Magyar Zoltán (szerk.): Tatárok, betyárok, bányarémek. Folklórhagyományok Nagybánya vidékén - Bányavidéki kalauz 4-5. (Nagybánya, 2010)

Tartalom

MONDÁK A TATÁROKRÓL

69

Ez már régen vót. Azóta sokan sokféleképpen átkozódtak itt, de azt mondják az emberek, hogy negyvennyóc óta nem fog az átok. Ez így is van, mert ha fogna, akkor az István-torony már rég a főd alá süllyedt volna, mint valamikor a- Klastrom-réten a gonosz papok kolostora, mert azt úgy elátkozták, hogy meg is fogta az átok. Igaz, nem a tatároké, hanem a szegény bányászoké. De most már ők is hiába átkozódnak, tatárok meg már rég nincsenek, elkotródtak végképp erről a vidékről. [Nagybánya-Veresvíz]

A Kakas-pojána

9. Amikor a tatárok betörtek Nagybányára, az emberek elmenekültek fel a Fokhagymásra, úgy, hogy sehogy sem tudtak rájuk akadni, hogy rabszíjra fűzve elvihessék őket. Vártak, vártak, de csak nem jött elő senki, mert ott fenn a pojánán rengeteg vad tyúk, meg vadkakas volt, nem éheztek az emberek.

Mikor aztán a tatárok már nem győzték várni őket, akkor nagy csüngő orral továbbmentek. Pedig mehettek volna gyorsabban is, mért a tarisznyájuk is üres volt. A bányaiak meg azt a rétet, amelyik megszabadította őket a tatároktól, elnevezték Kakas-pojánának. [Nagybánya-Veresvíz]

A Kereszthegy nevének eredete

10. A tatárjárás idején egy Kreitzer nevű bányász a társaival a hegy tetejére menekült a pusztulás elől. A tatárok nem vették észre őket. A hegy csúcsáról lenézve a hegyet kereszt alakúnak látták. Azt gondolták, ez mentette meg őket. Ezért egy nagy tölgyfa keresztet állítottak oda. Azóta nevezik így ezt a hegyet. [Nagybánya-Veresvíz]

A VlRÁGHEGY NEVÉNEK EREDETE

11. Akkor a tatárok elpusztítottak mindent, és rabszíjon hordták el az embereket, mikor Asszonypatakához közeledtek a tatárok, egy asszony azt tanácsolta az embereknek, hogy a Fokhagymás-völgybe rejtőzködjenek el. Ügy is volt. Egy