Magyar Zoltán (szerk.): Tatárok, betyárok, bányarémek. Folklórhagyományok Nagybánya vidékén - Bányavidéki kalauz 4-5. (Nagybánya, 2010)
Tartalom
TÖRTÉNETI MONDÁK felgyújtották, az el is égett, s a harangozó, aki a toronyból figyelte a tatárokat, amikor érkezni látta őket, félreverte a harangokat, hogy jelezze a veszélyt. A tűz már elemésztette a lépcsőket, a nagy gerendák megszenesedtek, leszakadtak, de a harangozó csak kongatott, mert a lépcső nem vezetett fel a toronyba. Oda egy négyméteres létrán lehetett felmászni. A legfelső lépcsőtől a létra is tűzet fogott, megroggyant, s a mélybe zuhant. így a tűz nem ért fel a harangokig. A harangozó meg csak verte félre a harangokat. így adta tudtára az egész környéknek a veszedelmet. Mikor a tatárok látták, hogy a toronyban a lépcsők, gerendák már lehullva szenesedtek, füstöltek, ropogtak, s a harangok még mindig kongtak a toronyban, rosszat sejtettek, nagyon megijedtek, mert nem embertől való dolognak vélték. Egy darabig riadtan, tanácstalanul hallgatták a kongást, aztán hirtelen lóra pattantak, s uccu világ, elvágtattak. Tán még most is vágtatnak, de a nyomukat már elhordta a szél. Lehet, még most is hallják a magyarok segélykiáltásait: Isten, segíts, Isten, segíts! Szegény harangozó ott fenn a magas toronyban a nagy lárma, jajveszékelés közepette úgy értette, hogy azt kiabálják, hogy István segíts, István segíts! - mivel ha szentnek nem is, de őt is csak Istvánnak hívták, és egyre nagyobb lendülettel lódította a harang oldalához a harang bunkós nyelvét. Szerencsétlenségére, mert egy ilyen lendülettel egyszer csak maga is meglódult, hogy kirepült a toronyból. Szerencsétlen ember szörnyethalt. Azóta senki se vitatja Nagybányán, hogy ez az István nevű jámbor szolgája az Úristennek szent volt, nem volt, de a tornyot máig is egyszerűen csak István-toronynak hívja mindenki, pedig eredetileg a szent királyról nevezték el azt a tornyot. De úgy látszik, szerethette a Jóisten ezt a jámbor szolgáját, mert előre oda rendelte számára fejfának a hatalmas tornyot, amelyet máig se bírt elemészteni se a földi, se az égi hatalmak pusztító tüze, pedig nem egyszer próbálkoztak az ártó erők a torony elemésztésével. Még azt is mondják, hogy a menekülő tatárok elátkozták ezt a tornyot, hogy ha lentről nem fogja a tűz, akkor a menkű fentről verje szét. Lehet hogy egy kicsit fogott is ez az átok, mert a villám kétszer-háromszor is belecsapott a toronyba, s leégette a tetejét, de szétverni az se bírta.
