Magyar Zoltán (szerk.): Tatárok, betyárok, bányarémek. Folklórhagyományok Nagybánya vidékén - Bányavidéki kalauz 4-5. (Nagybánya, 2010)

Tartalom

A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARC

idejük visszasétálni a Homoród túlsó partjára, s ott fogadni a kurucokat, ahogy illik.

Hát bementek nagy garral a csárdába. Ott nagy a rend, a csend, az üresség. A fogadós valahol hátul vót, végre előkerült. Nagyon meg vót ijedve, mert előtte való nap nem kisebb ember vót a vendége, mint maga a méltóságos fejedelem. A fogadós gyorsan megterített szép fehér abrosszal, s hozott egy jó kisüstit étvágygerjesztőnek. Benne vót abba a tüzes ördög, oszt megoldotta a labanc nyelvit. Koccingattak a sikerükre, mert azt hitték, senki se érti, mit cváncognak. A fogadós meg magukra hagyta őket, kiment. Hamar indította is titokban a lányát a Nagy-réten, a Balkán-háton, a Szőke-mocsáron, a Lú-kerten keresztül egyenesen a szatmári várba a hírrel a kurucokhoz miheztartás végett.

Egyszer csak kiabálnak, csapkodják az asztalt a csárdába. Szalad a fogadós. Mondják, hogy ők éhesek, enni akarnak. Mutatják is, ha nem hoz hamar enni, akkor megeszik a fogadóst. Na, az gyorsan előkotorja a tegnapi étlapot. Magyarázza, hogy válogassanak kedvükre, mert minden van. Olvassák, de nem értik, nézegetik, tanakodnak. Egyszer a generális rámutat egyre, azt mondja, neki ez kell. A többi se mert mást kérni. Gondolták, valami helyi finomság, megkóstolják.- Gyorsan, gyorsan! - már előre nyalogatják az ajkukat. Finom ízek csiklandozták őket máris.

De a fogadós csak bámult, nem mozdult, most igazán nem értette. Szörnyen meg volt ijedve. Tudta, hogy most neki vége, mert meg fogják ölni, szét fogják hasítani, apróra fogják szabdalni. A tisztek rákiabáltak, hogy menjen már, mit akar. A fogadós nagy megijedve be is ténfergett a konyhába halálsápadtan. S mondja a feleségének, hogy a generális húsz adag szecskát rendelt, ami oda vót írva az étlapra, de nem az embereknek, hanem a lovaknak. Oszt ütet kizavarták, nem hagyták, hogy megmagyarázza, hogy az a lovaknak van. Ha ő azt most kiviszi, akkor őt felakasztják, s a disznókkal etetik meg, ha meg nem visz semmit, akkor rágyújtják a házát. Azt mondja az asszony:- Ejnye már, jó uram, hát ezért vagy úgy kétségbe esve! Ne félj, nem lesz semmi baj! Ügy jól tartjuk őket, hogy megemlegetik, mert ilyet még a császár asztalánál se kapnak!

Azzal a szecskát hamar beöntötte egy nagy lábosba, egy jó kanál zsírt tett alá. Jól megpirította. Csinált egy jó sűrű lisztes rántást, azzal összekeverte a szecskát, paradicsom