Magyar Zoltán (szerk.): Tatárok, betyárok, bányarémek. Folklórhagyományok Nagybánya vidékén - Bányavidéki kalauz 4-5. (Nagybánya, 2010)
Tartalom
HIEDELEMMONDAK ES HIEDELMEK 39 tulajdonságok eredetére keresnek megokolást. Egy múlt század elején feljegyzett felsőbányái mondában Jézus és Szent Péter földi vándorlásai kapcsán a részegség eredete nyer bányászokra alkalmazott helyi árnyalatot.87 Kárpát-medence szerte elterjedt narratívtípust képvisel az a veresvízi történet, amely a teknősbékában egy fösvény asszonyt örökít meg (113.), aki a dagasztóteknő alá bújt, csak hogy ne kelljen megkínáljon frissen kisült kenyeréből egy a házába betérő koldust. E monda/legendamese (lásd: MNK 751/1.) az ismert szövegváltozatok többségében ugyancsak az emberek között járó-kelő Jézussal összefüggésben van elmesélve (ő átkozza teknősbékává az asszonyt). Nagybánya-veresvízi hagyomány szerint a Morgó nevű hegyben valaha óriások laktak, s e hajdani tűzhányó valójában az ő morgásukról kapta a nevét (115.). Sok tekintetben rokon ezzel az Erdély délkeleti csücskében, az erdővidéki Nagy-Murgóhoz és az Alsórákosi-szoros két oldalán emelkedő két Tepőhöz társított hiedelem, mely kialudt vulkánokat a környékbeli nép valaha szintén a föld korábbi mitikus lakóival, az óriásokkal hozta összefüggésbe. Archaikus folklórképzetek tűnnek fel abban a rónaszéki hiedelemgyűjtésben is (116.), amely a kolerát megszemélyesítő, cmmámk mondott betegségdémonról szól. E hiedelemkor a szórványos feljegyzések szerint az utóbbi évszázadokban kivált a keleti magyar nyelvterületen (Erdélyben és Moldvában) volt elterjedt, s mint démonikus hiedelemalak, a román néphitnek is része. A máramarosi románok képzeletében duma pädurii (erdei csuma) a neve, aki nevéből láthatóan az erdőben él, ám ha az emberek nem elég elővigyázatosok, bemerészkedik azok otthonaiba is. Ezzel rokon a gyűjteményben szereplő rónaszéki hagyomány is: a rónaszéki magyarok szerint a csuma külső megjelenésében egy csúf öregember, aki hívatlan toppan be, ha este elfelejtik becsukni a kaput, és aki ha kétszer jár ugyanazon a helyen, képes elpusztítani az egész háznépet. Versényi György 1890-ben publikált tanulmánya (A bányarémről)m óta tudjuk, hogy bányász-hiedelmekben Eszakkelet-Partium bányavidékei is gazdagok voltak. Az utóbbi félszáz év folklórgyűjtései azt mutatják, hogy e hiedelmek még a modern korban is gyűjthetők, regisztrálhatók voltak mind Nagybánya környékén, mind pedig a néhai sóbányászok lakta máramarosi településeken. E hiedelemkor
