Dávid Lajos (szerk.): Nagybánya és környéke - Bányavidéki kalauz 10-11. (Nagybánya, 2020)

Tartalom

utcába (1 Mai), így a kis Marci már onnan látogatta a minoriták cintermi gimnáziumát. Nem tartozott a jó tanulók közé - 12 tanulótársa között ő volt a legutolsó de 13 évesen már próbálkozott a színpadi szerepléssel. Ekkor még sikertelenül: izgalmában egy árva szót sem tudott a színpadon kimondani, mire szégyenében elbujdosott az erdőbe, ahol három napig bogyókon és gyümölcsön élt. Műkedvelőként, 20 évesen érte el első sikerét, s döntött végleg a színészet, és a pálya minden sanyarúságának vállalása mellett. Az akkori Magyarország csaknem minden számottevő központjában játszott, Kolozsvártól Kassáig. Részben az ő alakításának köszönhető, hogy Katona József elfelejtett Bánk bánja megkezdhette diadalútját színpadjainkon. 1838 tavaszán a pesti Nemzeti Színházhoz szerződött, 1844. október 9-én szülővárosa díszpolgárává választotta.

SÉTA NAGYBÁNYA UTCÁIN 121

„Egy férfiút állítok elődbe, kegyes olvasó, ki pelikánként tépi ki önkebléből örömeit s fájdalmait, hogy neked kéjt szerezhessen, kinek napja akkor kel fel, midőn tied letűnik s e férfiú - egy színész, s e színész: Lendvay Márton.” - lelkesedett a Honművész c. lap Lendvayért, aki alig múlt 50 éves, amikor eltávozott az élők sorából. 20-25 ezer ember kísérte utolsó útjára, a Kerepesi-úti temetőbe.

Nagybánya első színháza Lendvay Márton nevét viselte, s mai műkedvelő színtársulatunk is az ő nevét vette fel. 1860-ban egész alakos szobrot állítottak neki az utóbb lebontott budapesti Nemzeti Színház elé, ahonnan a várbéli Országház utcába költöztették - itt ma is látható. Szülővárosában 1900. november 11-én leplezték le jelenlegi városligeti ércszobrát.