyanyeden, majd Göttingában tanult. Lánya,

Emma elbeszélése szerint enyedi évei alatt az egyik nyilvános vizsgájára „az egész országból gyűlének össze a' legtudósabb emberek", s apja teljesítménye mindegyikük várakozását felülmúlta. A vizsgán jelenlévő költő, Szentjóbi Szabó László utóbb versben üdvözölte „a kis grófot":

Kis Gróf! Szüleid örömére A mint próbádat adtad Gyenge életed erejére Magadfelyűl haladtad!

[Ifjabb Sz. R. B. GrófTeleki Imrének, midőn Exament tartott)

A már felnőtt Teleki Imrét mint jeles műgyűjtőt is számon tartották, aki különösen könyvekre áldozott sokat. Értékes könyvtára egy részét utóbb iskoláknak ajándékozta, néhány példány jelenleg a Teleki Magyar Ház gyűjteményében látható. Lánya, Emma szerint ugyanakkor „védangyala volt az egész vidéknek, messziről folyamodtak hozzá az elnyomottak, a szenvedők, még a betegek is, és senkit sem hagyott vigasztalanul eltávozni magától." Hosszúfalván fenntartott egy ökumenikus „centrális iskolát", amely a környék gyermekei számára is nyitva állt. Emellett más iskolák részére is adakozott.

Tudományos munkálkodását ismerve Wesselényi akadémiai tagságra akarta jelölni, ami a grófnak igen jólesett, a megtiszteltetést mégis elhárította magától. Azzal indokolta, hogy mivel „Erdély Magyarországtól hátrébb kullog", nem akar ő lenni „a tudósokat a tudatlanokkal összekötő láncszemecske."

Kimagasló műveltségét, nemeslelkűségét sógornője, Brunszvik Teréz is elismerte, jóllehet komoly nézeteltéréseik voltak, főként amiatt, hogy a fiatal Blankának egy Isten háta mögötti faluban kellett élnie életét.

Brunszvik Teréz

4Л4