Dávid Lajos (szerk.): A Teleki család örökében. A bányavidéki Telekiektől a nagybányai Teleki Magyar Házig (Nagybánya, 2020)
Teleki Pál
Gróf TELEKI PAL A háborús veszteség mélyen megrendítette: „Ahhoz, hogy ez a közrend összeomoljon, és vele mindaz, amit védett, ahhoz egy hosszú előkészületre volt szükség. Hosszú évtizedek alatt rágta meg mindazt a destrukciónak férge, lassanként pusztították ki a nemzeti érzést, lassanként szívták ki a keresztény erkölcsöt társadalmunkból.” A bevándorolt zsidóságot tartotta a bajok egyik felelősének, hozzátéve: a velük szembeni intézkedésekre csak a keresztény társadalom érdekeinek megvédése végett van szükség. Ezerkilencszázhúsz Magyarországa, amelyben Teleki első miniszterelnökségét elvállalta, kicsi volt és nyomorúságos. A közlekedés szétzilálódott, az ipari és a mezőgazdasági termelés töredékére esett vissza, az elcsatolt területekről több mint háromszázezren menekültek az anyaországba. A sors kegyetlen fintora, hogy a trianoni békeszerződést is Teleki Pálnak kellett a parlamenttel elfogadtatnia. Teleki és a cserkészet Teleki a cserkészetben látta a modellt, melynek alapján a megcsonkított országban az általa annyira szorgalmazott nemzetnevelés eredményes lehet. Fontosnak ítélte az elitnevelést, mert úgy vélte, hogy ennek hiánya kedvez a diktatúráknak. 1922-ben elvállalta a Magyar Cserkészszövetség irányítását. Egy év után betegség miatt lemondott, de haláláig megmaradt tiszteletbeli főcserkésznek. Igazán jól csak a cserkészek között érezte magát. Részt vett a tábori életben, kivételezést nem fogadott el, életében a cserkésztörvények jelentették a zsinórmértéket. 1933- ban a gödöllői Cserkész-világtalálkozó (Jamboree] parancsnoka volt. / ~25~ Gróf Teleki Pál az 1933-as Cserkész Világtalálkozón
