Dávid Lajos (szerk.): Nagybánya és környéke - Bányavidéki kalauz 10-11. (Nagybánya, 2020)
Tartalom
Az összeomlás határán álló Lendvay-házat 2004-ben, igen nagy anyagi befektetéssel varázsolták újjá, s a sok kálváriát megélt emléktábla is visszakerült a helyére. Alatta üveglapon a tábla szövegének román fordítása olvasható. A Főtér nyugati oldalát egyetlen monumentális épülettömb, a XX. század első évtizedében felépült hajdani Szent István Szálló foglalja el. Helyén korábban a város által az „ócska városháza” lebontása után 1874-ben felépített „Nagy szálló” és vendéglő állt, amely 3 1 évig igyekezett a követelményeknek megfelelni, 1905. augusztus 10-én azonban hatalmas tűzvész nyomán teljesen elpusztult. A polgári fejlődés lendületében a városvezetők nem sajnálták az áldozatot: 1906-ban 3000 koronás országos pályázatot írtak ki egy olyan épület tervezésére, „melyben szálló, vigadó, színház és több üzlethelyiség helyezendő el”. A pályázat eredményeként az új épület kivitelezési terveinek elkészítésével és a művezetéssel a jónevű fővárosi Bálint és Jámbor tervező irodát (szatmári Pannonia Szálló, debreceni Vármegyeháza stb.) bízták meg. A 20 szállodai szobát, 700 férőhelyes színháztermet, vendéglőt, kávéházat és üzlethelyiségeket magába foglaló szecessziós „nagyszálló és színház” építése valószínűleg már 1908 végén elkezdődött. Az akkor már ismert festő, Thorma János és baráti köre javaslatára felmerült, hogy egy közfürdőt is elhelyezzenek az épületben, ezt a tervet azonban a városi csatornahálózat hiányosságai miatt elvetették. A vendéglő megnyitására 1910. augusztus 20-án került sor. Az emeleti szálloda és a „Lendvay-színház” (később mozi) pedig az év őszén nyitotta meg kapuit - utóbbi a Teleki Társaság műsoros ünnepi ülésével. Az „István” nem csak szálloda volt, de a közélet és művelődés otthona is. Szobái közül nem egy szolgált műteremként, vagy tehetősebb festők otthonaként. Az étterem egyben kiállító helyiség is volt, vásárlásra csábítva a betérő módosabb polgárokat és idegeneket. Minden kolóniabeli művésznek három képpel volt joga a havonta cserélődő kiállításon részt venni, s hogy viták ne legyenek, a falmezők felosztását sorsolással döntötték el. A bal oldali szárnyon működött az 1920-30-as években a híres Berger cukrászda, vagy „Bergeráj”, ahol a nagybányai festők ugyancsak kiállították, árusították munkáikat 122 NAGYBÁNYA ÉS KÖRNYÉKE
