Dávid Lajos (szerk.): Nagybánya és környéke - Bányavidéki kalauz 10-11. (Nagybánya, 2020)
Tartalom
SÉTA NAGYBÁNYA UTCÁIN 125 DlLtnaxtta wn*liuí% "" .lümv1 i£iu& 173-V d őket, és a II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharc idején el is űzték őket Nagybányáról. Csak akkor békéitek meg velük, amikor „magyar születésű fiakat” küldtek ide. A legnevezetesebb az „Atyák” közül Kelemen Didák volt, „aki az akkor Nagybányán uralkodó döghalálban, minden tartózkodás nélkül három évig a népet szolgálta, még életében sok csudákkal tündökölt”. (Szirmay Antal) Sajnos nálunk semmi sem jelzi, hogy itt élt és életét kockáztatta mások életéért! A minorita rend a XVIII. század második felében a négyszög Főtérre néző területét is megszerezte, ahol felépíttette az előbb földszintes, majd emeletes, barokk stílusú rendházat (Konviktust). A jezsuita rend feloszlatása (1773) után egy ideig a minorita rendre bízott középiskola is itt működött. 1880-ban a kolostor egy része tűzvész martaléka lett, de mivel az épület biztosítva volt, a károkat hamar helyrehozták. A négyszög kiegészítéseként a XX. század elején felépült a Magyar (Cri§an) utcában az egyemeletes bérház, s az 1930-as években hasonló céllal a Minorita-közi (30 Decembrie) épület is. Ezeket a Kontaktussal együtt 1948-ban államosították. A magánlakásoknak és különféle városi hivataloknak is otthont adó épületegyüttes visszaszolgáltatása folyamatban van, a Szent Miklós templomban egy ideje ismét a minorita atyák szolgálnak - román nyelven... Ha a minorita rendháztól a Fekete Sas irányába indulunk tovább, a Magyar utcát (Cri§an) keresztezve rögtön az első épület, a család által ismét birtokba vett Dégenfeldpalota (5. szám). Mielőtt elsétálnánk előtte, esetleg letelepednénk pihenni valamelyik közeli vendéglő teraszának I
