Magyar Zoltán (szerk.): Tatárok, betyárok, bányarémek. Folklórhagyományok Nagybánya vidékén - Bányavidéki kalauz 4-5. (Nagybánya, 2010)

Tartalom

BEVEZETÉS

30

vágta a’ Borbély fejéhez, hogy az is azonnal vele eggyütt kiadta a lelkét.”60

A 19. század végi hagyományok már egy anekdotikus esetet fűznek e borbély személyéhez. így e borbély, akit Pióca Kristóf néven emlegetnek, éppen Bécsből igyekszik hazafelé, s már Nagybánya közelében jár, mikor Pintye emberei útját állják. A különös idegen a rablóvezér színe elé kerül, ahol is azt kapja parancsba, hogy ott is lássa el feladatát: a császári udvar előkelőségei után borotválja meg a „havasok királyát”.61 A halálra rémült borbély - más választása nem lévén - remegő kézzel teljesíti a kérést, s azt követően a rablók útjára engedik (36-3 7.).62 Mint látni fogjuk, e történet egy másik környékbeli betyárral (Tolvaj Dénessel) öszszefüggésben is ismert.

A néphagyomány szerint a törvény sehogyan sem bírt elbánni Pintyével. Ha el is fogták, valahogyan mindig megszökött a tömlőéből. Volt úgy, hogy még rabtársa eszén is túljárva jutott ki a szabadba,63 máskor egy farkassal vitette ki magát egy rejtekúton. Ezt a még a 20. század második felében is gyűjthető mondát (31.) 1891-ben egy nagybányai kőműves ekképpen jegyezte fel:

„...De hiába volt minden igyekezete, mert a pandúrok közre fogták s minden szál emberével elfogták. Nehéz vasra verték a kezét, lábát, úgy vitték el a tömlöczbe. Olyan súlyos lánczokkal terhelték meg, hogy mozogni alig bírt és oly mély tömlöczre veteték, honnan egy árva lélek sem szökött még meg.

Ez a tömlöcz egy mély föld alatti üreg volt, mely felül egy nehéz csapó ajtóval volt elzárva. Ezt az ajtót csak négy ember tudta vaspurgyákkal kifeszíteni. Az üregben pedig a holttestek feküdtek, azok tetemei, kiket a hóhér felakasztott s néhány nap után levágván ide bedobta. Ezen rettenetes üregbe a felakasztott emberek holttestei közé zárták Pintye Gregort s azt gondolták, hogy azalatt a három nap alatt, míg a törvény eleibe kerül s felakasztják, úgy is elpusztul.

Bizony három napig, de még 24 óráig sem élt volna itten Pintye Gregor, mert már alig tudott lélegzetet venni, midőn egy csodálatos esemény segített rajta. A mint Pintye a tömlöcz fenekén magában gondolkozott, valami zörejt hallott s a setétségben két fényes pontot látott ide-oda mozogni. A zörgés nagyobb lett s úgy tetszett neki, mintha valami a holttesteket harapná s enné. Nagy nehezen elővette a kováját s