Magyar Zoltán (szerk.): Tatárok, betyárok, bányarémek. Folklórhagyományok Nagybánya vidékén - Bányavidéki kalauz 4-5. (Nagybánya, 2010)
Tartalom
BETYARMONDAK 29 üldözésére kiküldött Karácsony Tivadar mint ismerik testvérekül fel egymást a nyakukban függő fél pénzdarabról”.53 Többek szerint azért nem ismerték korábban egymást, mert Pintyét egy farkas nevelte fel a Bükkben.54 Egy nagybányai monda szerint éppen Pintye az, akinek segítségével a város megvédi magát a kutyafejű tatároktól (35.). Mások a labancok elleni vitézségét emelik ki: egy cigánylegénnyel 24 faágyút csináltat és azokkal beveszi Huszt várát (34.),55 kiszabadítja az osztrákok fogságába esett társait (27.), vagy éppen segíti a Rákóczihoz igyekvő szatmári diákokat (33.). A betyárhagyományok belső logikájából következik, hogy Pintye szociális érzékenysége is hangsúlyosan szerepel az ismert szövegekben. Már a Pintea viteazul című ballada szerint is erős, tiszta lelkű betyár, aki hadnagynak mondja magát és megleckézteti az egyik zsarnokoskodó földesurat.56 A Görbe István gyűjtötte veresvízi monda pedig minden bizonnyal a Mátyás király-féle gömöri szőlőkapáltatás történetének az ihletésében fogant (28.). Egy másik nagybányai történet a betyármondák jellemző típusát társítja a román szegénylegény nevéhez: a betyár patkót ver az őt szidalmazó asszony lábára (30.). E mondára Pintye kapcsán a Gutin északi oldalán, a máramarosi Aknasugatagon is ráleltünk.5' A Pintye-hagyománykör legdélebbi pereme a kalotaszegi Felszeg néhány magyar és román települése. Pintye alakja a magyarok szájhagyományába e tájon szinte bizonyosan román közvetítéssel került, ugyanis a Meszesen túl, a Felső-Berettyó mente magyarsága már nem tud róla. A kalotaszegi hagyományok Pintyéje már félig mitikus alak: óriás termetű ember, aki nyársával könnyedén viszi fel a hegyre, a szérűre a kalangyát, valamint legyőzi a szegényeket zaklató gonosztevőket.58 Mondái emléke e kistájon még a 20. század utolsó éveiben is élt, e sorok írója 1999 nyarán Bábonyban és Váralmáson lelt rá e Pintye nevű hősről szóló narratívumokra.59 Legalább kétszáz éves lehet az a hagyomány, amely a Pintyét megborotváló borbélyról szól. Első nyomait Szirmay Antal monográfiájában leljük fel, aki a népmonda nyomán a következőket írja: „mivel nem lehetett őtet elfogni, a’ Nagy Bányai Borbély reá vétetett; hová szokott ollykor béjárami fejét beretválni: hogy a’ gégéjét vágja el. Megtselekedte a’ Borbély, de Pintye is felugrott, és az alatta lévő széket úgy
