Magyar Zoltán (szerk.): Tatárok, betyárok, bányarémek. Folklórhagyományok Nagybánya vidékén - Bányavidéki kalauz 4-5. (Nagybánya, 2010)
Tartalom
BEVEZETES 48 Noha Felsőbányán nem terem meg a szőlő, a szüreti népszokások az őszi szokásrend fénypontját jelentették e vidéken is. A felsőbányaiak Szinérváraljáról és a környékéről vásárolták meg a szőlőt, amit szekerekkel szállítottak haza színes külsőségek közepette (1325.). A jeles eseményt szüreti bál koronázta meg, amelyben ugyancsak fontos szerepe volt az ünnepi külsőségeknek és a különféle játékos szokáselemeknek (bálterembe állított szőlőlugas, cigánynak öltözött alakoskodók, a búzakoszorúba rejtett bor ellopása stb. - 1326.). Szilágyi Erzsébet feljegyzése szerint e népszokás Misztótfaluban is élt. Ugyancsak ő örökítette meg a névnapi köszöntés egy sajátos, Nagybánya-vidéki változatát: a szokás e módját a bányavárosokban csakis fiatal fiúk és lányok gyakorolták, akik az ünnepelt személy házához érve bőség- és termékenységvarázsló célzattal az ajtóhoz egy hamuval megtöltött cserépfazekat vágtak, ekképpen köszöntve a házigazdát (1328.). A szokáshagyomány részét képezik mindazon népköltészeti szövegek is, amiket a jeles esemény alkalmával köszöntők vagy énekek formájában elmondtak, elénekeltek. A névnapi köszöntők mellett a folklórgyűjtések tanúsága szerint különösen gazdag e vidék újévi, húsvéti és karácsonyi köszöntőkben (1329-1336., 1337-1346., 1347-1355.). A bibliai motívumokban bővelkedő kántáló énekek (lásd: 1355.) mintegy átvezetnek a karácsonyi ünnepkör legszínesebb momentumához, a szatmári és máramarosi bányavidéken a magyarság körében már régtől fogva honos pásztorjátékhoz, illetve betlehemes népi színjátékokhoz. E kötetben két 19. századi rétegzettségű betlehemes játék szövegét adjuk közre - mintegy a táji elterjedést is érzékeltetve - Máramarosszigetről és Nagybányáról.103 A két szöveg közül valószínűleg a korábbi a nagybányai betlehemes (1356.), amit a népi kozmogóniával kapcsolatos kutatásairól ismert Lugossyjózsef (1812-1884) gyűjtött valamikor a 19. század első felében. A pásztorjáték dalbetétei között van protestáns és katolikus változat is, alkalmazkodva a színjáték közönségének az igényeihez. Az utóbbi változat szövegében szereplő latin nyelvű versbetét104 nyelvileg enynyire koherens módon viszonylag ritkán lelhető fel más betlehemesekben, melyekben a latin szavak - akárcsak a pásztorok egyes román nyelvű megnyilvánulásai - többnyire csak halandzsaszerűen szerepelnek.
