Magyar Zoltán (szerk.): Tatárok, betyárok, bányarémek. Folklórhagyományok Nagybánya vidékén - Bányavidéki kalauz 4-5. (Nagybánya, 2010)
Tartalom
TÖRTÉNETI MONDÁK mártással leöntötte, gyorsan kiporciózta mindegyik tányér közepébe, három tükörtojást is tett, és már lehetett is felszógálni. Szaladtak is vele, és a fogadósné kézzel-lábbal magyarázta, hogy ezt csak forrón lehet enni, mert ha elhűl, akkor egy kicsit rágós lesz. Tömte is magába gyorsán a labanc, hogy majd megfúlt, mert már nagyon éhes volt, de amikor a generális rájött, hogy egy málékóró van az ételébe, amit nem bírt megrágni, akkor egybül kitalálta, hogy ővelük szecskát etettek. Es akkor rögtön elkezdtek öklendezni, csuklani, böfögni, okádni. Olyan zene se vöt abba a csárdába azóta se! Kidülledt szemekkel mind óklendezett, s a szecska sugárba jött belőlük, mint a vizipuskábul a sárié. Amikor magukhoz tértek, a generális rögtön kiadta a parancsot, hogy a fogadóst is, a fogadósnét is azonnal fogják el, és aprítsák szecskára. A fogadós szegény csak reszketet, de a fogadósné azt mondja, nem addig van a’, hozzájuk egy ujjal se merjenek nyúlni, mert ők csak a parancsot teljesítették, oszt azért nekik nem halál jár, hanem kitüntetés, mert űk az ilyen délceg tiszturakkal álmukba se mernék megtenni, hogy ne azzal szógálják ki, amit szemük-szájuk megkíván, hanem helyette valami löttyöt adjanak, vagy krumplitokányt tegyenek eléjük. Űk ilyen fáin tiszturakrul gondolni se merték, hogy még olvasni se tudnak, csak bikkmakkolni. Oszt nem értik, amit elolvasnak, pedig űk pontosan azt hozták, amit rendeltek. De hát ki hitte vóna, hogy egy generális lovának is több esze legyen, mint egy generálisnak, mert az, ha valamit megkíván, azt jóízűen meg is eszi. Olyat még az se kíván meg, ami nem ízlik neki. De azért ne keseredjen el, mert nagy az Isten állatkertje. Osztán a bécsi dámáktul, ha megkérdi, hogy mi az, ami nehezen megy be, és könnyen jön ki, azok biztos másra fognak gondolni, és sose fogják kitalálni, hogy az a körtvélyesi fogadós szecskája, amit könnyebb kiadni, mint bevenni. Meglehet, akad Bécsben is olyan bolond, engedelemmel legyen mondva, aki ezt a szecskát is beveszi. Na, a generális kénytelen vót belátni, hogy a fogadósnénak igaza van, hogy ő legalább élve megúszta, nem úgy, mint az a mafla zsoldosa, akit egy szoknya szele egyből a másvilágra suhintott. Arra gondolt, hogy milyen jó, hogy neki a bécsi libegő szoknyák között tőtt el a fiatalsága, nem ilyen örvénylő szoknyaszélben, amilyen itt van, s amelyben közben
