Magyar Zoltán (szerk.): Tatárok, betyárok, bányarémek. Folklórhagyományok Nagybánya vidékén - Bányavidéki kalauz 4-5. (Nagybánya, 2010)
Tartalom
98 BETYARMONDAK gatni az ég felé, s iszonyú büdöseket eregetett, hogy röptűkbe leszédültek tőle a madarak. Erre már az Úristen is elvesztette a türelmét, dühbe gurult, s villámokkal kezdte csapkodni az ördög csurdé seggit, de az rá se hederített, csak incselkedett tovább. Az Úristen már nem tudta, mit tegyen dühében. Pintye Grigor akkor ott egy pojánán deleltette a disznókat. Látta, hogy cikáznak a villámok, s mind egy szakadékba csapnak le, s erre mindig nagyokat durran a szakadék. Olyan lárma vót, hogy nem tudott tőle nyugodni a jószág. Pintye már megunta, oszt felkelt a gubájáról, vette a karikás ostorát, gondolta, megnézi, mi van ott, mert az mán nem tiszta dolog, az biztos. Hát amikor odaért, látta, mit művel az ördög, akivel szemben már a megdühödött Úristen is tehetetlen volt. Pintye levette a vállárul a karikás ostort, egyet cserdített, hogy kicsapja a csapót, aztán úgy odacsattintott az ördög pucér seggire, hogy rögtön szétrepedt, mint tavasszal a jég, oszt még füstölt a csapója. Az ördög látta, hogy ez mán nem tréfadolog, hamar felrántotta a nadrágját, s bebújt a barlangjába. Az Úristen meg lejött Pintyéhez, kezet fogott vele, s megveregette a vállát, oszt azt mondta neki:- Na fiam, amiért kimentettél ebbül a nagy bajombul, elvarázsollak téged, hogy a testedet ne járja még a puskagolyó se. Tényleg úgy is vót, mert hiába lütték Pintyét később, lepergett róla. De az ördög tudta, hogy ott meg lehet sebezni Pintyét, ahun az Úristen ujja érte Pintye vállát. Oszt egyszer egy öreg várőrtől elcsermálta a puskáját, tett bele három szentelt búzaszemet meg három tavaszi csikó lábából elhullajtott patkószeget, oszt megcélozta a Pintye bal vállát. így sikerült Pintyét megölni, de akkor mán nagyon nagy vitéz vót, oszt mindenki megsiratta. [Nagybánya-Veresvíz] 50. A híres betyárvezér akkor még Budfalván szógált Stupnál. A disznókat legeltette a réten egész nap, és csak fütyörészett, meg furulyázott, énekelt. Nagyon értette a módját. A menyecskéket nem lehetett vóna még erővel se otthun tartani, úgy szerették hallgatni a Pintye nótáját. О meg csak énekelt kedvire, semmire se vót gondja, mert vót a csürhében egy nagy kan, az ügyelt a nyájra. Egy vén banyáé vót a, Grigor csak úgy ügyelt rá, nem kért érte fizetséget. Mikor aztán télfele kotyecre fogták a nyájat, az öregasszony
