Magyar Zoltán (szerk.): Tatárok, betyárok, bányarémek. Folklórhagyományok Nagybánya vidékén - Bányavidéki kalauz 4-5. (Nagybánya, 2010)
Tartalom
VADLEANY Hát így történt. Mondták is a nípek, hogy ördögökkel vitette el a bányamanó. Isten nyugosztalja ott, ahun van, mert hát kegyetlen egy ember vót, rosszul bánt a bányászokkal. [Rónaszék] 143 Vadleány A VADLEÁNYOK 137. Egyszer egy öreg plébános elment a családjával fáér az erdőbe, mer nem vót pénze fára. Mikor megrakták a szekeret fával, indultak hazafele. Visításokat hallottak, arrafelé vették útjukat. Akkor eléjükbe ugrottak a vadjányok. Visítottak, és nekiugrottak a gyerekeknek. Akkor a plébánosnak eszébe jutott, hogy a keresztet tegye a fejéhez, és imádkozzon. Erre a vadjányok eltűntek a plébános elől. [Felsőbánya] 138. Annak idején a sót szekérrel szállították, és a lovakat iccaka etetni kellett, hogy másnap tudjanak szállítani. Ahogy ott legeltette öcsém a lovakat, eccer jött egy vadjány. Fehírbe vót. Utána ugrált egy vadember féllábon. Utóérte a jányt és kettévágta. Borzasztó vót. Azontúl nem akarta többet öcsém egyedül legeltetni a lovakat. [Rónaszék] 139. Botoséknál szolgáltam, oszt nem tudtam aludni. Úgy éjfél tájban nézek ki az ablakon, hát két fehér alakot látok himbálózni. A szobábúl szóltak nekem, osztán kiabáltak, de én nem tudtam szólni, se mozdulni. [Rónaszék] A VADLEÁNY ÉNEKE 140. A szüleimmel a templomon felül laktunk. Szépen dalolva mentek arra a vadjányok. Fődig érő hosszú hajuk vót. Ketten vótak. Anyám látta. [Rónaszék] 141. Trájszta Ivón bácsi az ácstéren [itt készítették elő a bánya biztonságához szükséges faanyagot] bakter vót. Én jöttem tizenkettőkor a bányából. Leültem mellé, beszélgettünk. Nem vótam álmos. Eccer hallok én valami szépet. Halk
