Magyar Zoltán (szerk.): Tatárok, betyárok, bányarémek. Folklórhagyományok Nagybánya vidékén - Bányavidéki kalauz 4-5. (Nagybánya, 2010)

Tartalom

TÖRTÉNETI MONDÁK

ország, csak ennek a kapuját nem Szent Péter őrzi, hanem a tüzes nyelvek, oszt ide nehezebb a bejutás, mint oda. Tudhatta vóna a labanc is ezt, mert ütet se a Szentiélektől foganta az anyja!

Na, elég az hozzá, hogy az esetet jelentették a generálisnak, az meg összetrombitálta a népét, és jól leteremtette őket. Aszongya, hogy nem azért hozta üköt Majlandbul, vagy hunnan a fraiicbul. Meg nem azért fizeti nekik a zsoldot, hogy itt a szoknyák után futkosva a másvilágon kössenek ki, hanem azért, hogy a rebellis kurucokat a császár őfelsége hűségére szoktassák.

Nagykutya vót ez a generális, csak egy kicsit butyinka. A császár úgy uszította, ahogy akarta, nem úgy, mint a többi nyakas trottyot. Ennek csak azt mondta, hogy: rá, Butyin! És ez máris úgy szimatolt a kuruc után, mint a vizslakölyök a fácán után. De fondorlatos esze is vót. Előbb csak ólálkodott az ellenség körül, szimatolt, s csak akkor támadt rá a kurucra, ha biztos vót a győzelembe. Ha nem, akkor csak körülötte cikázott nagy fennhéjázva, hogy felingerelje őket, és így kicsalja a jó állásukból, s aztán csihé-puhé, adj neki, mert jó lovaik voltak, meg jó fegyverük. Ha egyszer beindultak, nem retiráltak meg egykönnyen. Na, most is így tett ez a Rá, Butyin. Kiválogatott egy jó csapat labancot, s kiadja nekik a parancsot, hogy menjenek ólálkodni a vár köré, kémleljék ki, hogy mit csinálnak a kurucok, és jelentsék. Ha meg a kurucok üldözőbe vennék őket, az se baj, csak meneküljenek ide vissza, mert ü itt fogja vágni a kurucokat a seregével, oszt mindet a Homoródba hányatja. Nem mondom, jól kitervelte!- Na, erre meg kell inni az áldomást! - azt mondja a főtiszteinek, mert van idő, amíg jelentést kapnak, vagy hozzák magukkal füröszteni a kurucokat a Homoródba.

Na, úgy is vót. Körtvélyes vége akkor oda rúgott ki a Homoródra, oszt a végibe vót egy úri csárda. Az épület még ma is ott van, a kűhídtul visszább. Később bikaistálló lett belőle, most meg iskola. A falu most már egész addig ér, de még ma se mer átterjeszkedni a Homoródon, pedig már kűhidat raktak rá. Nincs az az árvíz, amék arra felmenne. Meg tán labanc sincs, de azért a falu népe mégse megy tovább. A dolognak a vége az lett, hogy a generális a főtisztjeivel együtt átment a Homoródon, s be a csárdába mulatni. Persze, jó erős őrséget szervezett, hogy ha baj van, legyen