Balogh Béla (szerk.): 1848-1849 Nagybányán. Okmányok a forradalom és szabadságharc nagybányai vonatkozásaihoz - Bányavidéki kalauz 6-7. (Nagybánya, 2014)
Tartalom
284 1848-1849 NAGYBÁNYÁN 358. 1849. május 23., Nagybánya. A hadtestületektől hazatért volt önkéntes nemzetőrök helyzetét kivizsgáló városi küldöttség jelentése, a megnevezetteknek a szabadságharc különböző helyszínein való jelenlétük feltüntetésével. Az idei Jegyzőkönyv 404. számja alatt megbízattunk, hogy a város által kialakított 14 önkéntes nemzetőrök közül a célnak s rendeltetésöknek meg nem felelve hazajött egyéneket számoltatva, hazajövetelük oka és célja felett vizsgálódjunk. Eljárásunk eredményei következő: Hazajöttek eddig: Bottyán János, Kettnei Mihály, Szilágyi János, Agricola Ágoston, Traxler János, Makrai Károly és Nemes Kálmán. Még távol vannak: Csengeri József, Nógrádi Antal, Fábián Pál, Albert Ferenc, Bindás János, Múzsái András és Ladányi Dániel. A hazajöttektől magokkal hozott irományaikat bekértük, s azokat 5 darabban a, b, c, d és e alatt ide mellékeljük. Első volt a hazajövetelben Bottyánjános és ez fegyverét s egész öltözetét magával hozta. О a felső táborból, a bábolnai ütközet után, bizonyos szállítmánnyal Debrecenbe küldetett a zászlóaljtól. Debrecenből ismét vissza kellett volna térnie zászlóaljához, de ő ahelyett ide haza Nagybányára jött és itthon volt több napokig. Itthon, a mások figyelmeztetése után jelentette magát a katonai parancsnokságnál, kitől is az itthon maradásra 10 napi engedelmet nyervén, ez alatt magát lóval ellátta, gyalogból huszárrá ütötte fel magát s mint ilyen, a helybeli katonai parancsnokságtól a töltény szállító fedezethez kapcsolva, Kolozsvárra s innen a táborba údeveleztetett. Kolozsváron, az ottani térparancsnokságtól az a. alatti útlevéllel látatott el, melyben Zempléni zászlóaljbeli őrmesternek lenni mondatik. Pedig az, hogy ő azon zászlóaljnál őrmester lett volna, társainak, kik vele ugyanazon zászlóaljba és századba voltak besorozva, nem igaz. Kolozsvárról utazott a táborba Szebenig és onnan vissza hazáig. Elbocsátó levele az a. alatt felmutatott útlevelén kívül nincs. Bottyán János hazajövetele után nemsokára hazajött Kettnei Mihály. Ez, maga és társai előadása szerint is, a bábolnai ütközetnél foglyul esett, honnan azonban valahogy kiszabadulhatván, Debrecenbe ért. Debrecenből a Térparancsnokságtól a b. alatti útlevelet hozta, melyben, mint a testi gyengesége miatt szolgálatra alkalmatlan, hazáig bocsájtották. Ez sem rendes elbocsájtó levél ugyan, de legalább a nevezettnek igaz utoni hazajövetelét tisztán kimutatja. Szilágyi János, Agricola Ágoston és Traxler János a c. alatti bizonyítványt hozták magukkal Debrecenből. Ezen bizonyítvány sem rendes elbocsájtó levél. Nem is mondja, hogy a nevezettek, mint győzelemig állított önkéntesek, végképp elbocsájtatnak, hanem azt mondja, hogy miután a zászlóalj széteresztetett, a fennebb említett közvitézek is haza bocsájtatnak. Fegyvereiket a ministerium letartóztatván.
