Magyar Zoltán (szerk.): Tatárok, betyárok, bányarémek. Folklórhagyományok Nagybánya vidékén - Bányavidéki kalauz 4-5. (Nagybánya, 2010)
Tartalom
HIEDELEMMONDAK ES HIEDELMEK .41 A megjelenés helyében is mutatkozik eltérés. Míg a Nagybánya vidéki bányipásztor csak kimondottan a bányában jelenik meg, sehol másutt, a rónaszéki bányimanó a bányákban és a környező vidéken, hegyeken, erdőben, vagyis a bányászok életterében is.” A hiedelemkor kialakulására világít rá Görbe István verespataki gyűjtése (117.). Történelmi tény, hogy régen a bányákban előszeretettel alkalmazták a kisebb, alacsonyabb termetű embereket, akik értelemszerűen könnyebben mozogtak és haladtak előre a szűk járatokban, mint a magas és nagytestű bányászok. Egy kapnikbányai mondában a román hatásra szkaraoszkinak mondott bányaszellem bosszút áll a hallgatás tabuját megszegő bányászon: bányaomlás temeti maga alá az illetőt (124.). Hasonlóképpen főként a Nagybánya vidéki mondákban fordul elő, hogy a bányaszellem mármár démonikus lény: két helynévmagyarázó monda a Fekete-hegy és a Kereszthegy elnevezését is velük hozza öszszefüggésbe (134—135.), az egyik veresvízi történet szerint egy kincskeresőt egyenesen felfaltak a bányarémek.90 A vidék másik fő, e tájra jellemző hiedelemalakja-hiedelemlénye a vadleány, amely egy nagybányai mondában (143.) erdei lány néven fordul elő. Mint azt a gyűjtemény mutatja és a közelmúlt recens gyűjtései is igazolják, a vadleány e vidéken elsősorban a máramarosi folklór része. Máramaros egyszersmind a magyar néphitben e hiedelemkor legészakibb elterjedési területe. E kistáji elbeszélés-hagyomány tematikai változatossága a gyimesi és Lápos-völgyi hagyományokéhoz mérhető gazdagságú, ám akárcsak a bányaszellemmel kapcsolatos hiedelmek esetében, a vadleányról szóló képzetekben is jelentkeznek csakis Máramarosra jellemző tájspecifikus vonások. A máramarosi vadleány többnyire fehér ingben vagy meztelenül jelenik meg, ám testét szőr csak ritkán borítja, ellentétben a délebbi kárpáti területekkel. Többnyire szép küllemű, vonzó, csábító teremtés, aki természetfeletti erővel bír, s ha megharagítják, vihart, szelet képes előidézni, sőt akár el is pusztíthatja az embert (148-150.). Egyes magyarlakta települések határában (Rónaszék, Hosszúmező) számon tartanak olyan barlangot is, amely a vadleány tanyája volt (142.). A rónaszéki Vadlány-barlangját a Berszán-patakra vezető út melletti Hidzsa nevű erdő sziklás oldalán máig számon tartják a környékbeliek, hasonlóképpen azon a Hurguly nevű - Rónaszék és Máramarossziget közötti - erdő bori-
