Magyar Zoltán (szerk.): Tatárok, betyárok, bányarémek. Folklórhagyományok Nagybánya vidékén - Bányavidéki kalauz 4-5. (Nagybánya, 2010)
Tartalom
TÖRTÉNETI MONDÁK 61 MÁTYÁS KIRÁLY MÁTYÁS ÉS A BÁNYABÁRÓ 1. Egy bányabáró nagyon nyomorgatta a bányászokat. Hírit vette annak Mátyás király, és titokban beszegődött a bányába tisztviselőnek, hogy nyugodtan szétnézhessen egy kicsit. Látta, hogy milyen gazemberségre készülnek a bányagróf emberei, de hagyta. A pénztáros igazságos ember vót, nem akarta, hogy becsapják a bányászt. Ezért el akarták tenni láb alól. Kieszelték, hogy feltörik a kasszáját, ellopják a pénzt, becsukatják. Úgy is vót. Befalazták a bányába a szerencsétlent. Másnap megjelent Mátyás király nagy kísérettel, és kiszabadította, a bányabárót meg a pereputtyát elcsapatta. Nagyon a szívén viselte a bányászok sorsát, merthogy a város azelőtt az anyjáé vót. De ő mindenhova elment, ahol a szegényeket sanyargatták, és igazságot tett. [Nagybánya-Veresvíz] MÁTYÁS ÉS AZ ASSZONYPATAKI LEÁNY 2. Lakott régen Asszonypatakán egy dombon egy özvegyasszony. Annak volt egy nagyon szép lánya. De az olyan szép volt, hogy csudájára jártak. Akadt is kérője rengeteg, de a lány mindet kikosarazta. Azt mondta, ő csak olyanhoz megy feleségül, aki szereti a virágot. Mindig a kiskertjében a virágokkal majmolt. Arra járt egyszer Mátyás király álruhában. Neki is megtetszett nagyon a lány, meg is kérte hamarjában. О volt a kilencvenkilencedik kérő. De a lány még akkor se ment hozzá, amikor Mátyás megmondta neki, hogy ő a király. Volt akkor a király seregében egy ügyes kertészlegény, az tetszett a lánynak. Hozzá is ment feleségül. Mátyás király nászajándékba nekik adta az egész dombot, amit ők beültettek virággal. Aztán boldogan éltek, míg a világ világ. A virágok még most is ott nyiladoznak a dombon, azért nevezik Virág-hegynek. [Nagybánya-Veresvíz]
