Magyar Zoltán (szerk.): Tatárok, betyárok, bányarémek. Folklórhagyományok Nagybánya vidékén - Bányavidéki kalauz 4-5. (Nagybánya, 2010)
Tartalom
BEVEZETES 36 saságot. Ez a dolog egész felső-Magyarországon köztudomású és korántsem mese.”82 A Magyar Simplicissimushm még csak „egy erdélyi fejedelem” szerepel a nevezetes mondással összefüggésben, Révai Károly 19. századi feldolgozásában („balladájában”) azonban az uralkodó (I. Rákóczi György) már nevesítetten jelenik meg,83 és ilyen formában („Rákóczi apja”) része a Görbe István által Nagybánya-Veresvízen hallott szájhagyományozott mondának (65.). A Kárpát-medence különféle részein nagyfokú egyöntetűséggel mesélt történet irodalmi feldolgozásokban is terjedt - lásd Révai Károly költeményét, valamint Tompa Mihály Telkibányára utaló „népregéjét” -, ám mint azt a számos, Nagybányára utaló kultúrtörténeti tárgyú közlemény is mutatja,84 a kelet-szatmári folklórban e monda kapcsán nagy valószínűséggel refolklorizációról beszélhetünk, azaz a történet a 19. század végén (második felében?), illetve a 20. század elején terjedt el újra a helyi szájhagyományban. Igaz, nem zárhatjuk ki teljesen annak a lehetőségét sem, hogy e monda a 17. század végétől a 20. század közepéig töredenül része volt a helyi folklórhagyományoknak, hiszen a jelzett időszakban a törzsökös népesség bizonyos mérvű kontinuitásával a családnevek alapján kétségkívül számolhatunk, és e narratívum népköltészeti beágyazottságát támasztja alá Georg Daniel Speer azon megjegyzése is, miszerint e történet a maga korában „egész Magyarországon köztudomású” volt. A mondagyűjtemény viszonylag kisszámú, ám esztétikailag figyelemre méltó témacsoportját képezik a bűn és bűnhődés típusú történetek. A Bódi-tó eredetmagyarázó mondája a Klastromrét történetéhez hasonlóan az átok erejét példázza és a bűnösök elsüllyedése a központi motívuma (68.). A bűn és bűnhődés témakör másik archetipikus büntetési módja tűnik fel a Kapnikbányához közeli Dióshalom határában látható „kőkalangyák” mondájában (67.), amely az Űrnapján is szénamunkával foglalkozó helyiek isteni retorziójáról szól. E monda ismeretének terjedését a 19. század végi honismereti kiadványok is elősegítették.85 Táji sajátosság, hogy a bűn és bűnhődés típusú elbeszélések egy része is valamiképpen a bányászattal és a környékbeli tárnákkal függ össze. Közvetve ilyen a rónaszéki Nepomuki Szent János szoborral kapcsolatos, legendái árnyalatot nyert történet (71.),86 és mindenekelőtt ilyen az a máramarosi sóbányászok körében széleskörűen elterjedt hagyomány,
