Dávid Lajos (szerk.): A Teleki család örökében. A bányavidéki Telekiektől a nagybányai Teleki Magyar Házig (Nagybánya, 2020)

Teleki Pál

Gróf TELEKI PAL

Házassága

Egyetemi éveiből nem hiányzott a társasági élet: sportolt, túrázott és bolondult az autókért. 1908 késő nyarán, egy átmulatott éjszaka után fiatal arisztokraták némileg italos csoportját utaztatta saját automobilján hazafelé az akkor 31 esztendős gróf, valahol a Mezőségen. A jármű nehezen bírta a rossz utakat: számtalanszor lefulladt, defektet kapott. Talán az anyósülésen utazó 19 éves Bissingen- Nippenburg Johanna grófnő jelenléte tehette, de Teleki kedélyes nyugalommal fogadta a megpróbáltatásokat. „Nem baj. Hogy lenne baj.” - ismételte a sokadik „baleset" után is, és valahogy mindig életet lehelt a járműbe.

1908. november 29-én esküdtek meg, a budapesti Szent István Bazilikában. Két gyermekük közül Mária 1910-ben, Géza 1911-ben látta meg a napvilágot. A házasság mentes volt a viharoktól, hamar kitűnt azonban a házastársak közötti habitusbeli különbség. Teleki Pállal - nyughatatlan szellemi mozgékonyságában és néha egészen gyermeki kalandkeresésében - egy érdeklődőbb természetű asszony is nehezen osztozottvolna.

Az első világháborúban a szerb, majd az olasz

fronton az önkéntes „automobilisták” között teljesített szolgálatot. 1918 őszétől a békekonferenciára készülve elkészítette Magyarország népsűrűség alapján összeállított néprajzi térképét, a híres „carte rouge”-t („vörös térképet”].

24