Dávid Lajos (szerk.): A Teleki család örökében. A bányavidéki Telekiektől a nagybányai Teleki Magyar Házig (Nagybánya, 2020)

Teleki Pál

I

Gróf ШЕИ PÁL

Teleki a hazai automobilizmus akkori nehézségei ellenére (gyakran előfordult például, hogy a gépkocsikat az állataikat féltő gazdák a falvakban megdobálták) mindössze fél órával előbb ért a családi kastélyba.

Teleki 1918 után is szívesen tért vissza Pribékfalvára, jóllehet a román földreform a birtokot gyakorlatilag a kastély körüli park és gazdasági épületek területére csökkentette. 1940-44 között is ő volt az, aki - a „nagybányai" előnevet viselő kormányzó helyett - Nagybányára látogatott.

A földrajztudós

Teleki Pál középiskolai tanulmányait követően Budapesten szerzett jogi diplomát, miközben kedvtelésből földrajzi előadásokat is hallgatott. Tudományos munkássága végigkísérte politikai pályafutását. Első munkája, az 1909- ben megjelent „Atlasz a japán szigetek cartographiájának történetéhez” című műve, egycsapásra a földrajztudósok sorába emelte. 1909-től a Földrajzi Intézet igazgatója, majd a Magyar Földrajzi Társaság főtitkára; a Magyar Tudományos Akadémia is meghívta tagjai közé. Kutató munkát folytatott Európa nagy könytáraiban, Szudánban és Észak-Amerikában tett szakmai körutat. „Japán, Zipangu" című hasonmás földrajzi atlasza „Pribékfalva" helymegjelölésseljelentmeg 1909-ben.