Magyar Zoltán (szerk.): Tatárok, betyárok, bányarémek. Folklórhagyományok Nagybánya vidékén - Bányavidéki kalauz 4-5. (Nagybánya, 2010)
Tartalom
TÖRTÉNETI MONDÁK kőfallal kiépítették, de még mindig tele van a Zazar medre kövekkel. A kövek között nagy méltósággal csobogó, magát néha folyónak képzelő patak ma is híreli Nagybányán végig a régi dicsőséget. De amikor elér a Kákás-mezőre, elfogy a kőfal, be-berogyadozó mederben ténfereg a Szamos felé. Na, én most olyat teszek, amilyet a Zazar se tud megtenni: visszakanyarodok oda, ahonnan elindultam. Amikor a felsőbányaiak a gátépítéshez kezdtek, a szász embernek nem nagyon akartak hinni, nem bíztak benne. De amikor látták, hogy a patak útját elzáró gerendagát egy pillanat alatt hogy omlik össze, nagy álmélkodva a magyarok is, a románok is csak annyit tudtak mondani, hogy: a szász zár, a szász zár. Na, azóta hívják így magyarul is, románul is a nagy méltóságra szert tett patakot, amely ahogy elhagyja Nagybányát, elveszíti minden rangját, s mocskos vize szemétkupacok közt somfordálva, a nagy meddőhányók árnyékában, a régi nagy dicsőségére már gondolni se tud. Csak a nevét őrzi még. S hirdeti, hogy hiába a nagy rohanás, a fényes vitézkedés, végül minden dicsőség elenyészik. Csak a nevében rejtve él még a múlt: Zazar, Sasar. Az asszonyok, a királyok dicsősége múlandó, csak a patakok híre halhatatlan. [Nagybánya-Veresvíz] 14. Amikor a tatárok az országba jöttek, a Gutinon, a Rozsályon meg a Fekete-hegyen sehogy sem tudtak áttörni. Akkor egy helyen megrepedt egy szikla, azon át tudtak előnyomulni. Ezt a helyet elnevezték Tatár-hágónak, de nem sokáig. Az izvorai favágók tudták, hogy ott fognak viszszajönni, ha Kapnikot, meg Nagybányát kirabolják. Ezért a sziklafal tetején lévő fenyőfákat befűrészelték, köveket gyűjtöttek. Fent meg egy Bagossi László nevű vót a vezérük. Mikor aztán megjöttek a tatárok, jól megpakolva, s az eleje már felért volna a gáthoz, kinyitották a zsilipeket, s a víz a kövek között összemorzsolta őket. A fákat, köveket ledobálták, s ezzel a szakadék alsó részét elzárták, hogy ne tudjanak visszamenekülni. Akkor hirtelen nagyon szűk lett a tatároknak ez a hágó. Mind elpusztult. Akkor nevezték el Tatárszorosnak. [Nagybánya-Veresvíz] 15. A tatárok annyian vótak, mint a fenyőn a levél, a kapnikiak meg alig-alig. Nem mertek hát velük szembeszállni, hanem elmenekültek az erdőbe. A jó vastag fákat úgy háromnegyedig bevágták, és mindegyik mögé odabújt egy ember.
